Gyógytorna

#gyógytorna #kötöttizomzat
Jó napot kívánok. Kisbabámat 3 hónaposan saját magunktól elvittük neurológushoz azzal a problémával, hogy hason tartotta a fejét, viszont felhúzva hátrafeszítette. Ő tovább küldött minket rehabilitációra, ott azt mondták feszesek az izmok 3 hónap gyógytornára írt ki. Hetente hordtam, és otthon is rengeteget tornáztunk. Annyira lefoglalja ez az egész napunk, hogy saját magamra sincs időm, mert ha elalszik házimunka, ha fent van torna, meg ugye játszunk is, ne csak arról szóljon a babakora, hogy torna és torna. Laikus szemmel láttam a javulást.

Ma 6 és fél hónapos. Már laza, tud mindent amit kell a ő korábban. Forog, lábfejét megfogja( eddig nem tudta), mászni próbál, kúszik. Stb . Úgy éreztem lezárult ez a tornáztató korszak, mert tudom, hogy hasznos viszont a kicsi persze végig szenvedi. Tegnap voltunk kontrollon. A neurológus csak jót írt a papírra. Utána mentünk a rehabilitációs doktornőhöz. Látta milyen ügyes, már nem feszítette magát, fejecskét is megtartsa. Mégis kiírt megin tornára. Kérdeztük miért, azt mondta amíg nem fog járni járnunk kell, mert rizikós. (Azt nem magyarázta el miért rizikós...)

Nem értem, ha minden rendben van ( nem feszíti magát, tud mindent) miért kell tovább járnunk? Eddig szívesen csináltam, mert tudtam, hogy segítenem kell rajta. Most viszont úgy érzem, hogy feleslegesen " kínzom", viszont a lelkiismeretem nem hagyja, hogy hanyagoljuk, ha egyszer az orvos azt mondta, hogy még szüksége van rá járásig, vigyem el más szakértőhöz is? Vagy törődjek bele, hogy tornáznunk kell még olyan sokáig?