Unatkozom – 16 képernyőmentes ötlet nyári napokra

#unatkozás #kreativitás #képernyőmentesség

Ki ne várná már a nyári időszakot, amikor otthon van a család, szünet van az oviban, iskolában és a mindennapokból egy hosszú hétvége lesz. Jönnek a napsütötte, energia dús időszakok, amikor gyermekünk hajnalban ébresztőt fúj, hogy aztán mi anyák reggel kilenctől kitartóan mantrázzuk este kilencig, hogy nem nézhet mesét.

Mi lenne, ha nem csak azt mondanád neki, hogy mit nem nézhet, hanem lenne ötleted, javaslatod, hogy mit csinálhat helyette? Hoztam 16 képernyőmentes ötletet a szünetre, plusz egy kis ráadást.

Mielőtt megosztanám veled, azelőtt fontos tisztázni pár dolgot:

1. Nem baj, ha a gyermek kicsit unatkozik, mert rákényszeríted arra, hogy önmagától is feltalálja magát, ezzel segíted a kreativitását.

2. Neked is jár a pihenés, legyen csendes pihenő, amikor anya is pihen. Egy bizonyos kor fölött, például 5 éves gyerek mellett már vezesd be azt, hogy neked is jár egy fél óra pihenés, amikor nem házimunkát végzel gyors kutyafuttában, hanem valóban olyan tevékenységet folytatsz a gyerek mellett, ami a te feltöltődésed szolgálja.

3. Legyen napirendetek, ami jó esetben követi az óvodait, de kezeld rugalmasan, a gyerekre szabottan, viszont a különböző napirendi pontok mankóként szolgálhatnak.

4. Ha nehéz elengedni a házimunkát, és nehezen tudsz kapcsolódni, vagy a gyermekre fókuszálni otthon - mert folyamatosan azt nézed, hogy milyen teendők várnak rád,- akkor menjetek el otthonról. Legyenek kirándulós napok, amikor nem baj, ha szalad a ház.

5. Legyen feladata a gyermeknek, ne te csinálj meg mindent helyette. Kezdj el kialakítani egy kis kötelességtudatot, hiszen minden korosztályban van olyan feladat, ami rábízható. Kezdetben a szobáját kell rendbe tenni, de később segítsen a szemetes kiürítésében, vagy más házimunkákba is.

Most pedig jöjjenek az ötletek!

Kezdjük az egyszerű kreatívokkal!

Gipszfigurák festés. Javaslom, hogy interneten is nézz szét, keress ott kiöntőformát, mert lehet, hogy jobb áron megkapod, mintha egy készletet vennél, gipszet pedig érdemes barkácsáruházban vásárolni. Ha tudod, akkor már a kiöntésbe is vond be a gyermeket, lehet, hogy jobban élvezi, mint a festést. Ha állatokat, manókat, vagy mesefigurát öntesz ki, akkor azt kitehetitek a kertbe is, esetleg a festés végén alkothattok egy közös mesét.
Másik nagy kedvenc az ablakmatrica készítés. Ez egy kicsit nagyobb befektetést kíván, mint a gipsz, de érdemes olyat keresni, amihez papíron több forma is van, illetve praktikusabb kevesebb festéket tartalmazó tubust venni, mert sajnos könnyen beszáradhat, hacsak nem ez lesz a gyerek új hobbija.

Ha már a kreativitásnál tartunk, akkor kerüljön elő a papír és a ceruza, csomagolópapír, festék, amiből nem is gondolnád, mennyi mindent ki lehet hozni egy nyár alatt!

Szerezzetek be nagy csomagolópapírt, vagy a régi hagyományos barna csomagolópapírt és rajzold körbe a gyermeked! Közben nevezd meg a testrészeit, ahol éppen elhaladsz a ceruzával, illetve hozzáfűzhetsz valamilyen pozitív tulajdonságot, például: „itt a gyors lábacska, az ügyes, erős kezecske, az okos buksija.” Ezt ki lehet díszíteni, és közben a testtudata is fejlődik. Ezt a rajzot azért szeretem, mert sokféleképpen ki tudjuk használni. Például beleírhatjuk a jó és a rossz tulajdonságokat, ezzel segítünk a gyermeknek abban, hogy megértse, hogy az emberek nem fekete-fehérek, hanem egyaránt vannak benne pozitív és negatív tulajdonságok, és ez így van jól. Másik esetben színes kis post-itek jelölhetnek különböző érzéseket. És ezeket megnevezve ráteheti a gyermek a rajzolt testére, akár még azt is bejelölheti, hogy hol érzi ezt az érzést. Lehet, hogy bonyolultan hangzik, de ha megvan a rajz, akkor a legközelebbi sírás után kérdezd meg tőle, hogy hogyan érezte magát, aztán kérd meg, hogy válasszon hozzá egy post-itet és te ráírhatod az érzést, ő meg felteheti a rajzra. Végül kérdezz rá, hogy esetleg meg tudod mondani, hogy hol van ez az érzés. „Hol érezted pontosan?” Érdemes több színű post-it használata és te írd rá az érzéseket.
Ha a kezetekben van a ceruza és a nagy csomagolópapír, akkor készítsetek térképet, a kalózok kincsével, vagy versenypályát, vagy meseországot, vagy babaházat berendezéssel. Aztán jöhet a játék, vagy a kincskeresés. Ha a kalózok kincsét keresitek, akkor azt a kertbe is kivihetitek, vagy a játszótérre, de akár bent is jó móka lehet.
A csomagolópapír csodája, hogy sokféleképpen használhatod, és nem szűkít le, mint az A/4-es papír, amit a gyermekek nagyon fognak szeretni. Ha ceruzák helyett a festéket is szívesen használjátok, akkor lehet fát is készíteni, amihez a lombkoronát a gyermek kezei adják. Fessétek be a gyermek/gyermekek kezeit majd így nyomja rá a fa lombkorona szintjére, és csak a képzeletetek szabhat határt, hogy milyen színes fátok lesz. A fa sok mindennek a hívóképe lehet, így ezt is sokféleképpen kihasználhatod, például családi fotókat rakhattok rá, és készíthettek egy családfát. Élményekről, kirándulásokról készített fotókkal élményfa lehet. Ha a fenti leírás szerint színes lombkoronát csináltok, akkor a színekhez lehet érzéseket is társítani. Ha a fa lombkoronáját négy területre osztjátok fel, akkor a négy évszak szerint díszíthetitek, és máris együtt tanultok valami újat a gyermekkel. Amennyiben ez utóbbi ismeretszerzés bejön nektek, akkor állat és növény képeket is ragaszthattok a fa köré aszerint, hogy hol élnek az adott élőlények.
A csomagolópapír és a festék kombináció ugyanolyan varázslatos pacát képes készíteni, mint az A/4-es lap és a festék. Biztos mindenki emlékszik arra, hogy a lap egyik oldalára festéket nyomot temperával, vagy befestette, és aztán félbehajtotta. Ezt kinyitva egy új rajz keletkezik. A fantáziátok felhasználásával a csomagolópapíron meseország, vagy Csoda-ország (esetleg Sohaország) is életre kelhet. Nézzétek meg, hogy mit láttok bele a festménybe, hol van sziget, hol van az elvarázsolt erdő, hol van a sötét erdő, hol van a béke tisztása, stb.! Nevezzetek meg több helyet, amiben legyen jó és rossz egyaránt, például legyen olyan hely, ahol valamilyen félelmetes, vagy szomorú dolog történhet, és legyen benne több olyan hely, ahol segítő barátokra találhat a mesehős, vagy a vágyakat meg lehet fogalmazni, esetleg valamilyen varázslat történhet ott. Használjátok a fantáziátokat, csalogassátok ki magatokból a gyermeket!
Mi lehet jobb egy társasjátéknál? Egy saját társasjáték. Dupla idő, dupla elfoglaltság! A csomagolópapírra készítsetek egy egyszerű társasjáték pályát. A különböző mezőkbe közösen találjatok ki feladatokat! Egyszerű instrukciókra gondoljatok, mint például „Lépj előre két mezőt!”, „Hozz egy pohár vizet valakinek!”, „Mondj egy jó tulajdonságot, ami rá jellemző!”, „Adj egy pacsit!”, „Mennyi 2+2?”

Kicsit visszakanyarodva a papírhoz és a ceruzához menjünk kincset keresni!

Kis lapokra, vagy post-itre, vagy cetlire rajzoljátok le a bútorokat, amik nyomok lesznek. Ha bent játszotok nyomkeresőset, akkor legyen bútor, vagy egy-egy olyan tárgy, amibe el lehet rejteni a nyomokat (cetliket) és egyértelmű, hogy mire gondolunk. Ha kint játszanátok nyomkeresőset, akkor keressétek meg a kertben azokat a növényeket, tárgyakat, pontokat, amiket egyértelműen le lehet rajzolni. Készítsetek ebből 7-10 darabot. Lehet, hogy a leírás bonyolultnak hangzik, de a kivitelezés nem lesz az. Rejtsétek el a cetliket sorban, a kezdőpontot jelöljétek ki, vagy adjátok a gyermek kezébe az első „nyomot”, ez megmutatja azt a bútort/ tárgyat, ahol a következő „nyomot” kell keresni, és így szépen sorba. Például a gyerek kezébe adom a mosógépet ábrázoló cetlit, ebből tudja, hogy a mosógépben keresse a következő cetlit. Ha odament, akkor megtalálja a következő nyomot, és így tovább. Ha egy komód a nyom, akkor segíts neki annyival, hogy a rajzon jelöld be azt a fiókot, vagy ajtót, ami mögött ott a következő nyom. A végén legyen valamilyen jutalom, például egy meseolvasás, vagy jégkrém, vagy egy nagy ölelés.

Van számos más jellegű játék az interneten, ami hosszabb időre lefoglalhatja a gyermeket, így könnyebben telik egy nap a nyári melegben. Ezekből is hoztam néhányat:

Vegyetek elő dobozokat, fújd tele borotvahabbal és rejts el a habban Kinder tojás figurákat, amiket a gyerekeknek meg kell keresni. Érdemes kisebb dobozzal játszani, mert a nagy dobozban a borotvahab elvész és nem fedi el a figurákat. Készíts ki egy vödör vizet a habos doboz mellé, mert a habot abban le lehet mosni. Így nem csak a habban turkálhat, hanem vizezhet is. Ha a hab tetszik, és beválik, akkor azt is ki lehet próbálni, hogy különböző színű vízfestéket csöpögtettek a habra, és papírt nyomtok bele, így egy absztrakt ábra készülhet a végén. De ha a habból való játékmentés beválik, akkor akár játszhatjátok hab nélkül, finom homokkal, vagy vizes homokkal is.
Talán a buborékfújó játék senkinek nem újdonság, de kis gyermeknél figyelj arra, hogy inkább te tartsd a kezedben a folyadékot, mert hamar vége lesz a mókának. Te vagy a tartó, és tőled „lophat” buborékot. Aztán hogy ne legyen unalmas, alakítsd kicsit át az eszköztárat. Vegyetek olyan szívószálat, ami nem papírból van, és azt mártsd a folyadékba. Sima felületen próbáld kifújni a buborékot. Ha elég óvatos és figyelmes vagy, akkor a következő buborék mehet a sima felületen lévő gömb belsejébe. Vagy akár fújhatsz egymás köré 5-6 kört és máris van egy virágod, de ha egy nagy félgömb köré teszel négy kisebbet, akkor lehet katicád. Ne feledd, a legegyszerűbb játékokból a fantázián keresztül hatalmas csoda keletkezhet!
Kirándulással, vagy sétával is összekapcsolhatod a következő kreatív mókát. Vegyél egy vastagabb lapot, vagy kartonlapot, majd vágj a közepébe egy alakzatot, például fát, szívet, vagy csak egy téglalapot. Vastag celluxszal ragaszd be az egyik oldalról. Séta közben gyűjtsetek növényeket és díszítsétek ezzel a képet.

Ha már a fantáziánál tartunk, akkor nézzünk még bele a pszichológus eszköztárába!

Amennyiben nehezen megy a kistesós nyár, akkor „játszatok babásat”. Adj a nagyobb gyerkőcnek 15-30 percet, amikor ő megy vissza „babába”! Jelölj ki 15-30 perc körüli időt, amikor a nagyobb gyermek, ha szeretné, újra átélheti, hogy milyen kisbabának lenni, gondoskodj róla, dajkáld úgy, mintha még ő is pici lenne. Mondhatsz közben mondókákat, egyszerű versikéket, amiket neki is és a kicsinek is mondtál. Ezzel a testvér rivalizálást csökkentheted, és ilyenkor a gyermek különleges figyelmet kaphat. Ha nincs testvér, akkor is kipróbálhatod, gyakran segíthet ez a kitüntetet figyelem akkor, ha például intézményváltás történt, ballagás esetén, vagy ha egy korszakot lezártatok, esetleg ha valamilyen szomorú helyzetbe beleragadt a gyermek, vagy olyan időszakban vagytok, amikor csemetéd nehezen megnyugtatható, gyakran kiborul.
Kicsit nagyobb gyermekeknél akár helyet is cserélhetnek a gyerekek, mintha egymás bőrébe bújnának egy 10-15 percig. Kezdjétek kicsiben, majd lehet növelni az időt, ha tetszik nekik, vagy bírják.
Amennyiben neked van gyakori konfliktusod a gyermekkel, és már 6 év körüli, csemetéről beszélünk, akkor csapjatok egy fordított fél órát. (Mondanám, hogy egy fordított napot, de az sok lenne először.) Legyen szerepcsere, te leszel a gyermek, ő pedig az édesanya. Próbáljátok ki milyen a másik képében! Te kicsit megjátszhatod, hogy milyen ellenkezni „anyával”, de azt is megfigyelheted, hogy kislányod vagy kisfiad milyen tulajdonságokat mondatokat hangsúlyoz ki. Izgalmas lehet ez a görbe tükör!
Mozgékony gyermekeknek ajánlom a sál-technikát, ami egy mozgásos történetalkotás. A sál legyen hosszú, széles, vagy egy lepedő is felválthatja. Lehet párban játszani, két felnőttel, de használhatod a sálat egyedül is úgy, hogy kikötöd az egyik végét egy stabil, fix ponthoz, te pedig megfogod a másik végét, és innen mozgatod. Lehetőleg úgy legyen kikötve a sál, hogy a gyermek elférjen alatta. Nem kell hosszú vagy bonyolult történetet alkotni, mert ha beleviszed a fantáziád, és ráhangolódsz a gyermekre, akkor az, pont elég tartalmas lesz. A történet szóljon egy boldog/szomorú/félénk gyermekről, vagy mesefiguráról, vagy állatról. Az érzelmet a gyermek mutassa meg az arcán. „Ez a boldog mókus, örömmel ugrált az erdőben” – ahogy ezt mondod, mozgasd a sálat fel le, mintha ugrálna, és a gyermek pedig ugráljon alatta. „Majd hitelen megállt.” – ilyenkor kicsit engedd rá a gyermekre a sálat/lepedőt, és ő is álljon meg! Ezzel tudod az ő mozgását szabályozni, és irányítani. Ha kicsit fárasztani akarod, akkor szaladjon, ugráljon sokat, majd többször állítsd meg úgy, hogy ráteszed a sálat. Ugrálhat, szaladhat a mesehős, sőt meg is ijedhet valamitől, és kiszaladhat a sál alól, majd óvó menedéket talál alatta és bebújhat alá, mint egy barlangba, vagy mint a lepke a virágszirom alá. Próbáljatok egymásra hangolódni, és akár közösen is alakíthatjátok a történetet. Nem kell nagy tanulság belőle, maga a mozgás élménye legyen a lényeg.
Nyugodtabb napokon, 5-6 éves gyermekkel készíthettek élet-térképet. Egy A/4-es lapra rajzolj fel 4 kört és kérd meg a gyermeket, hogy rajzoljon le 4 fontos eseményt, élményt, amik számára fontosak, vagy nagyon emlékezetesek maradtak. Lehet jó is és rossz is egyaránt. Azután beszéljétek meg, hogy mik ezek az emlékek, és ami fontosabb, hogy milyen érzések kapcsolódnak a képekhez. Amennyiben valamilyen rossz élményt hoz be, úgy kérdezd meg, hogy mi eset volna neki jól abban a helyzetben, mire lett volna szüksége, illetve hogyan lehetne ezt jóra fordítani?

Végezetül legyen itt pár másik opció a nyárra, ami lehet, hogy költségesebb, de segít kiszabadulni:

Kirándulás egy-két nevezetesebb helyre.
Játszóház.
Mozi, ha végkép nincs ötleted, vagy nagyon fáradt vagy.
Nekem nagyon tetszik Polgár Judit sakkpalota könyve, érdemes utána nézni.
Könyvtár, ami nem kerül sokba, de nem csak könyvekkel, hanem új élményekkel is gazdagodhattok, esetleg új társast is kipróbálhattok.
Kavicsfestés, és akár el is rejthetitek a kavicsokat a falu vagy város különböző pontjain.
Ha nagyobb városban éltek, akkor nézzetek utána, hogy van-e múzeumpedagógiai foglalkozás, vagy nyomozós túra, amibe a kicsiket is bevonhatjátok.
Piknik kint a kertben, vagy a teraszon.
Vízibomba, krétafesték, ugróiskola klasszikusok mellett akár kertészkedhettek is.