A tehetségek

Kedves Szülők!

Szeretnék megosztani egy saját írást, a tehetséges gyerekekkel kapcsolatban. Itt általános jellemvonásokat, nevelési kérdéseket olvashatnak, amikkel Önök is szembe találhatták magukat. Természetesen nincs két egyforma gyerek, mindenkiben máshogyan jelennek meg ezek a jellemvonások, de a gyermekükkel kapcsolatban adhatnak támpontokat a következő gondolatok.

A tehetséges gyermek jellemzői

A tehetség nem mindig ismerhető fel olyan könnyedén iskolai keretek között.

Sok olyan tanuló is jelen van az oktatásban, aki az iskolai körülményekhez nem, vagy nehezen tud alkalmazkodni, részben a tehetséges gyerekek sajátságai okán, részben pedig lehetséges negatív környezeti behatások, vagy veleszületett, illetve szerzett részképesség problémák, eltérő idegrendszeri fejlődés okán. A magas intelligencia és kreativitás nem minden esetben jár együtt magas érzelmi intelligenciával, jó szociális készségekkel is, sőt valójában a tehetséges gyerekeknek csak kisebb hányadáról mondhatjuk el azt, hogy a társas helyzetekben is ügyesek. Ők azok, akik mivel jól alkalmazkodnak, az iskolában jól is tanulnak, könnyű velük együtt dolgozni, könnyű, és látványos sikereket lehet velük elérni a szaktárgyi fejlesztés, oktatás segítségével. Azonban valószínűleg nagyobb arányban vannak azok a gyerekek, akiknek valamilyen probléma nehezíti meg a tehetségük kibontakozását, és maradnak csak tehetség ígéretek, rejtőzködő tehetségek.

A tehetséges gyerekek közös jellemvonása, hogy alapvetően intenzívebben, erősebben élik meg a körülöttük lévő világ behatásait.

Éppen ezért jellemző rájuk hogy a saját érzelmeik is erőteljesebbek, amit egy részük ugyanolyan intenzitással le is ad a környezetükre, azaz amíg nem tanulják meg megfelelően kezelni az érzelmeiket, többször cselekednek meggondolatlanul, annak ellenére, hogy racionálisan tudják, mi lenne a jó megoldás. Hamarabb „felcsattannak” egy-egy általuk igazságtalannak gondolt dolog ellen, hamarabb veszítik el a türelmüket, mind saját maguk, mind a környezetük irányában. Ugyanakkor a lelkesedésük is nagyobb, ha olyan dologról van szó, ami őket érdekli. Nagyon tudnak ragaszkodni dolgokhoz, személyekhez, rutinokhoz, ugyanis a megszokottság segíti őket abban, hogy a figyelmüket az általuk kedvelt témákra fordíthassák.

A nyugodt, megszokott környezet, azon belül is egy olyan hely, ahová elvonulhatnak, nagyon fontos számukra, ugyanakkor időről-időre szükségük van új impulzusokra (környezetváltozásra, új hobbi, sport megismerésére, új emberek megismerésére, a kedvelt területükön kívül új témákban való bevonódásra stb…) is, amik bővítik a látókörüket, új ötleteket meríthetnek belőlük, motiválják is őket. Ennek az egyensúlynak a megtalálása nehéz feladat. Kezdetben külső segítséget igényelnek benne, mert, ha nem sikerül, a túl sok ingertől gyakran válhatnak figyelmetlenné, türelmetlenné, kapkodóvá, szorongóvá, a túl kevés impulzustól pedig unottá, motiválatlanná, ellenszegülővé, alulteljesítővé.

Az intenzív megélések segítik ezeket a gyerekeket a kreativitásuk fejlődésében, ez által tudnak nagy energiákat felszabadítani, amit, ha segítik őket a felnőttek, hogy csak erre tudjanak koncentrálni, a tehetségük tárgyára irányítva energiáikat, tudnak majd nagy alkotásokat létrehozni. 

A tehetségekkel foglalkozó pedagógus, és a tehetséges gyerek szülője kicsit a tehetséges gyerek és a környezete közötti pufferré kell, hogy váljon, azaz szabályoznia kell, hogy egyszerre milyen mennyiségű környezeti inger jusson a tehetséges gyerekhez, ami még motiválja, de nem terheli túl. Valamint egyensúlyozni kell a szabályok terén is.

A tehetségek nehezebben viselik a korlátozásokat, kevésbé is van rá szükségük, mert jobb belátással rendelkeznek, azaz ha értik miért van szükség az adott dologra elfogadják, de a számukra értelmetlen, „mert így szoktuk”, „mert azt mondtam” jellegű korlátozások nagyon bántják a fejlett igazságérzetük, ezekre nagyon rosszul tudnak reagálni, mindig megéri nekik magyarázatot adni.

Ugyanakkor hajlamosabbak a szélsőségekre, segítséget igényelnek az egészséges keretek tartásában, egy számukra működő rendszer kiépítésében, amiben jól tudnak működni. Különösen fontos ebben az otthoni tanulással tarkított időszakban, hogy maradjon meg egy mindennapi rutin, keret, ami segít mederben tartani a napot, nem folyik szét az idő, mindennek megvan az ideje. Ezáltal tudnak hatékonyak maradni, és segít elkerülni az alvásidő egyre későbbre tolódását, ami depresszív tünetek megjelenéséhez, állandó kimerültséghez is vezethet.

 Azok a tehetséges gyerekek, akik az intenzív érzelmi életük energiáját nem egy az egyben adják ki magukból, azaz nem jellemző rájuk az érzelmeik erős hullámzása, hirtelen váltások, nagy kitörések, hanem megpróbálják azt kezelni, gyakran válnak maximalistává. A precizitásra, jó teljesítményre törekvésnek van egy egészséges, motiváló szintje, ami szükséges is a tehetség kibontakozásához, ugyanakkor van egy megbetegítő szintje is, ami olyan mértékű stressz szinttel jár együtt, ami már nem energetizálja a gyereket, hanem szorongássá válik, és gátolja a teljesítményét.

A tehetséges gyerekeknek nagyon nehéz megtanulni hibázni, veszíteni, mert ez nem egy gyakori esemény az életükben. Nehéz feladat a szülőknek ezen átsegíteni őket.

A tehetséges gyerek általában magas mércét állít magának azon a területen, ami érdekli őt, és ez mindaddig motiválja is őt, amíg látja az erőfeszítése eredményét, és a környezetéből megfelelő pozitív visszajelzéseket is kap. Ha a környezete az önbizalmát romboló, vagy túlzó visszajelzéseket ad, az gyakran azt eredményezi, hogy bele sem kezdenek a feladatba, mert nem lesz elég önbizalmuk hozzá. Az alábecsült gyerek nem bízik abban, hogy képes lesz a feladat megoldására.

A folyton dicsért gyerek pedig attól fél, hogy ha mégsem sikerül a feladatot megoldania, az azt fogja eredményezni, hogy elveszíti a környezete szeretetét és megbecsülését, és ettől való félelmében nem fog nekifutni a feladatnak. Ezért is fontos a reális visszajelzés, és az olyan dicséret, ami nem azt ismételgeti, hogy a gyereknek milyen jó képességei vannak, milyen okos, hanem az erőfeszítéseit, a kitartását, a lelkesedését dicséri, a bátorságát, hogy megpróbálta, a türelmét, egyszóval mindazokat a tulajdonságait, amik rajta múlnak, és nem adottak. (Ez nem csak a tehetséges gyerekekre igaz, hanem minden diák abból profitál, ha a változtatható, fejlődő tulajdonságait dicsérjük, nem pedig az adott képességeit.) 

A tehetséges gyerekek további közös jellemvonása a humorhoz való vonzódás.

A humor nagyon sok formában megjelenhet az életükben, személyiségüktől és környezetüktől függően, de alapvetően értékelik, ha más szemüvegen keresztül is megtapasztalhatják a világot, ha nem kell minden pillanatban komolyan venniük magukat, és a környezetüket, ha kiengedhetik a feszültségüket egy-egy poénnal. A tehetséges gyerekek egy részére jellemző az is, hogy a humoron keresztül találják meg az utat a társaikhoz, mert alapvetően nehezen tudnak kapcsolódni a társaikhoz, mert nagyon mások.

De a humor ad nekik egy utat, amivel el tudják fogadtatni magukat, be tudnak illeszkedni, nem utasítják el őket a másságuk miatt, hiszen a humor, a társak szórakoztatása által „hasznos tagjai lesznek a csoportnak”. Ez főleg olyan közösségekre jellemző, ahol nem központi érték a tanulás, az iskolai jó teljesítmény, vagy azon a területen való kiemelkedő képesség, amiben az adott gyerek tehetséges. Így gyakran a „bohóckodásra” fordított energia miatt sikkad el az, hogy ő egyébként nagyon okos, tehetséges gyerek. 

Ha olyan környezetből jön a tehetséges gyerek, ahol nem fordítottak különös gondot a társas készségei fejlesztésére, hanem inkább a tárgyi tudását segítették elsősorban bővíteni, azok a gyerekek könnyen válnak ügyetlenné társas helyzetekben, hiszen a magas intelligencia és a magas emocionális intelligencia nem jár együtt. Így megjelenik a magába zárkózó, saját kis világában élő kis tudós, a zenének, táncnak vagy más művészeti ágnak, illetve sportnak élő, annak mindent alárendelő művészpalánta, vagy sportoló.

Ők lesznek, akiket úgy ír le a környezetük, hogy: kicsit fura, elvarázsolt, nem ebben a világban él, esetlenek, meg nem értett zsenik, magányos farkasok. Ami egyrészt pozitív dolog, hiszen mélyen tud kapcsolódni az érdeklődése tárgyával, teljesen belemerül a tevékenységébe, ami segíti, hogy nagyon magas szinten tudja művelni, és nem igényel folytonos biztatást sem. Azonban ők a szociális esetlenségük miatt a tehetségük kibontakozásához mindig igényelni fogják a támogató környezetet, mert maguknak nem fogják tudni megteremteni azt. Amint kikerülnek a védett világukból, elsikkadhat a tehetségük, ha az oktatási rendszerben töltött idejük alatt nem készítjük fel őket arra is, hogy megfelelően be tudják osztani az idejüket, energiáikat, meg tudják teremteni maguknak az alkotáshoz szükséges környezeti feltételeket, és tudják magukat megfelelően menedzselni, kapcsolatokat kiépíteni, amik majd segítik őket céljaik elérésében.    

    
Alapvetően nem csak érzelmi intenzitással, nagyobb akaraterővel, de általában több energiával is jellemezhetőek a tehetségek.

Ez sokszínű érdeklődésben mutatkozhat meg, több féle területen is tud jól teljesíteni, képes a feladatokat gyorsabban megoldani, flexibilisebben képes váltani feladatok között. A több energia csak akkor jellemző, ha megfelelő alvási, étkezési és mozgási szokásokat sikerült kialakítaniuk. Ezek hanyagolása jellemző lehet rájuk, ami kimerültséghez, alulteljesítéshez vezet, erre érdemes odafigyelni.

Aki további olvasnivalót keres a témában, jó szívvel ajánlom Gyarmathy Éva könyveit, és honlapját, valamint kicsit szakmaibb nyelvezetű, a MATEHESZ gondozásában frissen megjelent A tehetség kézikönyve című munkát. 
 

Pintérné Csikós Tímea
Pszichológus, tehetséggondozó koordinátor, tanár

Tetszett a cikk? Hasznosnak találod? Megköszönjük a megosztásokat!

Kövessétek az Édesanyák Facebook oldalunkat, csatlakozzatok az Édesanyák Szakértői Csoport elnevezésű zárt Facebook csoportunkhoz, melyben kizárólag szakértők válaszolják meg a szülők kérdéseit, vagy olvasgassatok itt, az Édesanyák weboldalon.