Iskolaérettség - szülői segédlet

Az Édesanyák Szakértőivel összeállítottunk egy hasznos útmutatót, ami segít az iskolaérettség témájában a szülőket kalauzolni.

Ezt a kifejezést bizonyára gyakran hallják azok a szülők, akik hat év körüli gyermeket nevelnek. Ebben az életkorban a gyermekek fejlődése egyre több területen összeérik, és ezen területek összehangolt működése elengedhetetlen ahhoz, hogy felkészülten kezdjék meg az iskolát. De pontosan milyen testi és lelki alkalmasságnak kell megfelelni? Illetve, ha valaki szeretné, hogy gyermeke még plusz egy évet az óvodában maradjon, milyen törvényi szabályozások vonatkoznak erre? Ezekre a kérdésekre adunk választ szakértőink – Varga-Noé Veronika óvodapedagógus, Dobosné Bús Ágnes pszichológus, Szőke Melinda gyógypedagógus és Gulyásné Szénási Zsuzsanna fejlesztőpedagógus, tanító – segítségével.

Zsuzsanna fontos üzenetet fogalmazott meg a szülők számára.

„Mindenképpen bátorítanám a szülőket arra, hogy hallgassanak a belső hangjukra. Ők a legkompetensebbek a gyermekeiket illetően. Nagyon sajnálom, hogy ebben a helyzetben sokan hezitálásra kényszerülnek, mert szülőként gyakran magukra maradnak ezzel a döntéssel. Nemhogy erősítést kapnának, inkább elbizonytalanítják őket. Mindenképpen felmenteném az aggódókat, hiszen nem létezik Szülők Akadémiája, nekik nem kell tudni ezekről a dolgokról. Nagyszerű, hogy elnavigáltak a csoporthoz, abszolút fél siker, hogy olyan helyen tájékozódnak, ahol valid, támogató környezetben lehetnek. Az iskolakezdés önmagában is egy hatalmas váltás az óvodához képest, főleg amiatt, hogy kevés olyan óvoda van, mely segíti az iskolába illeszkedést (lásd altatják az iskolába lépő nagycsoportost még augusztusban is) és kevés olyan tanító van, aki óvodásként kezeli az érkező gyerekeket.””

Óvodapedagógusként, gyógypedagógusként szemlélve, milyenek a mai iskoláskorú gyerekek?

Varga-Noé Veronika: Sajnos azt tapasztalom, hogy a mai gyerekek között egyre több az a gyermek, akik nem rendelkeznek konkrét diagnózissal (például tanulási nehézséggel vagy sajátos nevelési igénnyel, autisztikus tünetekkel…stb.), ugyanakkor mégis kiemelt figyelmet igényelnének, fejlesztésre lenne szükségük. Jó pár éve 20 gyerekre jutott 2-5 ilyen gyermek, aki kiemelt figyelmet igényelt a pedagógus részéről, manapság meg tapasztalataim és régebb óta a pályán lévő kollégáim véleménye alapján is lassan ott tartunk, hogy 20 gyerekből 2-5, az, aki kiegyensúlyozott családi háttérrel és megfelelő életkori sajátossággal rendelkező, kvázi „problémamentes” gyermek.

Véleményem szerint ennek egyik oka az, hogy sok szülő azt gondolja, hogy az óvodában kell elsajátítani olyan alapvető készségeket, mint például a szobatisztaság, az evőeszközzel étkezés, szociális normák, tehát elsődlegesen az óvoda feladata lenne a testi-lelki nevelés.

Természetesen mi az óvodában megtanítunk nekik bizonyos dolgokat, szociális készségeket és bizonyos fokú fejlődést az óvoda által érnek el, viszont érdemes szem előtt tartani, hogy az elsődleges szociális színtér a család és a másodlagos az óvoda és természetesen a kettő ideális esetben kiegészíti egymást. Ugyanakkor nagyon fontos lenne az otthoni nevelésre fókuszálni, mert emellett, ezt kiegészítve tudna az óvoda minőségi nevelést, fejlesztést biztosítani. Ám sokszor azzal találkozunk, hogy hiányos az otthoni nevelés, szocializáció, így elsősorban azzal kell dolgozzunk, hogy ezeknek a készségeknek a fejlesztését (amelyek alapjait otthon kellene elsajátítani a gyermekeknek) pótoljuk, és csak ezután tudunk a tényleges óvodai neveléssel foglalkozni.

Szőke Melinda: Gyógypedagógusként azt látom, hogy a gyerekek az utóbbi időben gyakran szociálisan éretlenek, nehezen viselik a kihívásos helyzeteket, nem annyira megy nekik az önállóság. Ehhez sajnos a pedagógusoknak is hozzá kell szokniuk. Ez kevésbé az óvoda, inkább a társadalom/szülők miatt alakul így, illetve ne felejtsük el, hogy a mostani alsós, illetve elsőbe készülő gyerekek a Covid időszakban voltak abban az érzékeny időszakban, amikor a társas kapcsolatok alakulnak. Ehhez hozzájön, hogy a szülők egy része más típusú kihívások elé állítja a gyermeket. Gyakran sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek, hogy a gyerek zongorára, sportra, nyelvórára járjon, minthogy megtanuljon unatkozni, konfrontálódjon, önállósodjon, megtapasztalja, hogy veszít, nem érvényesül a kívánsága/akarata. Ezzel viszont a gyerekek és maguk a szülők is nehéz helyzetbe kerülhetnek. Az iskolában a gyerekek egy része nehezen alkalmazkodik a társas szabályokhoz, a nagy fokú önállóságbeli elváráshoz, a monotónia tűrésben többeknek nehézsége van. Ha ez egybeér azzal, hogy sok gyerek már úgy kerül iskolába, hogy már tud valamennyit olvasni, számolni, esetleg még angolul is, akkor könnyen ütközhet nehézségbe.

Hogyan mérik az iskolaérettséget?

Varga-Noé Veronika: Az iskolaérettséget alapvetően több módon is mérhetik, a legtöbb önkormányzati óvodában (ahol jómagam is dolgozom), általában a „Diagnosztikus fejlődésvizsgáló és kritériumorientált fejlesztő rendszer” -t használjuk. Az első Difer-tesztet 5 éves kor betöltésekor a gyógypedagógus és a nagycsoportos visszaszűrést az óvodapedagógus végzi. A Difer-teszt 7 készséget mér (írásmozgás-koordináció készsége, beszédhallgatás készsége, relációszókincs, elemi számolási készség, tapasztalati következtetés, tapasztalati összefüggés-megértés, szocialitás) és ez alapján egy százalékos eredményt kapnak a gyerekek. 4-8 éves korig használható a teszt. Természetesen más, az 5- 6 évesen elfogadható eredmény és más szintet várunk el egy iskolába készülő gyermektől. Tehát például 5 éves korban az eredménynek még nincs nagy jelentősége, inkább figyelemfelkeltő jellegű. Ilyenkor még az alapvető cél az, hogy ha esetleg van gyermek, akiről így kiderül, hogy a teszt alapján egyes területen fejlesztésre szorul, azt megsürgessük vagy a pedagógia szakszolgálathoz elküldjük. Ha összesen legalább 71%-ot ér el a gyermek, az alapvetően azt jelenti, hogy iskolaérett, de az ideális a 80% feletti összeredmény.

Szőke Melinda: Az iskolaérettséget másképp méri az óvónő és másképp a gyógypedagógus, megint másképp a pszichológus. Ha egy magán fejlesztő intézménybe megyünk, ott a mozgást, a csecsemőkori reflexeket az iskolához szükséges alapkészségeket (ezt általában valamilyen mérőeszközzel), a szociális érettséget, frusztráció tűrést, monotónia tűrést, vizuális-auditív figyelmet, rövid távú/munka-/hosszútávú memóriát, rajzkészséget, számolást stb. néznek. Ha a pedagógiai szakszolgálatnál kérjük a vizsgálatot/felmérést, ott a mozgás és a csecsemőkori reflexek vizsgálata nincs benne a felmérésben, viszont kiegészül a pszichológus által végzett IQ teszttel, egyéb pszichológiai tesztekkel.

A pedagógiai szakszolgálat esetében és az óvodapedagógusok által végzett iskolaérettségi felmérések esetében előfordulhat, hogy nem egyéni, hanem csoportos helyzetben nézik az iskolaérettséget. A felmért területek viszont ebben az esetben sem változnak, csak a módszerek és a felmérőeljárások lesznek mások.

Milyen szempontok figyelembevétel javasolhatja egy pedagógus a szülőknek a gyermek plusz egy év óvodában maradását?

Varga-Noé Veronika: Az iskolaérettségnek van érzelmi, szociális és fizikális aspektusa is, ez alapján mi elmondhatjuk a szülőnek a véleményünket arról, hogy szerintünk a gyermek iskolaérett-e, azonban manapság már nem az óvodapedagógus dönt ebben a kérdésben, hanem minden gyermek a 6. évét betöltve automatikusan annak számít. Ha nem ért egyet ezzel a döntéssel, akkor a szülő kérvényezheti, hogy szeretné még egy évre a gyermekét az óvodában marasztalni, vagy szeretné hamarabb iskolába küldeni. Ám ebben a folyamatban az óvoda kevésbé vesz részt, csupán a papírokat kapja meg az óvoda a szülőtől, és a megszületett döntésről. Óvodapedagógusként akkor veszünk csak részt a folyamatban, ha a pedagógiai szakszolgálat pedagógiai jellemzést kér tőlünk a gyermekről, és többek között ez alapján is, a szakértők úgy ítélik meg, hogy a gyermek még nem iskolaérett.

Szőke Melinda: A plusz egy év sok mindentől függ. Általában fizikai (magasság, súly) adottságok miatt szokták javasolni, annak ellenére, hogy a korábbi ilyen irányú feltétel már nem szerepel az iskolaérettség feltételei között. Mégis vannak olyan állapotok (pl.: Hypopituitarismus – agyalapi mirigy működése okozta alacsonynövés), melyek indokolttá tehetik a plusz egy év óvodai nevelést. Ugyanez lehet igaz más orvosilag igazolható állapotokra is. Ha a gyermek valamilyen átmeneti vagy krónikus betegség miatt extrém sokat hiányzott az óvodából.

A pedagógiai oldalról amennyiben a részképességek területén – elsősorban a ceruzafogás, mintamásolás, beszédértés, számfogalom – jelentős elmaradás tapasztalható. A szociális és pszichés érettséget is figyelembe vesszük, de önmagában ez nem feltétlenül kizáró tényező. Itt fontos, hogy az eseteket egyesével megvizsgáljuk. Emellett a figyelmi funkciók még egy fontos terület. Ha egy gyerek nem tud 10 percnél tovább figyelni, akkor el lehet gondolkozni a visszatartáson.

Fontos megemlíteni, hogy attól, hogy egy gyereknek megkésettsége, netalántán valamilyen diagnózisa is van, még nem kell feltétlenül plusz egy évet az óvodában maradnia. Itt egyénileg a gyermeket fejlesztő szakemberekkel átbeszélve a helyzetet kell meghozni a döntést. Gyakran „rutinból” tartják vissza a gyerekeket. Nagyon fontos, ha egy tipikusan fejlődő gyereket tartunk vissza, mert valamilyen késés, részképességbeli elmaradás, szociális értetlenség áll fenn, akkor a fennmaradó 1-1,5 évet fejlesztésre, pszichológiai megsegítésre használjuk. Ami szintén fontos, hogy ez a támogatás az eltérés területének megfelelő legyen. Ha pl. a gyerek ceruzafogása, mintamásolása éretlen és a figyelme rövid idejű, akkor nem mozgásfejlesztő tornák kellenek, még ha ezek fejlődését ígérik is, hanem gyógypedagógus vagy logopédus által vezetett fejlesztés, iskolaelőkészítés. Önmagában a +1 évvel nem nyerünk semmit, ha nem kap a gyerek plusz támogatást. Ha azt gondoljuk, hogy erre nincs szükség, mert „megérik” magától, akkor küldjük nyugodtan iskolába.

A törvény lehetőséget biztosít (szülői kérésre), hogy a gyermek a 6. életévének a betöltése előtt iskolába mehessen.

Szőke Melinda: Ebből van kevesebb. Az elmúlt 25 évben kb. 4-5 ilyen irányú megkeresés érkezett, de egyik esetben sem javasoltuk az iskolakezdést. Itt önmagában nagyon végig kell gondolni, hogy milyen a gyerek személyisége, érdekérvényesítő képessége. Önmagában nem elég az, ha okos. Az iskolában ugyanazt az önállóságot, együttműködési készséget, monotóniatűrést fogják tőle elvárni, mint a 2-2,5 évvel idősebbektől. Persze mondhatjuk, hogy „csak” 1 évvel megy korábban, de ne feledkezzünk meg arról, hogy az elsős osztályokban még mindig 50% körüli a 7-7,5 évesen iskolát kezdők aránya. Itt egy 5 éves, az hatalmas különbség. Ha csak a testnevelés órára gondolunk. A kortárscsoportban elfoglalt helye pedig megint csak kérdéses lesz. Ahhoz, hogy ne ő maradjon a „kicsi” erős önérvényesítő képesség, magabiztosság, kooperációs készség kell.

Dobosné Bús Ágnes: A törvény úgy rendelkezik, hogy az a gyermek, aki adott év (2025) augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, az tanköteles korú. Tehát aki 2025. augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, az szeptemberben köteles megkezdeni az iskolát. A szülő az Oktatási Hivataltól kérheti, hogy a fiatalabb gyermeke korábban megkezdje az iskolát, ugyanígy azt is lehet kérelmezni, hogy a tanköteles korú gyermek maradjon még egy évet óvodában. Plusz egy évet csak annak lehet kérni, aki 2025. augusztus 31-ig nem tölti be a 7. életévét. (A 7 éves gyermek szeptemberben mindenképpen iskolát kezd).

Ha a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága január 18-ig javasolja, hogy a gyermek további egy év óvodai nevelésben részesüljön, akkor nem kell a szülői kérelmet benyújtani. Ebben az esetben az óvodába kell eljuttatni a szakértői véleményt.

Ha ilyen véleménnyel nem rendelkezik a szülő (2025. január 18-ig), akkor az Oktatási Hivatal felületén elérhető halasztási kérelmet kell kitölteni és elküldeni. https://ker.oh.gov.hu/

A Tankötelezettség megkezdésének halasztása iránti kérelmet postai úton is be lehet adni. Ilyenkor a döntést is postai úton kapjuk vissza. Ez hosszabb ideig tart, illetve hiba esetén a hiánypótlás bonyolítja az ügymenetet, így az oldal is azt javasolja, hogy elektronikus formába töltsük ki a kérelmet.

Figyelem! Az Ügyfélkapu rendszer január 16-án megszűnik, helyette Ügyfélkapu+ vagy DÁP szükséges a kérelem benyújtásához!

A kérelemben a szülőnek indokolni kell, hogy milyen okból kérelmezi a halasztást, illetve szakértői véleményt, orvosi javaslatot, igazolásokat is fel lehet tölteni.

Ezek alapján hoz döntést az Oktatási Hivatal, amely ellen kézhezvétel után 15 napon belül lehet közigazgatási pert indítani.

Ha az Oktatási Hivatal nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy a gyermek értelmi, lelki, szociális és testi fejlettségének állapota eléri-e az iskolába lépéshez szükséges szintet, akkor ennek megállapítása céljából felkéri a helyileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot, hogy vizsgálja meg a gyermeket és tegyen javaslatot. Ebben az esetben a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága felveszi a kapcsolatot a szülővel.

Milyen szociális képességek kialakulása segíti a gyermeket az iskolakezdésben? Melyek azok a készségek, amelyek hiányában mindenképp kérjék szakértő segítségét?

Varga-Noé Veronika: Alapvetően régebben voltak ilyen berögzött dolgok, hogy miket kellene tudni, egy iskolába készülő gyereknek (pl. szülei foglalkozását, hány éves, hol laknak, tudjon elmondani egy verset, tudjon összefoglalni egy mesét saját szavaival, tudjon elszámolni 20-ig). Ezek viszont nagyon relatív feltételek és vannak olyan esetek, amikor ez nem várható el egy gyermektől. Például a mai modern foglalkozásokat, pozíciókat már nehéz a gyerekeknek elmagyarázni.  Illetve gyakran előfordul olyan is, hogy valami miatt nem tudjuk, hogy az adott gyermek milyen készségekkel rendelkezik, mégis iskolába kell mennie. Ez a helyzet a külföldi, más nyelvet beszélő gyermekeknél, vagy előfordult például, hogy egy szelektív mutista gyermek jött az óvodánkba, nála nem nagyon volt lehetőségünk teljesen felmérni a képességeit, mivel az óvodában egyáltalán nem szólalt meg, nem kommunikált. Ugyanakkor az életkora alapján, iskolába kellett, hogy kerüljön a plusz egy év óvodában eltöltött ideje után.

Azt tanácsolnám a szülőknek, hogy kérjék ki az óvodapedagógus, vagy fejlesztő pedagógus véleményét és erre alapozva hozzák meg döntésüket az iskolakezdésről. Itt is hangsúlyoznám, hogy a fizikai, lelki, szociális érettség is sokat számít, hiszen tudni kell cipelni, majd az iskolatáskát a gyermeknek, és tudnia kell majd x ideig nyugodtan figyelnie, koncentrálnia feladatokra, csapatban dolgoznia, így, ha bizonyos szempontból még éretlen az iskolára, akkor ez hamar megmutatkozhat majd és kudarcként élheti meg a gyermek, hogy nem tud lépést tartani a társaival.

Az a kép él a szülők fejében, hogy ha marad a gyermek az óvodában, akkor nem elég okos. Ez tényleg így van?

Varga-Noé Veronika: Ezt azzal tudnám cáfolni, amit előbb is mondtam, hogy van olyan gyerek, aki fizikailag nem elég érett az iskolára, például a 10 kilós könyvek cipelésére. Olyan is lehet, hogy érzelmileg, szociálisan nem érett még, hiába értelmileg az. Egyre több az ilyen gyermek, aki nagyon okos, de a konvenciók, szabályok, szokások azok, amikhez nehezen tudnak alkalmazkodni. Az iskolában sokkal komolyabban veszik a szabályrendszert, mint az óvodában. Az óvodában is van szabályrendszer, de viszonylag rugalmasabb, mint az iskolában (emiatt kell a szociális érettség is). Ha például túl hamar megy iskolába, hajszolják, teljesítménykényszere van, az akár kiégést is okozhat már általános iskolában is a gyerekeknél. Én azt szoktam javasolni, hogy inkább „unatkozzon” még 1 évet az óvodában, (ami persze nem igaz, mert az óvodapedagógusok adhatnak neki egyéni, differenciált feladatokat) mintsem, hogy félig éretlenül kerüljön az iskolába, és utána ennek hosszútávú következményei legyenek.

Szőke Melinda: Tisztáznunk kellene azt a fogalmat, hogy mit takar az okos? Mit értünk ez alatt? Kultúránként, akár tájegységenként és családonként más számít okosnak. Ezt a megnevezést alapvetően kerülném. Nincs okos, vagy buta gyerek. Bizonyos képességterületeken fejlettebb, vagy támogatást igényel. Van, amikor a részképességek bizonytalansága miatt tartjuk vissza a gyereket, de az sem azt jelenti, hogy nem” okos”. Az is előfordulhat, hogy a figyelemtartás jelent nehézséget, vagy 15 perc után egyszerűen otthagyja a feladatot, vagyis a monotóniatűrése, feladattartása nem elégséges még az iskolakezdéshez. És gyakran van az, hogy egyszerűen féltjük a gyereket és „biztosra akarunk menni".

Dobosné Bús Ágnes: Az iskolaérettség nem egyenlő az értelmi képesség szintjével, azaz attól, hogy egy gyermeknek azt javasolják, hogy maradjon egy évet óvodában, az nem azt jelenti, hogy kognitív képességek terén le van maradva kortársaitól. Lehet, hogy a monotónia tűrése, feladattudata nem alakult ki eléggé, esetleg a figyelme túlzottan fluktuáló, amely az iskolai beváláshoz elengedhetetlen. Más gyermeknél azt látják, hogy még nagyon játékos, fáradékony terhelés alatt, és érzelmileg nem áll készen az iskolakezdésre.

Gulyásné Szénási Zsuzsanna: Egyáltalán nem. Az "okosság" egy nagyon felszínes jelző. Az óvodában maradó gyermeknek valamely, az iskolába kerüléséhez szükséges képessége (pl. finom mozgások/rajzolás vagy kudarc tűrés stb. semmiképpen sem tárgyi tudáshoz köthetőek ezek) nem eléggé fejlett. Az, hogy kap egy év haladékot, támogatja az idegrendszeri érését, lehetőséget kap behozni a lemaradásokat -akkor is megtörténik ez, ha úgy érezzük, az óvoda nem támogató vagy nem kifejezetten fejlesztő közeg. Annak az esélye, hogy "unatkozik" szokott még felmerülni, de erre általában azt lehet felvetni, hogy "kínlódhat is” inkább a suliban... Hallunk persze rossz tapasztalatokat, de itt visszautalnék a belső hangra, hogy a szülő mit gondol a gyermekéről és az iskolába kerülés várható körülményeiről.

Miben mutatkozik meg az érzelmi érettség?

Varga-Noé Veronika: Az érzelmi érettség sok mindenben megmutatkozik és elég összetett. Megmutatkozik például abban, hogy a gyereknek kialakulnak a személyiségi vonásai, önkifejező, önérdek-érvényesítő képessége, ki tudja fejezni az egyediségét, akár az ábrázolásban, akár az alkotásban. El tudja mondani szavakkal, hogy mit szeretne, tud kommunikálni az igényeiről és a gondolatairól; korának megfelelő szinten. Tud-e empátiát mutatni, képes-e mások érzéseit átérezni, hogyan fordul a társai felé, képes-e csapatmunkára, alkalmazkodásra. Képes-e bocsánatot kérni, kifejezni a szomorúságát, örömét… ezek például mind az érzelmi érettség részei. Nagyon fontos még a valamilyen szintű stressz- és kudarctűrés is, ez nagyon nehezére esik általában a mai gyerekeknek, pedig az iskolában sem lehetnek majd mindig elsők, épp emiatt a pedagógusnak és a szülőknek sem szabad mindig engedni nyerni, hagyni, hogy azt csinálja, amit ő szeretne. Az iskolában tudnia kell a kudarcot, a stresszt alapszinten elviselni, megbirkózni a felmerülő problémákkal, kihívásokkal, természetesen itt is korának megfelelő szinten.

Szőke Melinda: A legnyilvánvalóbb, ha várja az iskolát. Van arra vonatkozóan terve, hogy milyen íróasztala lesz, milyen lesz a táskája, ennek hangot is ad. Megfogalmazza, hogy szeretne olvasni/írni/számolni tanulni. A szülőről leválás nem jelent kardinális problémát. Elfoglalja magát egyedül, elfogadja, ha nem a szülei, közeli ismerős vigyáz rá. A dolgait (kabát, cipő, játék, ruha) rendben tudja tartani (nyilván kicsi, tehát szükséges a szülői figyelmeztetés), de pl. nem kell a reggeli indulásoknál a szülőnek felöltöztetni a gyereket, hanem amíg ő öltözik és összeszedi a cuccait, addig ezt a gyerek is meg tudja tenni szóbeli utasításra.

Dobosné Bús Ágnes: Pszichológusként engedjétek meg nekem, hogy kicsit kitérjek a szülő érzelmeire is. Az iskolába lépésről NEM A GYEREK DÖNT! Ne mondjuk azt, hogy ő szeretne iskolába menni, mert ő csak azt mondja, amit rajtunk lát, érez. Vannak olyan esetek, amikor a szülő élethelyzetéből adódóan szeretné, ha a gyermek minél hamarabb kezdené az iskolát, mert például a testvére is oda jár, és egyszerűbb egy helyre vinni őket, vagy most lesz olyan pedagógus, akihez ő ragaszkodna, vagy így mehetne együtt az ovis társakkal stb.. Ugyanígy van, aki azt szeretné, ha a gyermeke maradna még óvodában, mert inkább ő az, aki nem készült fel az iskolai életre, esetleg túl negatív tapasztalatai vannak, rossz emlékek, teljesítményhelyzettel kapcsolatos negatív élmények, saját beilleszkedési nehézségei törnek a felszínre, ezeket éli újra. Szóval fontos tisztázni, hogy kiről szól a mi belső félelmünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet nagy dilemma az iskolakezdés meghozatala, csak szeretnék arra is rávilágítani, hogy ha egy szülő azt mondja, hogy a gyermeke szeretne már iskolába menni, a mögött gyakran a saját vágya húzódik meg. A gyermek nem lehet felelős a döntésért, és az iskolaválasztásért sem!

Gyermeki oldalról nézve egy érzelmileg iskolaérett gyermek képes kooperálni, elmélyül egy-egy feladatban, tevékenységben, érdeklődést mutat az új ismeretek iránt, vagy akár gyakran már számol, összead, esetleg felismeri a betűket; vagy leírja a nevét. Képes a szabályok betartására, azokat ismeri, és jól alkalmazza, alkalmazkodik a csoportnormához. Képes szükségleteit késleltetni, elviseli a kudarcot.

Néha azt látjuk, hogy értelmileg elég jó szinten teljesít a gyermek, de annyira nehezen választható le az édesanyjáról, vagy több éves óvodai lét után is nehezen oldódik, félénk, ebben az esetben, akkor érdemes még várni egy évet. Persze ezt remélhetőleg az óvodapedagógusok érzékelik és jelzik a szülőknek, illetve, ha a gyermek mindennapjait befolyásolja ez a félénkség, gátoltság, akkor javasolt szakembert is felkeresni. Az is gyakran előfordul, hogy szintén jó képességű gyermek figyelme nagyon könnyen elterelhető, nem tud az adott feladatra hosszabb ideig koncentrálni, vagy a monotóniatűrése alacsony, azaz nem képes hosszabb ideig benne maradni a feladathelyzetbe, akkor is javasolhatják a szakemberek, hogy inkább érjen még egy évig, azután kerüljön be az iskolapadba.

Azt is szeretném megemlíteni, hogy ha nagy változás történik a család életében, például a szülők válnak, az is okozhat átmenetileg olyan nehézséget, ami miatt a környezet azt javasolja, hogy inkább maradjon még a gyermek az óvodába.

Gulyásné Szénási Zsuzsanna: A közoktatás jelenlegi állapota a lehető legnagyobb rugalmasságot várja el a gyerekektől: tanítók jönnek-mennek, nincsenek eszközök, tonnányi a tananyag. Ezek mind olyan körülmények, amikbe jobb minél később bekerülni.

A rugalmasság mellett kiemelendő az érzelmi és szociális érettség, mely felvértezi a kisgyereket azokkal az esetekkel szemben, amikor pl. egy osztály előtt meg kell szólalni vagy ki kell kéredzkedni a mosdóba, esetleg egy elmaradt házit kell bejelenteni. Számtalan szabályt kell egy szuszra megtanulni és sokféle elvárásrendszernek kell megfelelni.

Az érzelmi érettséggel összefüggésben vannak az iskolakezdés várható körülményei is, például testvér érkezése vagy költözés.

Összességében azt kell meglátni, hogy az iskolaérettség egy nagyon komplex dolog, mely távolról sem csak az értelmi fejlettség állapotát hivatott leképezni. A szülőknek látni kell azokat a területeket is, melyek az érzelmi-szociális intelligenciához kapcsolódnak.

Milyen előnnyel /hátránnyal járhat a plusz egy év a gyermek és szülő szempontjából?

Varga-Noé Veronika: Előnyöket, hátrányokat már említettem, hátrányként a szülők legtöbbször attól félnek, hogy unatkozik majd a gyermek, de megfelelő differenciálással egy jó pedagógus tudja ezt kezelni. (bár a sok egyéni figyelmet igénylő gyermek és a vegyes csoportösszetétel ezt lényegesen meg tudja nehezíteni). Egyébként az óvoda végére elvárható szándékos figyelem ideje 15 perc, ugyanakkor sajnos nagyon sok gyereknél még ennyi sem valósul meg, vagy nagyon sok rövid különböző inger kell ahhoz, hogy végig le legyen kötve a figyelmük.

Előnyként felsorolhatjuk a fizikális megerősödést, érzelmileg, szociálisan fejlődhetnek még, sőt, ha szükséges, még fejlesztést is kaphatnak. Nagycsoportosoknál a legtöbb intézményben van például tehetséggondozás is. Az alatt a plusz egy év alatt, de már akár fél év alatt is nagyon sokat tudnak fejlődni a gyerekek, ezt hívjuk szenzitív vagy szenzibilis időszaknak (főleg a 3-5 év közötti időszakot), de még 5-6 évesen is, azt szokták mondani, hogy „olyan az agyuk, mint egy szivacs”, minden információt erőlködés nélkül, könnyedén szívnak magukba. Nagyon könnyen tanulnak új dolgokat, játékos, tapasztalati úton.

Szőke Melinda: Én azt szoktam mondani, hogy akkor van értelme visszatartani a gyereket, ha egyrészt a plusz egy évet fejlődésre használjuk, másrészt nem a gyermek személyisége az, ami miatt visszatartjuk. Pl. Ha van egy ADHD-s gyerekünk, aki folyamatosan fejen pörög annak ellenére,  3-4 év fejlesztés van a háta mögött, akkor nem feltétlenül van értelme visszatartani. Ő nagy valószínűség szerint 20 évesen is fejen fog pörögni és nehézséget jelent majd neki figyelni. 1 év alatt nem érik annyit. Ilyenkor pl. el lehet vinni iskolába és ha nem tud figyelni, akkor célszerű a gyermekpszichiáterrel konzultálni az egyéb lehetőségekről.

Amit nyerhet a gyerek és a szülő is, az idő arra, hogy az elmaradásokat behozza. Praktikusan logopédussal, gyógypedagógussal, pszichológussal a probléma természetétől függően.

Sokszor halljuk a kognitív készségek megfelelő szintjének fontosságát, melyek ezek és mit tehetünk a fejlesztésükért?

Varga-Noé Veronika: Kognitív készségek például a figyelem, észlelés is, de még nagyon sok minden tartozik ide, értelmi képességek, logikus gondolkodás és még sorolhatnám.

Figyelem tekintetében a fentebb említett 15 perc az elvárható, de sokszor ez is nehézkesen valósul meg. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az iskolába készülő gyerekektől már elvárható, hogy életkori és fejlettségi szintjüknek megfelelően, üljenek végig például egy mesét, és egyszerűbb kérdésekre tudjanak válaszolni, tudják összefoglalni a mese tartalmát. Természetesen életkori sajátosság az is, hogy a figyelmük még sokszor elkalandozik, aztán ha jön valami inger, ami érdekli őket, akkor visszacsatlakoznak a tevékenységbe. Az lenne a cél, hogy az iskolába kerülésre ez viszonylag legyen stabil, pár perces koncentráció, és ezen ne csak az óvodában, hanem otthon is dolgozzanak. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, a közös beszélgetés, élménymegosztás, esti mese, vagy akár egyszerű hétköznapi dolgokról való információátadás is segíti ennek fejlődését. Nem feltétlenül kell drága feladatlapokat, vagy fejlesztő füzeteket vásárolni, sok közös tevékenykedés által fejleszthetőek a kognitív képességek. Például a logikai gondolkodás, matematikai képességek, reláció szókincs és a sokat emlegetett figyelem is fejleszthető akár a ruhadarabok párosításával egy közös teregetés során, vagy sütés-főzésnél a recept követésével, mennyiségek kimérésével, de jó program egy közös bevásárlás is, kapjon akár a gyermek is egy saját listát, amit neki kell a kosárába gyűjtenie. Csak kicsit kreatívnak kell lenni és máris kész a „fejlesztő tevékenység”. Egyébként, ha valaki mégis ragaszkodna a hagyományosabb vonalhoz, akkor javaslom a Pinterest nevű oldalt, rengeteg feladatlap, saját készítésű fejlesztő játék, ötlet található meg itt.

Szőke Melinda: Ez kitesz egy főiskolai/egyetemi képzést, ezért most nem mennék bele részletesen. Ami fontos, ha szülőként sokat társasozunk, játszunk a gyerekkel, a korának megfelelő kihívások elé állítjuk, akkor ezzel a ránk eső részt megtettük. Az óvoda hozzáteszi a saját részét. Ha pedig ezek kevesek, akkor a szakemberek iránymutatása mellett egyénre szabottan tud a szülő otthon segíteni a gyerekének.

Dobosné Bús Ágnes: Ezek azért fontosak, mert vannak olyan alapvető dolgok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az iskolában tanult ismereteket el tudják sajátítani a gyermekek, olyan alapok, amelyekre lehet építkezni. Ilyen például a testséma, téri orientáció, mennyiségi relációk ismeret (több, kevesebb, ugyanannyi). Ötös számkörben eszközök segítségével képes összeadni, kivonni, és 20-ig számlál. Képes gondolatait, érzelmeit kifejezni, utasításokat megérti, végrehajtja. Önmagával kapcsolatban tájékozott, azaz tudja, hogy hívják, hol lakik, kik a szülei, testvérei. Emlékezetét tekintve összetett mondatokat is képes megjegyezni, felidézni, kép részleteit is fel tudja idézni emlékezetből, 4-5 jegyű számsort megjegyez, visszamond.

Fejlesztéshez annyit mondanék, hogy ha egyébként is szükséges a gyermek fejlesztése, akkor a pedagógustól érdemes tanácsot kérni, hogy otthon hogyan segíthetjük a gyermekünket. Amennyiben nincs szüksége fejlesztésre, akkor menjünk ki a szabadba, ismerjük meg a környezetet, az évszakok változását, a növényeket, rovarokat. Mozogjon minél többet, alapvető ok-okozati összefüggéseket tanítsunk meg neki. Menjünk el boltba, készítsünk bevásárló listát, legyen neki is feladata a bevásárlás során. Ha lehet, akkor fizessünk kézpénzzel, vagy főzés, sütés közben segítsen a hozzávalók kimérésében. Így tanulás nélkül lesznek ismeretei, tapasztalása. Hagyjuk unatkozni a gyermeket, hogy legyen ideje feltalálni magát, fejlődjön a kreativitása, monotóniatűrése, türelme. Otthon adjunk neki életkorának megfelelő feladatot, legyen kisebb dolgokért felelős, így az önbizalmát is növelhetjük.

Amennyiben, nem támogatja az Oktatási Hivatal a szülői kérést, mit tehetünk?

Dobosné Bús Ágnes: Amennyiben az Oktatási Hivatal úgy dönt, hogy a gyermek fejlettségi szintje eléri az iskolakezdéshez szükséges szintet, és elutasítja a halasztás iránti kérelmet, de a szülő ezzel nem ért egyet, akkor közigazgatási pert indíthat. Ennek az illetéke 30.000 Ft.  Tárgyalás tartását a keresetlevélben lehet kérni. A keresetlevelet a felperes lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerint közigazgatási ügyekben illetékes Törvényszékhez kell címezni és az Oktatási Hivatalhoz kell benyújtani.

Gulyásné Szénási Zsuzsanna: Le kell tenni a különórákat, extra programokat legalább az első félévre. A kis elsős nagyon el fog fáradni mindenhogy. Szellemileg, fizikailag, érzelmileg.Vannak iskola előkészítő tanfolyamok, melyekbe bizonyára be lehet kapcsolódni. A kisgyereket mindenképpen bátorítani kell, csurig tölteni az egoját.

Útravalóul milyen tanácsot adnátok a szülőknek, akik bizonytalanok?

Varga-Noé Veronika: Bízzanak az óvodapedagógusban, válasszanak eleve olyan óvodát, óvodapedagógust, ami a szülők értékrendjével megegyezik. Így remélve azt, hogy valóban meg tud valósulni az egymásra épülő közös nevelés. Az óvodapedagógus és a szülő közösen tudja fejleszteni a hiányos területeket, de ehhez kell a bizalom a két fél között. Legyenek tisztában tehát gyermekeik képességeivel, tulajdonságaival és ne akarják jobb, vagy rosszabb színben feltüntetni gyermeküket, hiszen a pedagógus úgyis látja, hogyha valami nem teljesen egyezik a valósággal. Hallgassák meg nyitottan az óvodapedagógus véleményét, nem megsértődve, vagy pánikolva azon, ha esetleg valamely területen azt javasolja, hogy még fejlesztésre szorul a gyermek. Legyenek nyitottak az óvodával, pedagógussal való kommunikációra és akkor biztosan mindenkinek megfelelő – a gyermek érdekeit legoptimálisabban szem előtt tartó megoldás tud születni. Hiszen, ha a szülő boldog, akkor a gyermek is boldog. Ha a gyermek boldog, akkor a pedagógus is boldog.

Szőke Melinda: Beszéljen az óvodapedagógussal, mit javasol. Ők ismerik a szülő után a legjobban a gyereket. Mégis lehet ellentétes a véleménye, mint a szülőnek. Ennek oka lehet, hogy nem ugyanazt látják a gyerekből. Sokszor az óvodapedagógus/gyógypedagógus/pszichológus azt mondja, hogy mehet suliba, a szülő nem szeretné. Ez akkor is előfordulhat, ha az előbbiek azt mondják, nem olyan ügyes, de el fog boldogulni, szülőként pedig azt szeretnénk, ha a gyerek a 100%-ot nyújtaná, vagy fordítva. Ha bizonytalan a szülő csináltathat egy felmérést egy független helyen.  Ami a legfontosabb, hogy azt döntse el, kire hallgat. Annak a véleményét viszont fogadja el. Így nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem tudunk dönteni.

Amiről senki nem beszél!

 Szőke Melinda: A kérdések között nem szerepelt, de fontos beszélni arról, hogy vannak atipikus fejlődésű gyerekek is. Ők is iskolaéretté válnak annak ellenére, hogy nem beszélnek, vagy alacsonyabb az intellektusuk. Szülőként itt is mérlegelni kell az iskolakezdést. Az SNI-s gyermekek esetében a döntés a Szakértői Bizottságnál van, akik természetesen a szülővel egyeztetnek és elolvassák a gyermekről készült gyógy-/pedagógiai véleményeket. Gyakran tapasztalom, hogy az SNI-s gyerekeket akár 8 éves korig is visszatartják, mert a törvény erre lehetőséget ad. Ilyen esetekben is hasonlóan kell gondolkoznunk, mint a tipikus fejlődésű gyermeknél. Mit nyerek azzal, ha marad még egy évet az oviban? Történik-e olyan jelentős változás a gyermek állapotában, ami miatt „megéri”. Van, amikor a gyerekünk nem a tipikus tanmenetű iskolára lesz érett, hanem valamely eltérő tantervű általános iskolára (tanulásban akadályozottak, értelmileg akadályozottak, fejlesztő nevelés- oktatás stb.) és nyugodtan megkezdheti 6 évesen az iskolát.

Összegzés

Ha a gyermek nem tudja teljesíteni az iskolai elvárásokat az érzelmi, szociális, kognitív és motorikus készségek terén, valamint jelentős nehézségei vannak az iskolai környezethez való alkalmazkodásban, akkor az iskolaérettség hiánya egyértelműen megállapítható. Ilyen esetekben a szülőknek és a szakembereknek alaposan mérlegelniük kell, hogy a gyermek számára az iskolakezdés lenne-e a legmegfelelőbb, vagy inkább egy további év óvodai fejlesztés szolgálná jobban az érdekeit.

 

 

Cikket szerkesztette és összeállította: Herdáné Benei Barbara