Dackorszak

#dühkezelés #dackorszak #harapás #beszoktatás #bölcsi
Sziasztok!
A következő problémában szeretnék segítséget kérni. Van egy lassan két éves, értelmes, nyitott, vidám kislányom, aki egyben rendkívül akaratos is. Mondhatjuk, hogy ez részben genetika . Illetve, mivel második gyerkőc, hozzá kellett szoknia, hogy kiálljon magáért.

Egyébként kiegyensúlyozott a családi légkör (már amennyire két gyerekkel kiegyensúlyozott lehet). A testvérével, aki öt éves és szintén lány, kölcsönösen imádják egymást. Persze vannak konfliktusok, amiket a kicsi általában harapással igyekszik megoldani. Természetesen igyekszünk más alternatívákat tanítani a konfliktuskezelésre, mostanában viszont nagyon elfajult ez a dolog.

Gyakorlatilag, ha bármi olyan történik, amihez neki épp nincs kedve, vagy nem engedünk neki valamit, mert mondjuk veszélyes, irtózatos hisztiroham az eredménye. Teli torokból visít, dobál, üt, rúg, vág, harap, akit és amit ér. Ilyenkor a szép szó nem használ. Sokszor egyszerűen hagyom lecsillapodni, de nem minden helyzetben van erre lehetőség, és néha kicsit úgy érzem, mintha ezzel egyszerűen ráhagynám a dolgot. A helyzetet nehezíti, hogy én is elég lobbanékony vagyok, nem mindig tudom teljes higgadtsággal kezelni a helyzetet, pedig, ha felemelem a hangom, az csak olaj a tűzre. Próbáltam azt is, hogy egyszerűen magamhoz ölelem, de egy hatalmas harapást kaptam cserébe.

Az elmúlt héten tovább romlott a helyzet. Két hete kezdtük a bölcsis beszoktatást. Kívülről úgy tűnik, hogy jól vette az akadályt. Kis létszámú csoportba jár, heti három napot. Reggel még van sírás, de napközben jól eljátszik. Eszik, alszik, kakil is a bölcsiben, ami szerintem jó jel. Itthon kicsit bújósabb lett, és nehezebben marad el a nagyiéknál, ahol eddig sok időt töltött, de más változást nem látok rajta. Leszámítva, hogy a hisztirohamok azóta gyakoribbak lettek.

Azt szeretném tudni, hogy mi az a határ, amíg még normálisnak mondhatóak ezek a hisztirohamok, illetve hogyan tudnék segíteni neki feloldani a feszültséget?
Köszönöm