Mikor érdemes logopédushoz fordulni?
A megkésett beszédfejlődés (nyelvi késés) az első, ami életkor szerint felmerülhet egy gyermeknél.
Vagyis amikor késve kezd el beszélni, csak mutogat, nem jelennek meg az első szavak, csak „halandzsázik”, stagnál néhány szónál a fejlődés, eltűnnek a megjelent szavak, vagy nem tud eljutni a mondatalkotásig, összefüggő beszédig, esetleg a beszédértés is nehézséget jelent számára.
A megkésett beszédfejlődésre jellemző, hogy ez az anyanyelv elsajátításának időbeni eltolódása, mely a későbbiekben további következményeket nem okoz. Felfedezésekor kimenetele nem jósolható meg. Ugyanis előfordulhat, hogy akadályozott beszédfejlődéssel vagyis (fejlődési) diszfáziával lesz dolgunk.
Modern terminológia szerint ez a specifikus nyelvi zavar (az angol nyelvű SLI=specific language impairment kifejezés alapján), ami azért is kiemelendő, mert nem más zavar következményeként alakul ki (pl. autizmus spektrumzavar, figyelemzavar hiperaktivitással, intellektuális képességzavar, hallássérülés), hanem csak a nyelvelsajátítás területére korlátozódik.
Az akadályozott beszédfejlődés nem csak időbeni eltolódást jelent, hanem jelentős minőségi különbséget is az átlagos nyelvelsajátításhoz képest. Több évig tartó, intenzív terápiát igényel, és általában kihatással van az iskolai készségek alakulására is (olvasás, írás, számolás). Néhány gyermeknél sosem szűnik meg, felnőtt korukban is tapasztalhatóak maradványtünetek. Ezért is nagyon fontos a minél korábbi beavatkozás. Legkorábban 18 hónapos korban lehet megállapítani megkésett beszédfejlődést, ezeknél a gyermekeknél már csecsemőkorban is elmaradás tapasztalható a gagyogásban, ciklizálásban. Azonban ez nagyon-nagyon ritka.
Amikor 2 éves koron túl sem indul be a beszédfejlődés, nem következik be az ún. szókincsrobbanás jelensége sem, akkor már több, mint valószínű, hogy a megsegítés szükségessé válik. Ha a 2. születésnap után eltelik még 1-2 hónap, és nem látszik, hogy meglódulna a fejlődés, tehát nem éri el a gyermek az 50 szavas szókincset (tendenciát sem mutat ez irányba), nem kezd el szavakat összekapcsolni (pl. „Apa brrr.”), abban az esetben korai fejlesztés keretei között javasoljuk a terápiát.
Elsődleges terápiája a megkésett beszédfejlődésnek a logopédus (=logopédia szakos gyógypedagógus) által végzett beszédindító logopédiai terápia. Ennek szükség esetén kiegészítő terápiája lehet mozgásterápia (pl. TSMT=tervezett szenzomotoros tréning, vagy DSZIT=dinamikus szenzoros integrációs terápia (Ayres-terápia), komplex gyógypedagógiai terápiaként kognitív fejlesztés, illetve esetleg szociális készségfejlesztés.
Ha a gyermek nem kapott korai fejlesztést, de 3 éves kora körül még nem kezd el összefüggően beszélni, akkor is érdemes megkezdeni a terápiát. Erre már jogszabály biztosít szűrést mindenki számára, amikor bekerül az óvodába, vagyis a 3. életévének betöltését követő nevelési év kezdetén. Ez a KOFA (Kommunikációs Fejlődési Adattár) III. nevű szülői kérdőív, egy néhány éve hazánkban is sztenderdizált szűrőeljárás, amely alapján látszik, hogy kik esetében indokolt a további, részletes kivizsgálás, az alapján pedig a terápia megkezdése.
Ezt a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat logopédusa végzi el kapacitástól függően helyben, az óvodában, vagy ambuláns módon a szakszolgálat központjában. A vizsgálati rutin része egy neurológiai és egy fül-orr-gégészeti vizsgálat is, amelyre a szülő viszi gyermekét a területileg illetékes rendelőintézetbe.
A logopédiai terápiát szintén kapacitástól függően helyben, az óvodában vagy ambulánsan, a szakszolgálati központban lehet igénybe venni. Ha azt látjuk, hogy a gyermek elmaradása nagymértékű, lassan, nehezen fejlődik, akkor szoktuk javasolni a szakértői vizsgálatot. Ennek keretében egy logopédusból, pszichológusból és orvosból (fül-orr-gégész, neurológus vagy gyermekpszichiáter) álló (szintén a pedagógiai szakszolgálathoz tartozó) szakértői bizottság komplex kivizsgálás keretében megállapítja vagy kizárja a nyelvi zavar (jelen jogszabályok alapján beszédfogyatékosság) okán sajátos nevelési igényt (SNI). Ez azért történik, mert így válik a gyermek jogosulttá az intenzív, komplex terápiás ellátásra (heti minimum 3 alkalommal logopédia). Ez már sok óvodában integrált keretek között elérhető, de léteznek olyan óvodák, ahol logopédiai csoportot üzemeltetnek.
Ugyanez érvényes a későbbiekben az iskolákra is. Az SNI státuszt először 1 év múlva vizsgálják felül, ha megmarad, akkor utána 3 évenként. Ez alól kivételt képez a soron kívüli felülvizsgálat, amit a legutóbbi vizsgálatot követő fél év múlva lehet legkorábban igényelni szükség esetén (pl. beiskolázás).
Másik igen korán tapasztalható jelenség a dadogás, mely általában az összefüggő beszéd kialakulásával egy időben, vagy azt követően kis idővel jelenik meg. Ám ez ilyenkor még élettani (fiziológiás) jellegű, vagyis az adott életkorban, fejlettségi szinten teljesen természetes. Emiatt nem is dadogásnak hívjuk ezeket a megakadásokat, ismételgetéseket, hanem nonfluens beszédnek, ugyanis csak a beszéd folyamatosságában vannak eltérések, nagyobb szünetek, elnyújtott hangok, megismételt szótagok, azonban a dadogással ellentétben nem kíséri sem görcs, sem szorongás a megakadásokat.
Ez sokkal inkább az a tipikusnak mondható probléma, amikor a gondolkodás előrébb tart, mint a nyelvi kifejezőkészség, pl. kicsit több idő szükséges ahhoz, hogy előhívja a szót, válogat a lehetséges szavak közül, még egyezteti a toldalékokat, hezitál, elfelejti, hogy mit akart mondani, más is jár a fejében, vagy valami elterelte a figyelmét.
Az esetek többségében ez a jelenség - főleg ha semmilyen módon nem hívjuk fel rá a gyermek figyelmét - spontán megszűnik pár hónap alatt. Ha mégsem szűnik meg, hanem állandó jellemzőként megmarad, hullámzik, súlyosbodik, akkor érdemes szakemberhez fordulni (akár már 4 éves kor körül). Ilyenkor először tanácsadás, nyomonkövetés szokott történni, illetve amennyiben indokolt, terápia kezdődik. A dadogás ellátásában elsődlegesen pszichológus kompetens, illetve vannak jól képzett logopédusok is, akik pszichológussal együtt koterapeutaként visznek dadogó csoportokat, melyeket szülőcsoport szokott kiegészíteni. A dadogó csoportok gyakran művészetterápiás eszközökkel dolgoznak.
A leggyakrabban tapasztalható beszédbeli eltérés a pöszeség (ez egy gyűjtőfogalom), modern terminológia szerint artikulációs és fonológiai zavar. Ez alatt az egyes beszédhangok cseréjét (pl. r helyett l-t ejt, vagy k helyett t-t, g helyett d-t), torzítását (pl. interdentális vagyis két fogsor között kicsúszó nyelvvel képzett sz, z, c), vagy kihagyását (pl. a h hang kihagyása) értjük.
Kiterjedtség szempontjából ez lehet részleges (maximum 2-3 hangcsoport), vagy általános (8-10 hangtól). Lényeges lehet az is, hogy az adott beszédhiba következetes-e (tehát pl. mindig r=l), vagy következetlen (pl. szó elején r=l, szó végén kihagyja, szó közepén néha l, néha j). Mindezek a jellemzők 3 éves kor alatt természetesnek tekinthető, bármilyen mértékű is.
3-5 éves kor között is élettani a beszédhiba, terápiát nem igényel, ugyanis a gyerekek 90%-a járhatna ebben az esetben logopédushoz. Ráadásul ekkor még nem érettek a gyerekek az artikuláció-javítás terápiájára több szempontból sem (pl. feladattudat, figyelem, beszédészlelés), illetve a hibásan ejtett hangok nagy része spontán javul. Viszont a nagyon sok hangra kiterjedő (főleg hangcsere és kihagyás), következetlen artikulációs zavarú gyerekeket érdemes lehet figyelemmel kísérni.
Zöngétlenítés, sok hanghiba, következetlen cserék, kihagyások, több magánhangzó cseréje esetén szoktuk javasolni a rutinszerű fül-orr-gégészeti és audiológiai vizsgálatot. Emellett ha egy gyereknek túl rövid vagy túl feszes a nyelvféke, akkor ajánlani szoktuk a felmetszést. Ezt enyhe esetben helyi érzéstelenítéssel akár fül-orr-gégész is elvégzi. Ha súlyosabb, akkor gyermeksebészeten történik, ha szükséges, felületes altatásban. Mindez azért szükséges, mert ha felfelé nem mobilizálható a nyelv, nem tudja jól szabályozni a tónusát sem, korlátozott a mozgásterjedelem, emiatt általában az r hang akár sohasem alakul ki, vagy torz marad. Emellett mindez érintheti a l, n, t, d, s, zs, cs hangok képzését is.
Az artikuláció javítása tehát 5 éves kor fölött, alapvetően nagycsoportos korban történik, ezzel is felkészítjük a gyermekeket az iskolakezdésre, az olvasás és írás elsajátítására. A terápia ideális esetben heti 2 alkalommal 45 perces óra keretében, kiscsoportos formában (maximum 4 fő) zajlanak. Enyhe beszédhiba esetében elegendő lehet 1 alkalom is.
A terápia addig tart, amíg a beszédhiba meg nem szűnik. A technikai részleteket az órákon a logopédus megtanítja a gyerekekenek azonban az elsajátítottak elmélyítéséhez általában elengedhetetlen az otthoni, mindennapos gyakorlás, illetve ekkor már óvatosan érdemes próbálkozni a direkt kiejtésjavítással. A gyermeknek van egy logopédiai füzete, amibe bekerülnek az otthon gyakorlandó feladatok. Ha szükséges, akkor iskolás korban folytatódik a terápia.
Nem gond, ha néhány hang még nem korrigálódott a nagycsoport végére. Azonban ha a gyermek kiejtése nem javul, nehézséget jelentenek az artikulációs és az auditív észlelési feladatok, a hangfejlesztés, és továbbra is akár 8-10 hang fölött van a cserélt hangok száma, akkor további egy év óvodai nevelést lehet indokolt. A beszélt nyelvre alapul az olvasott-írott nyelv elsajátítása; ha előbbi is ennyire nehézkes, úgy nagyban megnehezítjük az utóbbi megtanulását is, hiszen a gyermek még nem áll készen rá nyelvi téren.
Amit még érdemes kiemelni, hogy fontos megfelelő szakemberre, vagyis logopédusra bízni a beszédhiba korrekcióját, ugyanis a teljes módszertant, a terápia fokozatos, egész apró lépésenként történő felépítését csak ő ismeri, és a gyermek képességeit és fejlődését ismerve, egyénileg rá alkalmazza. Másrészt az egyes beszédhangok helyes kialakítása mély fonetikai ismereteket igényel. Egy torzan kialakult hangot, pl. uvuláris r-t vagy laterális sziszegőket, susogókat, nagyon-nagyon nehéz lehet kijavítani. Egy utolsó jellegzetesség a végére: az ún. hyperkorrekció, amikor a gyermek megtanulja pl. a r hangot, elkezdni alkalmazni is a spontán beszédben, sőt a korábbi cserélt hangot is r-nek mondja, így lesz pl. a libából riba, stb.
Ritkábban hallható beszédhiba az orrhangzósság, mellyel minden esetben foglalkozni szükséges. Ha egy gyermeknek ún. zárt orrhangzóssága van akkor is, amikor nem beteg, (tipikusan m helyett –b, n helyett d, ny helyett gy hangokat ejt), abban az esetben felmerül a megnagyobbodott orrmandula, illetve az allergia gyanúja. Ezeket érdemes mindenképp kezelni, ha az ok megszűnik vagy kezelve van, akkor általában a tünet is megszűnik.
Ha funkcionális oka van, akkor a nagycsoportos kori artikulációjavítás keretében történik meg a beszédhiba korrekciója. Nyílt orrhangzósság esetén, amikor a magánhangzók nazális színezetűvé válnak, és a legtöbb mássalhangzó képzése is módosul, akkor mielőbb érdemes elkezdeni a terápiát, bármely életkorban. A szervi okot itt is érdemes feltárni.
Az esetek nagy részében szájpadhasadék okozza a problémát, melyre születéskor derül fény (ultrahang vizsgálaton csak az ajakhasadék látszódik). Ez kiterjedtségében igen változatos képet mutathat (teljes ajak-, fogléc-, kemény szájpad- és lágyszájpad-hasadéktól kezdve az izolált formákig, általában egyoldali, de ritkán lehet kétoldali is). A hasadékot műtéti úton zárják, kiterjedtségtől függően. Ezt követően kisgyermekkorban meg is kezdődhet a logopédiai terápia, mely változó hosszúságú lehet. Egyes esetekben megkésett beszédfejlődés is társul az orrhangzóssághoz, mely intenzív terápiát igényel (erre tipikusan jár a sajátos nevelési igény státusz). Ha nem hasadék okozza, akkor a lágyszájpad működik elégtelenül, ennek okait is keresni kell (pl. beidegzési probléma, méretbeli eltérés), valamint lehetőség szerint kezelni. Emellett fontos a logopédiai terápia mielőbbi megkezdése.
Egy másik ritkábban hallható beszédhiba az ún. diszfónia, vagyis a tartós rekedtség (nem betegség alatti, 2 hétnél tovább fennálló). Ezzel amiatt szoktunk foglalkozni, mert a hangszalagok diszfunkciójának mutatója a rekedt hang, jól záródó hangszalagok esetében a hang tisztán csengő. Ha nem jól zárnak a hangszalagok, annak is érdemes megkeresni az okát, mely az esetek többségében funkcionális szokott lenni.
Amiatt nagyon fontos ez, mert a nem megfelelő záródás irritálja a hangszalagokat, ennek következtében megvastagodhatnak, vagy akár csomó is keletkezhet rajtuk. Amennyiben a hangszálcsomó kicsi, puha, a logopédiai terápia hatására spontán szűnhet, azonban bekeményedett csomó esetén műtéti eltávolításra kerülhet sor. Mindezt lehetőleg igyekszünk elkerülni, illetve azt is, hogy a diszfónia esetleg afóniává alakuljon, tehát a gyermek nem képes hangot kiadni. Kivizsgálásában foniáter szakorvos kompetens, illetve néhány fül-orr-gégész is jártas a rekedtség szakszerű diagnosztizálásában, kezelésében. A vizsgálat során többek között laryngoscopiát (gégetükrözést) szoktak végezni, mely egy kellemetlen, de nem fájdalmas, rövid eljárás, így képet kaphatunk a hangszalagok állapotáról. A logopédiai terápia legkorábban 5 évesen kezdhető, heti 1 alkalmas, egyéni terápia.
Kevésbé hallható, inkább látható eltérés az ún. nyelvlökéses nyelés. Ez általában egy nagyobb problémakör szokott lenni. Lényege, hogy fennmarad az infantilis, vagyis a nyelvlökéses nyelés, melynek következtében beszédhiba (általában interdentális szigmatizmus vagyis a két fogsor között kicsúszó nyelvvel képzi a gyermek a sz, z, s, esetleg a s, zs, cs hangokat) és fogsorzáródási rendellenesség (általában előreharapás és/vagy nyitottharapás) alakul ki.
Mindehhez társulhat szájlégzés, sőt tartási eltérés is. Manapság rengeteg gyermeknek van nyelvlökéses nyelése a cumi és a cumisüveg gyakori használata következtében. Az ujjszopás is ugyanilyen gondokat tud okozni, nincs különbség a cumi és az ujjszopás „eredménye” között. Viszont a csecsemőkorban igény szerinti, szoptatásbarát táplálás (tehát nem csak a szoptatás, hanem pl donortej, vagy tápszer szoptanít rendszerrel vagy pl svéd itatóból adva) esetében általában csak átmeneti jelenség az ujjszopás, pár hónap után spontán kikopik.
A nyelvlökéses nyelés következtében kialakuló fogsorzáródási rendellenességet fogszabályzóval szükséges korrigálni, melyet már tejfogakkal is el lehet kezdeni az ún. miofunkcionális tréner használatával. Ez egy apró szilikon „fogvédő” (hasonló a bokszolókéhoz), melyet nappal 1 órát és éjszaka kell használni. Csak akkor alkalmazható, ha a gyermek kap az orrán levegőt. A nyelvlökéses nyelés következtében kialakuló beszédhiba korrekciójának mindaddig nincs értelme, amíg a nyelésprobléma fennáll. A nyelés korrekciója egy fokozott figyelmet és együttműködést, finom orális koordinációt és motivációt igénylő terápia, amely akkor tud igazán eredményes lenni, ha legalább 2. osztályos kortól, heti 1 alkalommal zajlik, egyéni vagy páros foglalkozás keretében. Az artikulációjavításhoz hasonlóan, ennél is a logopédus megtanítja a helyes technikát, melyet otthon napi szinten gyakorolni, automatizálni szükséges.
A logopédus az iskolára való felkészítésben is részt vesz. 5 éves korban a kötelező szűrővizsgálat során ha egy gyermeknek elmaradást mutatnak egyes részképességei, illetve grafomotorikája, akkor további részletes vizsgálatot követően nyelvi- és/vagy részképességfejlesztésre (más néven diszlexia prevencióra, vagyis az olvasás zavarának megelőző terápiájára) valamint grafomotoros fejlesztésre járhat. Ezt végezheti más szakos gyógypedagógus, vagy fejlesztő pedagógus is. Általában heti 1-2 alkalommal, kiscsoportos formában történő terápia.
Az olvasás és az írás is nyelvi tevékenység, így ezekkel is foglalkozik a logopédus, ha szükséges. A legjobb, ha sikerül megelőzni a probléma kialakulását, ezért fontos, hogy iskolaéretten kezdje meg a gyermek a tanulmányait, emellett megfelelő legyen az artikulációja (max 3-4 hang cseréje), életkorának megfelelő szintű legyen a nyelvi fejlettsége és részképességei.
Ezen túl fontos -különösen ha fennáll a diszlexia-veszélyeztetettség gyanúja-, hogy megfelelő, preventív módszerrel sajátítsa el az olvasást és az írást. Manapság már nem alkalmazzák pl. a szóképes olvasástanítási módszert, mert mindegyik tankönyv szótagoló-elemző-összetevő módszerrel dolgozik. Azonban lényeges különbségek tapasztalhatóak az egyes könyvek között, így azt szoktuk javasolni, amelyikben a betűtanítási sorrendben figyelembe veszik a homogén gátlás elvét, vagyis vizuálisan és/vagy auditívan különböző betűket tanítanak egymás után, majd a hasonlókat alaposan differenciálják. Ilyen pl. Meixner Ildikó módszer (Játékház), illetve erre a módszerre alapul még néhány más tankönycsalád is.
Amennyiben az olvasás elsajátításának nehézsége mégis tapasztalható, azzal 3. osztálytól lehet foglalkozni terápiás jelleggel, vagyis miután lezárul az olvasás- és írástanítás teljes folyamata, ami 2 év. A terápia általában heti 1-2 alkalommal történik, osztályfoknak megfelelően, kiscsoportos formában.
