Az iskolakezdés az egyik legnagyobb mérföldkő egy gyermek életében – és legalább akkora döntési helyzet a szülők számára is. A „menjen vagy maradjon” kérdés sok családban hónapokon át tartó bizonytalanságot, külső nyomást és belső vívódást hoz magával. Gyakran hangzanak el jól csengő mondatok, összehasonlítások más gyerekekkel, vagy olyan érvek, amelyek mögött nem mindig áll szakmai megalapozottság.

Ebben a cikkben négy szakértő segítségével vesszük sorra a korai iskolakezdés lehetséges hátrányait, különböző szakterületek szemszögéből. Nem ijesztgetni szeretnénk, hanem támogatni: abban, hogy a döntés valóban a gyermek aktuális fejlettségéről, szükségleteiről és jóllétéről szóljon – nem a naptárról, nem a környezeti elvárásokról, és nem a „mások is így csinálják” logikáról.

A szülőktől sokszor hallani, hogy „a kis barátja is megy”, vagy „nem szeretnénk szétválasztani őket”. Valóban ilyen nagy szerepe van a baráti kötődésnek - az iskolaválasztás, iskolakezdés kapcsán?

Varga-Noé Veronika – óvodapedagógus, mentálhigiénés szakember:

A társas kapcsolatok valóban fontosak, és nagy szerepet tölthetnek be abban, hogy egy gyermek jól érezze magát az adott közösségben - ez akár egy szempont is lehet később, hogy melyik intézményt válasszák a szülők. Azonban az iskolakezdéshez ez az egy érv, hogy a gyermekünk barátja iskolába megy, még kevés, sok más aspektust is figyelembe kellene venni.

Például ideális esetben a “kis barát” szülei alaposan megfontolták a döntésüket, figyelembe vették gyermekük egyéni fejlettségét, érdeklődési köreit, és a saját nevelési elveiket is – sok más szemponttal egyetemben. (például: megközelíthetőség, tagozatok, különórák, osztályok összetétele, ismerős közeg, esetleg vallási háttér stb.)

Viszont, ha egy szülő csak a fentebbi egy szempontot veszi figyelembe - akkor az hosszú távon problémákat okozhat - pláne, ha a gyermekük még nem teljesen iskolaérett, vagy akár nem a legmegfelelőbb intézményt választják neki, csak azért, hogy a barátjával lehessen egy osztályban.

Fontos tehát kimondani: az ismerős közeg megnyugtató, jó hatással van a gyerekekre, de véleményem szerint önmagában nem kellene döntő érv legyen.

Gyakori érv a szülők részéről: „A gyermekem már ír, olvas, számol, unatkozik az oviban....”, vagy “ már iskolás termetű, nagyon erős, fejlett mozgású…” Ez valóban azt jelenti, hogy iskolaérett?

Varga-Noé Veronika – óvodapedagógus, mentálhigiénés szakember:

Ezen tulajdonságok, képességek egy része valóban fontos lehet az iskolakezdéshez, azonban önmagában nem jelentik azt feltétlenül, azt, hogy a gyermek iskolaérett. Az jó jel, ha a gyermek érdeklődik a betűk és a számok iránt, de van különbség “írás és írás” között. Vannak például gyerekek, akik csak betanulják a számlálást, vagy megjegyeznek egy sokszor hallott mesét -ezért gondolja azt a szülő, hogy azt a gyermek magától olvassa azt.

Vagy előfordul, hogy megjegyzik nagyjából, hogy hogy néznek ki a számok, betűk és azokat rajzolgatják, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy értik is például a több-kevesebb, növekvő csökkenő, számsorrend (stb.) fogalmát.

(Természetesen nem vitatom,hogy vannak kiemelten tehetséges gyermekek, akik valóban tudják és értik ezeket, de ez a kevesebb százalék.)

Egyébként sem szoktuk javasolni, hogy számokat, betűket írogassanak az óvodások, mert könnnyen rögzülhetnek helytelenül betűformák, tükrözve leírt számok, amelyeket sokkal nagyobb munka később az iskolában javítani, mintha ott tanulnák meg ezeket “tiszta lappal” kezdve.

A tanítók mit tapasztalnak a túl korán érkező kis elsősöknél?

Kádár Anna – tanító:

A korai iskolakezdés fizikai és pszichés hátrányai is látványosak.

Fizikai oldal:

• gyakrabban betegednek meg,
• elfáradnak, elálmosodnak, akár órán is,
• sokszor a bútorok is nagyok nekik,
• a táska súlya túlterhel,
• a kezecskéjük még nem érett az íráshoz → fájdalom, rossz ceruzafogás.

Pszichés oldal:

• délután visszatér az alvásigény,
• nyűgösség, ingerlékenység,
• túl sok a szabály, nehezen alkalmazkodnak,
• könnyen jutnak tartós kudarcélményekhez.

Ezek együtt oda vezethetnek, hogy megutálják az iskolát, még mielőtt igazán megismerhetnék.

 

Mi a logopédiai tapasztalat? Milyen nyelvi feltételeknek kell teljesülniük az iskolához? (Milyen feltételeknek kell teljesülni beszéd és nyelvi fejlettség terén?)

Sólyom Vanda – logopédus:

Az olvasás-írás elsajátítása nem csak arról szól, hogy „ügyes-e a gyerek”. A háttérben megbújó nyelvi képességek nagyon fontosak:

Fontos, hogy:

• lehetőleg minél kevesebb hanghibája legyen,
• a tévesztett hangokat legalább már hallásban meg tudja különböztetni felismerje,
• (jó legyen) megfelelően szinten legyen a hangtani tudatosság (ez 5–6 éves korra alakul ki, de van, akinél fejlesztésre szorul ezután is.

Akinél ezek az alapképességek nem elég fejlettek még bizonytalan ezekben, az írás- és olvasástanulás közben:

• betűket téveszthet,
• hangokat hagyhat ki,
• lassabban halad,
• kudarcokat él meg.

A hang és beszédfejlődésnek ezer és egy apró, sokszor láthatatlan összetevője adja az iskolaérettség megvalósulását. Tehát sok esetben nehezen észrevehető egy szülő számára, ha a gyermek még nincs felkészülve az írás, olvasás elsajátítására. Például:

• akinek beszéde nehezen indult,
• akinek korai éveiben logopédiai fejlesztésre volt szüksége
• akinek anamnézisében logopédiai terheltség, családi halmozódás látható
• aki nem érdeklődik még a hangok, szavak iránt
• aki nem képes a hangokkal játszani, megfigyelni őket egy egy szóban, felbontani szavakat, stb
• akiknek több hanghibájuk van (kb 3-4+), vagy lassan reagálnak a logopédiai terápiára (későn kezdtek el beszélni, több hanghibával küzdenek, logopédiai előéletűek, nem játszanak szívesen hangokkal, rímekkel)

Ezeket nem lehet „ráhúzni” az iskolában. Ha nem érett, akkor a terhelés túl nagy lesz nekik és pont az olyan alapkészségek terén lesz nehézsége, ami a további iskolás évei építőkövei.

Érzelmileg mikor mondhatjuk, hogy iskolaérett egy gyermek? Mi az, amit a szülő sokszor alábecsül?

Szántó-Kiss Zsófia – tanácsadó szakpszichológus:

Sokan a kognitív vagy motoros oldalra fókuszálnak, de a pszichés érettség legalább ilyen fontos. Mondhatjuk, hogy az érzelmi érettség is ennek a része.

Alapvetően a pszichés érettség többféle területet foglal magába:

• nyitottság az új közösség felé,
• kommunikáció, kapcsolódás,
• kudarctűrés,
• szabálykövetés,
• feladattartás, kitartás,
• érzelmi stabilitás,
• önállóság a mindennapi szükségletekben.

Ha ezek hiányoznak, megfontolandó, hogy kijelenthetjük-e, hogy a gyermek iskolaérett – akkor is átgondolandó, ha egyébként okos, értelmes vagy érdeklődő. Ha egy pszichésen éretlen gyermek kerül idejekorán iskolapadba, sajnos nagyon erős, meghatározó élmény lehet a számára az iskolakezdés – rossz értelemben, ami végigkíséri őt a tanulmányai során. Azért kell erre nagy figyelmet fordítani, mert ezt nem tudjuk kétszer megpróbálni, nem lehet újra elkezdeni az első osztályt. Akkor támogatjuk legjobban a gyermeket, ha ezt a szempontot is figyelembe vesszük.

Tipikus jelek, amikről tudunk az éretlenségre következtetni:

• elkalandozik, félbehagyja a feladatot,
• sír az elváláskor,
• nem viseli jól a nemet,
• nem érdeklődik az iskola iránt,
• nehezen kapcsolódik másokhoz.

Ilyenkor a maradás nem hátrány, hanem védelem.

A szülők sokszor bizonytalanok. Mit tanácsolnak nekik?

Varga-Noé Veronika – óvodapedagógus, mentálhigiénés szakember:

Először is azt, hogy bízzanak saját magukban, ők ismerik a legjobban a saját gyermeküket, ezért sok kérdésben ők tudják a legjobban megítélni, hogy a gyermekük valóban iskolaérett-e. (Például: viselkedés, önállóság, kudarctűrés, szociális készségek, érzelmi érettség)

Másodsorban bízzanak az óvodapedagógusban, fejlesztő pedagógusban is, és bátran kérjék ki - lehetőleg fogadóóra keretein belül- a véleményüket, szakmai álláspontjukat, hiszen ők más szemmel nézik a gyerekeket, más szempontokat is figyelembe vesznek, ezáltal segíthetnek tisztább képet kapni gyermekük fejlődésével kapcsolatban.

Például többféle mérőeszköz is létezik, amellyel fel lehet térképezni, hogy a gyermek, hogy áll bizonyos területeken. (Például a DIFER teszt az alábbiakat is méri: logikai gondolkodás, összefüggés-megértés, reláció szókincs, elemi számolás, írás-mozgás koordináció, beszédértés, beszédhanghallás)

Ugyanakkor a döntés az Önök kezében van, az óvodapedagógus nem dönt és nem is dönthet Önök helyett, csak segíteni tud a döntésben pro/kontra szakmai érvekkel.

Ha pedig átgondolták a fentebb felsorolt szempontokat és több területen is kérdéseik vannak gyermekük iskolaérettségével kapcsolatban, és továbbra sem tudnak dönteni, akkor elvihetik gyermeküket egy külső szakemberhez is felmérésre.

Azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy minden hasonló jellegű felmérés eredményét tájékoztató jelleggel kell kezelni, nem pedig kizárólagosan. Hiszen azt az egy pillanatnyi eredményt sok minden befolyásolhatja például, ha gyermek éhes, fáradt, szorong az idegen helytől, nehezen oldódik fel az idegen szakember társaságában, akkor ezek negatív irányba is befolyásolhatják az eredményt.

 

Összegzés: 

Nem az a cél, hogy a gyermek minél hamarabb bekerüljön az iskolába, hanem az, hogy megfelelő érettségi szinten érkezzen, és sikerélménnyel indulhassanak az iskolás évei.
Jogosan merül fel a kérdés a szülőkben, honnan tudhatják mindezt, hiszen gyermeküket egy biztonságos, otthoni közegben látják. Éppen ezért érdemes bevonni azokat a felnőtteket is, akik más helyzetekben találkoznak vele: óvodapedagógust, logopédust, fejlesztőpedagógust, edzőt vagy akár a közösségben jelen lévő más szülőket.

A legfontosabb kérdések nem a teljesítményről szólnak, hanem arról, hogy a gyermek képes-e segítséget kérni, érthetően kommunikálni, érzelmileg kiegyensúlyozott-e, tud-e kapcsolódni másokhoz, kezelni a kudarcot, valamint hosszabb ideig figyelni.

A szakértők egybehangzóan mondják:

Ha bizonytalan a gyermek érettsége, a plusz egy év óvoda nem hátrány, hanem előny, továbbá szakértőink álláspontja szerint a korai iskolakezdés nem jár előnnyel.