Mire való a nyári szünet, tanulásra, vagy pihenésre?
Szerintem mindannyian emlékszünk rá gyerekkorunkból, hogy alig vártuk, hogy felkerüljön a táblára a VAKÁCIÓ felirat. Tudtuk, hogy akkor egy kis időre vége a mindennapos tanulásnak, felkelésnek, a kötöttségeknek. Szabadok leszünk néhány hétre. Indul a nyári tábor, a nagyszülőzés, a nyaralás a családdal, hogy aztán barnára pirulva, rengeteg élménnyel telve, újra ott álljunk szeptember elsején az iskola kapujában, alul fekete-felül fehér szettben, a kényelmetlen kopogós cipőben (amit kikönyörögtünk anyutól, mert olyan szépen csillog) találkozva sok rég látott osztálytárssal és a tanárokkal.
Persze ez egy idealizált kép a nyári szünetről. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek volt boldog és élményekkel teli, sokunknak csak úgy eltelt. Kaptunk egy kulcsot a nyakunkba, mert a szüleinknek dolgozni kellett menni, és nem volt, aki felügyeljen ránk, táborra se futotta, nem volt a közelben napközis önkormányzati…
Mégis van valami közös a két végletben.
A pihenés.
A gyerekek körülbelül 10 hónapon át (ha pontos akarok lenni 2025/2026os tanévben 181 napot) dolgoztak. Az iskola ugyan nem munkahely, ám a gyerekek ott mégis dolgoznak. Dolgozik az agyuk, tanul, dolgozik a testük, nem csak a tesiórán, dolgozik a lelkük, amikor alkalmazkodni kell a többiekhez, barátkozni, összeveszni-kibékülni, játszani, csak együtt lenni reggel 7:45 és délután 16:00 között.
Hétvégén sincs igazán pihenés, hiszen tanulnivalót adtak fel, azt a verset, azt a dalt, azt a matek házit… Főleg felsőben, középiskolában.
A nyári szünet nem arra való, hogy még egy kicsit facsarjunk rajtuk. A nyári szünetnek (ahogy egyébként az őszinek, télinek, tavaszinak is) az a célja, hogy a gyerekek lazítsanak, feltöltődjenek. Pihenjen az idegrendszerük, kisimuljanak a ráncaik.
Nekünk, felnőtteknek is szükségünk van a szabadságra időnként. Ráadásul mi (jó esetben) nem dolgozunk hétvégén, nem kell a munkaidő lejárta után még elővenni a feladatainkat. Ők bent vannak az iskolában 8 órát és még utána sem mondhatják, hogy „köszi, akkor én most inkább nyomogatom a telefont, nézem a tv-t, ugrálok a játszótéren, olvasok egy kicsit, alszom…stb” mert még tanulni kell, mert a tanító/tanár azt mondta, hogy másnapra kell… és akkor a különórákat nem is említettem.
Mit tegyünk, ha mégis az zakatol a fejünkben, szülőként, hogy de a tudást, amit év közben a gyerek magába szívott, ne felejtse el?
Építsük be a mindennapokba!
Néhány egyszerű példa, amit kisebbekkel, nagyobbakkal is ki lehet próbálni:
Írjunk naplót, kézzel, arról, mi történt aznap. Nem kell oldalakban gondolkodni, elég néhány sor, mondat is. Ha szeret rajzolni a gyerek, akkor rajzolhat is.
Bevásárláskor számoljunk együtt a gyerekkel, ha nagyobb, adja össze ő fejben, a tételeket, mennyit fogunk fizetni?
Kirándulás során nézzük meg melyik növény melyik, milyen állat hangját halljuk, az a madár a fán, milyen madár? Fotózzuk le, nézzünk utána!
Ebben a google nagy segítségünkre van!
Olvassunk utcatáblákat, tervezzünk útvonalat együtt, vegyünk ki a könyvtárból rövidebb regényeket, amiket együtt is lehet olvasni a gyerekkel (ha nem adott fel a tanár kötelezőt, ha feladott, akkor sajnos muszáj azzal is foglalkozni).
Játszunk észjátékokat: barchoba, szólánc – ezekhez eszköz sem kell.
Eszközös játéknak ott az ország-város, amőba, torpedó – ezekhez csak papír és ceruza kell.
Ma már társasjátékokból is óriási a kínálat, kölcsönözni is lehet őket, szorzáshoz, összeadáshoz a Szendergő Hercegnő például kiváló választás lehet, de egy sima Unó vagy Kanaszta parti is szórakoztató és fejlesztő egyben.
Mindenkinek jó pihenést, töltődést, szórakozást a nyári szünetre!
