A nyári szünet sok anyukának egyszerre vágyott és rettegett időszak. Jó lesz végre lassabban élni, nem rohanni reggelente, nem csomagolni tízórait félálomban… de tudjuk, ennek mi az ára: „Anyaaa, unatkozom!”, testvérveszekedések, széthordott lakás, végtelen snackigény és az érzés, hogy estére teljesen elfogyott minden türelmünk.

 

Készüljünk most előre, nézzünk néhány praktikát, amivel az idei nyár könnyedebb, nyugodtabb lehet.

A nyárnak nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy jó legyen. Nem kell minden nap kreatív foglalkozást szervezni, egész nap programokat gyártani vagy folyamatosan szórakoztatni a gyerekeket. Sőt. Sokszor pont az segít a legtöbbet, ha egyszerűbbé tesszük a mindennapokat.

Talán az egyik legfontosabb dolog, amit érdemes észben tartani: nem az a cél, hogy a gyerekeknek egész nap „élményprogramjuk” legyen. Hanem az, hogy legyen egy élhető ritmusa a nyárnak, amiben mindenki kap egy kis levegőt — anya is.

A gyerekek meglepően jól működnek akkor, ha van valamennyi keretük. Nem katonás napirendre van szükség, hanem kapaszkodókra. Például arra, hogy reggel együtt átbeszéljük:

• mi lesz az aznapi terv
• mit szeretnének csinálni,
• mi az, amiben segíteniük kell,
• és mi az, amiről ők dönthetnek.

Nagyon sok feszültséget megelőzhet, ha a gyerekeket bevonjuk a napok szervezésébe, alakításába. Akár már óvodás korban is működhet egy egyszerű kis saját „ToDo-lista”. Nem az a cél, hogy hosszú feladatlista legyen, csak az, hogy kapaszkodót adjon a mindennapokhoz. Az iskolások összeírhatják, a kisebbek lerajzolhatják, mik az ők feladataik. Például:

• felöltözöm
• megöntözöm a virágokat
• segítek megteríteni
• kiválasztom, milyen játékot játszunk ma
• mesekönyvet választok estére
• fürdés
• fogmosás

A kisiskolásoknál már különösen sokat segít, ha van saját felelősségük. Nem büntetésként, hanem azért, mert a közös életnek ők is részei. Nyáron különösen fontos lehet, hogy ne anya legyen az egész család animátora, szakácsa, programszervezője és takarítója egyszerre.

A testvérek közötti konfliktusok a hetekig tartó összezártság idején elkerülhetetlenek. Azonban könnyebben kezelhetők, ha nem próbálunk minden pillanatban „tökéletesen igazságosak” lenni. Az igazságosság nem mindig azt jelenti, hogy mindenből pontosan ugyanannyi jut. Sokkal inkább azt, hogy minden gyereknek jut figyelem, meghallgatás és lehetőség a saját szükségleteire. Azonban ebben is érdemes a gyerekeknek nagyobb önállóságot adni. A konfliktusok csillapításában békebíró helyett érdemes inkább egyfajta mediátor szerepbe helyezkednünk:

• csak akkor vonódjunk be, ha tényleg szükséges (a gyerekek kérik, látjuk, hogy bántanák egymást vagy veszélyes, amit csinálnak)
• ha megállítottuk őket, mindenki mondja el, ő hogy látta a helyzetet – hallgassák meg egymást, amíg a másik beszél, nem szólunk közbe
• utána érdemes összefoglalni nekünk, szülőknek is, hogy mit hallottunk (ez segíti a gyerekeknek tisztábban látni a saját és a másik nézőpontját, ettől önmagában csillapodhatnak az érzelmek)
• a végén pedig kérdezzük meg tőlük, mi lehet most a megoldás – sokszor meg tudnak fogalmazni a gyerekek jó ötleteket, elfogadható alkukat, ha nem akarunk mindent megoldani helyettük. Ha maguk juthatnak egyezségre, valószínűleg békésebb lesz utána a hangulat, mert a kívülről (anyától) jövő megoldást könnyebben érzik igazságtalannak.

Ugyanakkor, a konfliktusokat sokkal jobb megelőzni, mint kezelni őket. Ehhez pedig érdemes a legnagyobb mumussal, az unalommal leszámolni! 

Hogy mivel kössük le a gyerekek figyelmét órákra úgy, hogy nem az lesz az eredmény, hogy órákat töltenek a képernyő előtt? Érdemes visszanyúlni valamihez, amit mi még ösztönösen tudtunk gyerekként: hogy az egyszerű dolgok is lehetnek fantasztikusak. Lássuk, mit hozhat nekünk a Retró-szemlélet!

Nem kell mindig új játékokat venni. Sokszor régi trükkök, régi játékok hoznak a legtöbb izgalmat a gyermekeinknek.

Az aszfaltkréta például szinte kifogyhatatlan lehetőség:
ugróiskola rajzolás, versenypályák, kincskereső nyilak, „városépítés”, titkos üzenetek.

A gumiköteles ugrálás a mai gyerekeknek is igazi élmény lehet. Ketten kifeszítik a bokájukra a gumikötelet, a harmadik pedig különböző ugrásokat próbál végrehajtani (egy gyermek székkel, asztallábbal is helyettesíthető) — ez órákra leköti a gyerekeket. Ugyanez igaz az ugrókötelezésre, hullahoppkarikára, gumilabdára vagy akár a klasszikus „számháborús”, fogócskás játékokra is.

Sok kisiskolás gyerek meglepően szereti a rejtvényújságokat is. Nem kell mindig fejlesztőfeladatnak kinéznie valaminek ahhoz, hogy fejlesztő legyen. Egy gyerekrejtvény, egy pontösszekötő vagy egy egyszerű szókígyó csendesebb időszakokat hozhat a napba, illetve mentőöv lehet esős napokra.

Nagy kincs az egyszerű négyzetrácsos füzet, érdemes feleleveníteni, megmutatni a gyerekeknek, mennyi mindent lehet ebben játszani: torpedó, területfoglaló, amőba, nagyobbaknak ország-város vagy akasztófa – poroljuk le a régi emlékeinket, abszolút megéri! 

Nem beszéltünk még a legendás bunkerépítésekről.

Néhány pléd, pár szék, párna, elemlámpa — és kész is a saját kis világuk. Sok családban pont ezekből a legegyszerűbb nyári délutánokból lesznek a legkedvesebb emlékek.

A nyár arra is jó lehet, hogy jobban bevonjuk a gyerekeket a család működésébe. Például a heti menütervezésbe. Már egy óvodás is boldogan választja ki, hogy melyik nap legyen palacsinta vagy paradicsomleves. A közös bevásárlás, zöldségválogatás, gyümölcsmosás vagy egyszerű főzőcskézés nemcsak segítség — hanem kapcsolódás is.

És közben nem kell minden napra program. Sokszor bőven elég heti egy-két nagyobb közös élmény:

• kirándulás,
• biciklizés,
• piknik,
• strandolás,
• vagy egy közös bográcsozás barátokkal.

A gyerekeknek nem feltétlenül a drága programok hiányoznak, hanem az együttlét és a szabadság érzése.

Végezetül, egy extra tipp, az egyik legfontosabb nyári túlélőötlet: keveset beszélünk az anyák összefogásának erejéről.

Régen sem egyedül neveltek gyereket a nők. Volt szomszéd, nagynéni, testvér, barátnő, közösség. Ma sok anya teljesen egyedül próbál lehozni egy egész nyarat.

Pedig óriási segítség lehet, ha két család összeáll. Az egyik nap az egyik anyuka vigyáz több gyerekre pár órára, a másik nap a másik. Nem kell tökéletes programokat szervezni hozzá. Már az is hatalmas ajándék lehet, ha egy anya néha nyugodtan el tud menni ügyet intézni, dolgozni, pihenni vagy egyszerűen csak csendben meginni egy kávét.

A nyár nem attól lesz szép, hogy mindig minden harmonikus. Hanem attól, hogy lesznek benne nevetések, koszos lábak, este túl későn elfogyasztott görögdinnyék, összebújások, veszekedések utáni kibékülések és olyan pillanatok, amikre később talán mindannyian nosztalgiával emlékezünk vissza.

Talán anyaként nekünk sem az a feladatunk, hogy tökéletes nyarat gyártsunk. Hanem hogy végigcsináljuk úgy, hogy közben lehetőség szerint mi is jól érezzük magunkat benne.

 

Filléres nyári bevásárlólista

Nem kell vagyonokat költeni ahhoz, hogy tartalmas és élvezetes legyen a nyár. Sokszor pont azok az egyszerű, régi játékok működnek a legjobban, amikhez csak egy kis fantázia kell.

– gumikötél / gumiszalag a gumiköteles ugráláshoz
– aszfaltkréta
– üveggolyó
– ugrálókötél
– hullahopp karika
– gumilabda
– vízipisztoly
– nagyító „bogárvizsgálathoz”
– gyerek rejtvényújságok
– négyzetrácsos füzet
– színezők, matricás füzetek
– vastagabb rajzlapok
– ragasztó, olló, színes papírok
– pár olcsó pléd bunkerépítéshez
– elemlámpa kuckózáshoz
– építőkockák, dominó
– kártyapakli
– frizbi
– tollasütő szett
– permetezőpalack „mini vízicsatákhoz”

 

Reinhardt Gabriella, tanácsadó szakpszichológus

https://www.facebook.com/anyapszichologus#