Bántalmazás

#agressziókezelése #család #verekedés

Kedves Szakértők!
Van egy 1,5 éves lányom és egy 4,5 éves keresztlányom, akivel legalább havi egyszer találkozni szoktunk, akár egy fél napra is, egy-egy családi összejövetelen.

A helyzet az, hogy a keresztlányom iszonyatosan agresszív. Az óvodában is többször vert már meg társakat, apuka meg folyton nevet rajta, hogy “Ez az! Milyen vagány lányom van!” Az agresszió mértékét jól mutatja, hogy egyszer a 12 éves unokanővérét, aki a földön feküdt, háromszor is izomból fejbe rúgta. Apuka nagyon komplex eset: nárcisztikus, fajgyűlölő, maximalista kolerikus, mindez infantilizmussal párosítva.

Ő iskolás korában sosem volt bántalmazott, már akkor is ő volt a bántalmazó. Pl. óvodásként megvert egy gyereket, mert az magasabb volt nála. Bár csak unokabátyám, de együtt nőttünk fel. Velem is szeretett verekedni és megalázni (12 év van köztünk), de mindig vigyázott rá, hogy csak erőfitogtatás legyen, bajom ne essen, mert akkor nyilván árulkodtam. Ha a viselkedésére próbálok magyarázatot keresni, akkor leginkább az édesanyja szigorát tudom felhozni. Nyilván ezt kompenzálja a lányánál.

A gyerekkel járnak pszichológushoz (miután az óvónők sem tudnak mit kezdeni a gyerekkel és a szülők nevelési elveivel), aki mikor próbált beszélni édesapa laza neveléséről, apuka lazán közölte még vele is, hogy ő nem hajlandó sarokban ülő, a sorba beálló vesztest nevelni a gyerekből, ő akár mindenkin átgázoló nyertest nevel. A gyerek nem ismeri a nem fogalmát, konkrétan mindent megkap. Nem láttam még ilyen szinten elkényeztetett kislányt.

A keresztlányom otthon csak verbális erőszakot lát, azt is csak az apja és anyja között, mert apuka őt minden téren a tenyerén hordozza. Egyetlen egyszer sem szólt még rá, semmi kapcsán sem.
A helyzetet kissé bonyolítja, hogy van egy 11 éves autista és értelmi fogyatékos lány is a családban. Őt a keresztlányom folyamatosan bántalmazza (tettleg), apuka pedig egy szót sem szól.

A probléma ott kezdődik, hogy lassan kezdi kóstolgatni a lányomat is az összejövetelekkor. Ez egyelőre csak annyi, hogy elveszi tőle a játékait, ha meglátja, hogy hozzányúlt. És tele van a ház a játékaival, mert mindent megkap, így nem opció, hogy tereljem el onnan a lányomat. Viszont tudom jól, hogy lassan eljutunk oda, hogy nemcsak hogy a nyomában lesz és mindent elvesz tőle, hanem meg is üti majd.

Na most. Egyrészt szeretném úgy nevelni a lányomat, hogy ne féljen kiállni önmagáért, és merje megvédeni magát. Ugyanakkor szeretném, ha meg tudná tartani mindig az erkölcsi fölényt. (Persze ez nyilván későbbre vonatkozik, hisz még csak 1,5 éves) Azonban, hogy védje meg magát egy nála ennyivel idősebb gyerekkel szemben? Esélytelen. Viszont innentől fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, ha a keresztlányom bántja a lányomat. Ebben kérnék tanácsot. Hogy kezeljek egy olyan szituációt, amiben fellöki, megüti, megrúgja?!

Mindennek ellenére a család az család, a kapcsolatot nem kívánom megszakítani és különösebben korlátozni sem. Rendben van, meghúzom a határokat a keresztlányommal szemben. De ő csak a szemembe fog nevetni, mint az autista kislány szüleivel teszi. Ezen ponton túl hogyan tovább? Esetleg a lányomnak miképp magyarázzam a helyzetet most és miképp később, mikor már értelmesebb lesz? Sajnálom, de tartok tőle, hogy a lányomnak fog kelleni megtanulnia alkalmazkodni a helyzethez.