Tévhitek a logopédiában

„Nem baj, ha nem beszél még 3 évesen, majd elkezdi. Én is későn kezdtem el beszélni, mégis ember lett belőlem!”

Tény és való, hogy teljesen néma nem marad senki (ép hallás, intellektus és mozgás mellett). Azonban ez a vélekedés nem veszi figyelembe azt, hogy az a gyermeknek sem jó, hogy nem tudja kifejezni érzéseit, gondolatait verbálisan, nem tudja elmesélni élményeit, nem vagy csak nehezen értik meg őt, illetve problémás lehet neki kortárs kapcsolatok létesítése is, tehát pszichésen és szociálisan is negatívan érintheti őt mindez.

Másrészt mivel nem tudhatjuk előre, hogy „csak” megkésett beszédfejlődésű a gyermek, vagy diszfáziája van, így a kezelés mellőzésével a súlyos tanulási zavarok, illetve a felnőttkori maradványtüneteket is megkockáztatjuk. Az időben lekezdett terápia preventív hatású.

Ha nem is csökken a következmények esélye nullára, de mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy kevésbé legyenek súlyosak. A családi hajlam pedig még inkább figyelemfelhívó jel.

„Azért kezd el későn beszélni, mert cumizik.”

A cumizás valóban nem előnyös a fogazat és a helyes artikuláció, nyelésfunkció szempontjából. Cumival a szájban pedig tényleg nehezebb beszélni. Azonban a megkésett beszédfejlődés és a nyelvi zavar ettől független, ha egy gyerek motivált és tud is beszélni, abban a cumi nem tudja megakadályozni. Megkésett beszédfejlődés pedig cumi nélkül is ugyanúgy kialakul.

„Azért nem beszél, mert kistestvére született és visszababásodott.”

Bár a nagyobb testvér valóban szereti utánozni a kistesvért, lefekszik mellé kalimpálni, ő is gagyog, utánozza, ahogy bukik, eszik, stb. De mindez a teljes fejlődést nem veti vissza, nem felejt el pl. járni, rágni, ugyanígy beszélni sem. A két tényező, hogy megszületik a kistestvér és hogy a szülők rájönnek, hogy elmarad a nagytestvér beszédfejlődése, mindössze időben esik egybe.

„Azért nem beszél, mert biztos autista/hiperaktív/fogyatékos/süket.”

Bár a felsoroltaknak valóban akadnak beszédbeli vonatkozásai, ezekben az esetekben a beszédtünet következményes, így nem is az a „vezető tünet”, az alapprobléma. Ha egy gyermek még pl. 3 évesen sem beszél, de azon kívül, nem tapasztalható nála más tünet, az a gyermek megkésett/akadályozott beszédfejlődésű.

„Ha majd úgy teszünk, mintha nem értenénk, majd abbahagyja a mutogatást és elkezd beszélni.”

Ez sajnos egy igen káros vélekedés, a megkésett beszédfejlődésű gyermeket súlyos pszichés megterhelésnek teszi ki ezzel a környezete. Hiszen akik eddig megértették, minden előjel és ok nélkül már nem értik őt. Bár tény, hogy a fejlődés egyik mozgatórugója a frusztráció, de a „teher alatt nő a pálma” elve nem érvényes ennyire kiterjesztve.

„Tudná mondani, csak nem akarja.”

A megkésett beszédfejlődésű gyermekeknek lehet, hogy valóban alacsonyabb a beszédkésztetésük, de sosem a nullával egyenlő. Azért nem mondja, mert nem tudja, még nem képes rá.

„Az óvodában a logopédus csak a nagycsoportosokkal foglalkozik.”

Mindez igaz az artikuláció-javítás szempontjából. 3-4 éves gyerekek artikulációját még nem javítjuk, mert éretlenek a terápiára több okból (figyelem, feladattudat, orális koordináció, beszédészlelés). Megkésett beszédfejlődésű gyerekekkel azonban foglalkozhat az óvodai logopédus helyben is, ha elegendő rá az óraszáma. Ha nem, akkor a szakszolgálati központban ambulánsan szokott lenni elérhető terápia.

„Ha kiesik/kitörik a foga, beszédhibás lesz.”

Csak az f és v hang azok, amik képzésében közvetlenül részt vesznek a fogak. A többi esetében csak rezonátorként funkcionálnak. Így főleg a sz, z, c, s, zs, cs hangok tudnak torzulni hangzásra. Korrekció szempontjából sem szükséges a maradéktalan fogazat, így is megtanítható a helyes hangképzés technikája.

„Fogszabályoztatni csak maradandó fogazattal lehetséges.”

Már egészen kicsi, akár 3 éves korban is el lehet kezdeni használni az ún. miofunkcionális trénert, ami egy szilikonból készült segédeszköz, a bokszolók fogvédőjéhez hasonló. Ezt nappal 1 órát, illetve éjjel kell viselnie a gyermeknek (csakis akkor lehet, ha kap az orrán levegőt), így a különböző fogsorzáródási rendellenességek időben, fájdalommentesen és olcsón lehet kezelni.

„A cumi jobb, mint az ujjszopás.”

Mindkettő ugyanúgy természetellenes helyzetbe kényszeríti a nyelvet, deformálja a komplett fogívet és fenntartja a nyelvlökéses nyelést. Sőt, ugyanez igaz más orális rossz szokásokra, pl. körömrágás, ceruzaszopogatás, -rágás, pólónyalogatás, stb. Az alapokat ehhez csecsemőkorban lehet letenni az igény szerinti, szoptatásbarát táplálással, ebben az esetben az ujjszopás az esetek többségében csak átmeneti jelenség (természetesen mindig léteznek kivételek). Ha már cumizik, vagy szopja az ujját a gyermek, akkor nem érdemes erőszakkal, trükkökkel leszoktatni, csak ha megérik rá, hogy leválasztódjon a cumiról vagy az ujjáról, különben csak tünetet fog váltani, és megmarad az orális rossz szokás.

„Régen nem volt ennyi beszédhibás.”

Régen a diszfázás gyermekek a kisegítő iskolában kötöttek ki, a diszlexiások és hiperaktívak voltak az osztály buta és rossz gyerekei, a beszédészlelési zavaros az ábrándozó, bamba, stb. Azóta rengeteget fejlődött a tudomány, sokkal több a szakember, számos jó teszt jött létre és sokféle terápiát lehet alkalmazni, a szülők is edukáltabbak. Így kisebb tüneteket is könnyebben észreveszünk, hamarabb történik meg a diagnózis, elérhetőbbek a terápiák. Persze nem érdemes átesni a ló túlsó oldalára: az egyenetlen fejlődés és képességprofil teljesen természetes dolog! Jó, ha csínján tudunk bánni a szülői perfekcionalizmussal, az átlagos gyermek is rendben van, az is, ha egy-egy területen a gyermek lassabban fejlődik, vagy nem a kedvence, más területen lehet, hogy épp tehetséges!

„Ha nem kúszik a gyermek, diszlexiás lesz. A mászással gyógyítható a diszlexia.”

Az olvasás és írás zavara egy igen összetett, többokú és változatos tüneti képet mutató jelenség. Ebből csak egy kis szegmens a saját testen, térben es síkban való tájékozódás, az irányok ismerete, követése, melyek az alapját adják a vizuálisan hasonló betűk tévesztésének, tükrözésnek, ami csak néhány tünet. Ezekre valóban hatással lehet, ha kimarad a kúszás és a mászás is, melynek következtében perzisztál az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex, ami az oldalirányú szemmozgásokra a két testfél koordinációjára, a laterális dominancia alakulására is kihatással van, mindezek pedig a fent leírt részképességek alapját adják. De önmagukban ettől nem alakul ki diszlexia, és sajnos a szabályos kúszatással, mászatással nem is fog elmúlni, bár egyes esetekben fontos kiegészítő terápia lehet a mozgásterápia.

Bira Tímea
Gyógypedagógus, logopédus


Tetszett a cikk? Hasznosnak találod? Megköszönjük a megosztásokat!

Kövessétek az Édesanyák Facebook oldalunkat, csatlakozzatok az Édesanyák Szakértői Csoport elnevezésű zárt Facebook csoportunkhoz, melyben kizárólag szakértők válaszolják meg a szülők kérdéseit, vagy olvasgassatok itt, az Édesanyák weboldalon.