Ki hozza az ajándékot a fa alá?  Mit mondjunk a gyermeknek a karácsonyról?

Decemberben a karácsony közeledtével minden szülőben felmerül, hogy hogyan szervezze az ünnepet, izgatott az ajándékozás miatt, illetve többen tanácstalanok, hogy mit is mondjanak a gyermeknek, ki hozza az ajándékot, és sajnos gyakran felüti a fejét az az elképzelés, hogy a Jézuska/angyalok csak mese, hazugság és ezzel becsapjuk a gyermeket, kárt okozunk neki.

Valójában a kisgyermekkorra még a mágikus gondolás a jellemző, azaz a gyermek úgy gondolja, hogy valóban léteznek a mesebeli lények, a Mikulás, és a Jézuska vagy az angyalok hozzák az ajándékot. A gyermek számára a valóság összekeveredik a fantáziával és ő még hisz a csodákban. Az iskoláskor körül változik a gondolkodásmódja, kialakul a realitásérzék, és ezzel különbséget tesz majd a valóság és a fantáziavilág között, de addig a mesékből, ünnepi mítoszokból a számára fontos és örömöt okozó tartalmakat teszi el, és nincs szüksége apró magyarázatokra, őt nem zavarja, ha látszólag nincs összefüggés a dolgok között. Ne vegyük el a gyermektől a csodavárás, a varázslat és az izgalom örömét!

Nem kell nagy feneket keríteni a történeteknek, csak nekünk, felnőtteknek van arra igényünk, hogy az apróbb részletekre is választ kapjunk, a gyermek azt hallja ki belőle, ami fontos a számára, és ő képes a nekünk hiányosnak tűnő történetet is egyben látni, hiszen abban a mágikus világban bármi megtörténhet.

Hogy meddig maradjon ez így?

Addig, amíg lehet, és ameddig igényli a gyermek. Körülbelül 7-8-9 éves korukban mondják azt a gyermekek, hogy már nem hisznek a Jézuskában, és tudják, hogy ki csempészi be az ajándékot a fa alá, de maga az izgalom, az ajándékvárás, a hagyományok a családdal maradnak és igény is van arra, hogy a titok egy ideig fennmaradjon.

Nagyobb gyermekekkel érdemes beszélni arról, hogy vannak jó és rossz titkok. Amiktől fáj a hasunk, a fejünk, vagy ami miatt szorongunk, félünk, azok rossz titkok és ezeket olyan felnőttel érdemes megosztaniuk, aki tud segíteni nekik, akiben megbíznak és meg tudja majd védeni őket.

A jó titkokhoz viszont kellemes érzés társul, a jó titokkal valamilyen kedves ajándék, meglepetés, segítés jár együtt, amelyben jó közreműködni, amivel örömöt okozunk valakinek. Ha a nagytesó már tudja, hogy ki hozza valójában a csomagot, akkor kérjük meg őt, hogy a kicsinek ne árulja el, hanem inkább legyen a segítségünkre, hogy a tesója még örülhessen ennek a csodának. Később pedig bekerülhet a családi történetek közé, hogy mennyire jó volt meglepni a kistestvért, vagy milyen nehézséget kellett legyőzni ahhoz, hogy a tesó ne jöjjön rá, hogy ki a Mikulás.

A nagyobb gyermekekkel ilyenkor már érdemes beszélgetni arról, hogy ennek az ajándékozásnak és az ünnepnek meg vannak a gyökerei, és a karácsony történetét meséljük el nekik úgy, ahogy azt mi tudjuk, és ahogyan abban hiszünk. Legyen hiteles történet, és beszélhetünk arról is, hogy ezt az ünnepet más országokban máshogy köszöntik.

Erről főleg akkor jó beszélni, ha mi is másként ünnepeltünk gyermekkorunkban, mert más országból hoztuk a hagyományainkat, mint ahol most élünk. A karácsony előtti, adventi időszak pedig lehet a közös ráhangolódás, ajándékkészítés, süteménysütés, díszek készítésének az ideje. Ezekkel az ünnep újra átalakul, megújul.

A témához szorosan kapcsolódik az ajándékozás mikéntje is. Nagyon gyakran tárgyi ajándékokkal halmozzuk el a gyermeket, mintha ezzel akarnánk pótolni valamit. Viszont mindenki ismeri azt a viccet, hogy a kicsi csemeténk a drága játék helyett a csomagolással játszik hosszabb ideig. Sokak számára az ajándékozás az elsődleges szeretetnyelv, emiatt hajlamosak túlzásba esni, és minőség helyett a mennyiséget tartják szem előtt. A gyermek számára öröm az ajándék kibontása, a közös ünneplés, a meghitt pillanat és ehhez nem kell túl nagy, vagy túl drága játék, hanem inkább életkorának megfelelően használható eszközökre van szüksége.

Dobosné Bús Ágnes
tanácsadó szakpszichológus
 

Szakértőnk decemberben az Anyakép Facebook oldalán foglalkozik a karácsonyi készülődéssel.

Szakértő cikkei