Önmagában a testvéri kapcsolat hordoz egy eredendő konfliktust: hisz mindig van egy elsőszülött, aki elveszti a másodszülött érkezésével azt, hogy ő volt az uralkodó a családban, a másodszülött pedig, mivel sosem élte meg ezt az „egyeduralkodást”, születésétől azért harcol, hogy a megosztott figyelemből ő is kapjon vagy ő kapjon többet. És ez még csak a kezdet, hisz sokszor egész apró dolog elég, hogy kirobbantsa a veszekedést.

A hiperaktív gyermek, a közhiedelem sztereotípiája szerint magatartásproblémás, verekedős, rossztanuló és izgága. Ez azonban korántsem írja le a valóságot, ugyanis az ADHD-t változatos tüneti kép jellemzi. Az ADHD figyelemhiányos, hiperaktivitás zavart jelent, melyben három fő tünetcsoportot különítünk el: a hiperaktivitást, az impulzivitást és a figyelemzavart. Az ADHD-s gyermekek viselkedése nagyon eltérő lehet az idegrendszer érintettségi fokának, a gyermek személyiségének és nem utolsó sorban a környezet elvárásainak és reakcióinak függvényében.

Sok szó esik mostanában az önismeretről. Vagy annak hiányáról. Nem egy könnyű terep! Mások működését könnyebb átlátni, mint a sajátunkat...

„Más szemében a szálkát is észreveszi, a sajátjában a gerendát sem…”.

Az önismereti munka egy hosszantartó folyamatot igényel. És nemcsak az egyénről szól, hanem a kapcsolatrendszeréről is, kezdve a családdal, akikkel a kezdeti évek megalapozódtak.