Család és párkapcsolat

#megcsalt #párkapcsolat
Kedves szakértők! Kívülről egy tökéletes családnak tűnhetünk viszont valami nincs rendben. Ott szeretném kezdeni, hogy a párom a kapcsolatunk alatt viszonyt folytatott. Amikor megtudta, hogy babàt várok felszámolta a viszonyt. Azonban ez kiderült a dühöngő szerető miatt. Én adtam neki még egy esélyt, rendes családot szerettem volna. Elmondása szerint ő is.

Most egy éves a gyerekünk. Sok kilótól megszabadultam, életmódot váltottam, hogy önmagam legjobb formáját hozzam a családomnak, elkezdtem pszichológushoz járni, mert ilyet téren is szerettem volna jobb lenni. Feldolgozni ami törtènt. Látszólag minden tökèletes viszont bennem van valami ami nem hagy nyugodni. A párom furcsa viselkedése visszatért vagyis kicsit másabb mint régen amikor viszonya volt, de mindenképp furcsa és hasonló. Dugdossa a telefonját, sokat telefonozik, reggel fürdik munka előtt (eddig este fürdött, amikor szeretője volt akkor fürdött reggel), hajápolókat vett hogy belője a frizuráját (eddig mindegy volt neki), de ami a legfontosabb, hogy nincs köztünk intimitàs. Fiatalok vagyunk (25), de kb havi 3x van együttlét, az is ha már szólok hogy én ezt nem bírom tovább.

Tegnap megpróbáltam vele beszélni erről. Na ez végképp összezavart. Azt mondta hogy fáradt azért nincs (szerintem ha már csak biológiai szükségét érezzük ennyi idő után nem számít a fáradtság). Azt is mondta (màr a kapcsolatunk elején is), hogy ő nem olyan pasi akinek a szex a legfontosabb. (Ez nagyon jól esett akkoriban). Most is ezzel magyarázta az együttlétek számát. (Ez már kevésbé esett jól mert tudtam, hogy nem igaz).

Mikor megcsalt és tudni akartam miért, azt mondta nyugodjak meg, nem az érzelmek miatt, csak a szex miatt. Na de azt mondta neki nem olyan fontos a szex (ott voltam neki én és rendre visszautasított az ágyban akkoriban). Aztán azt mondta ő közelít, de én elutasítom (ez nem igaz egyáltalán) azt mondta amikor napközben odajön puszit adni akkor is “elutasítom” (vagyis nem mozdulok rá ez kiderült a beszélgetésből). Mondtam neki, hogy nyilván nem fogok nappal amikor a gyerek jó ha alszik fél órát. Meg miért mindig én kezdeményezzek? Ez nekem megalázó. (Főleg azok után, hogy folytonos visszautasítást kaptam tőle egy másik lány miatt) Erre azt mondta ő kezdeményez, mert neki az is kezdeményezès hogy odajön puszit adni. Erre kérdeztem, hogy akkor csak úgy sose adsz puszit? Honnan kéne tudnom mikor jössz oda “úgy”?

Végül oda kanyarodott a beszélgetés, hogy azért nem fekszünk le egymással mert én anno 2 éve azt mondtam neki, hogy csak este szeretek szeretkezni. És ez nagyon elvette a kedvét. Ez nekem nevetségesen hangzik. Eddig ilyenről szó sem volt erre most hirtelen ez. Nem is mentem bele jobban.

A problémám az, hogy iszonyatosan rettegek hogy megcsal. Mindenben ezt látom. Nem szoktunk veszekedni, én legalábbis nem. Nem gyanusítgatom. Megmondtam neki, hogy bármikor úgy érzi ez neki sok, vagy nem szeret, vagy mást szeret csak mondja el! Nem fogom érte bántani csak ne tartson kalitkában amíg ő éli világát és él a lehetőségeivel. Csak legyen őszinte.

Sajnos a családját nézve nekik a hazugság olyan mint levegőt venni. Ezt rettenetes látni. Egy tiszta őszinte kapcsolat sincs abban a családban. Én nem ebben nőttem fel. De vajon megítélhetem e őt ez alapján? Nem gondolom és nem is akarom ez alapján megítélni, de az tény hogy a szülői minta tesz minket azzá akik vagyunk. Nincs bizonyítékom megcsalásra. Szeretem őt. Ezért sem akarom egy olyan életbe kényszeríteni minden áron amit nem élvez. Mikor terhes voltam akkor is megadtam a lehetőséget, hogy döntsön! Nem mondtam azt hogy a gyerek miatt maradjon! Nem bántanám azért mert máshogy dönt, ezt ő is tudja, elmondtam neki amikor megbeszéltük a félrelépést.

Rendes velünk. Törődik a gyerekünkkel. Anyagilag is mindent megad. Valamiért úgy érzem ha gyanusítgatom (magamban) rossz ember vagyok aki nem bízik benne. Azt gondolom, hogy csak akkor történne változás ha bebizonyosodna a megcsalás vagy valahogyan annak az ellenkezője. Úgy érzem nem szeret, csak jó neki a kényelmes biztonságos élet. Persze a látszat is kedvére való, hogy milyen szép családja és jó élete van.
Erre a megbeszélés nem opció, mert
1. Hazudik
2. Felháborodik, hogy én egy régi dolog miatt bántom őt és ne csodálkozzak ha így nem lesz boldog mellettem.
3. Ha igazat mond akkor miért viselkedik furcsán.
(Egyszer megkértem mutassa meg a telefonját izzadt és remegett a keze és a hangja de nem találtam semmit) A telefonjához van kódom, de nem tudnék turkálni benne a tudta nélkül mert az tiszteletlenség lenne. (Habár a megcsalás után a terhességem alatt 2x is lebukott hogy lányokkal flörtöl).

Talán nem akarom tudni tudat alatt. Fogalmam sincs hogy mit tegyek. Látta ahogyan várandósan összetörtem a megcsalása miatt, megbocsájtottam és rá kevés idővel ismét lányokkal flörtölgetett. Azt hittem meghatja ami történt. Itt van a gyönyörű gyerekünk. Ő sem hatná meg? Sajnos én nem tudom elképzelni az emberi ridegséget.

A pszichológusomhoz a járvány helyzet miatt nem tudok járni egy ideje. Ő azt tanácsolta ne idegeskedjek előre olyanon ami lehet, hogy meg sem történik. Attól hogy stresszelek nem tudom befolyásolni az eseményeket. Ezzel teljes mértékben egyetértek csak az a baj, hogy minden jel erre mutat. Ez már nem az a helyzet amikor nincs min stresszelni szerintem. Hogyan tudnám tisztázni ezt a helyzetet? Hogyan tudnám kezelni ezt az érzést?

Ha magamban örlődök akkor a depresszióm jön elő (amitől igen nehezen szabadultam meg), ha pedig beszélni akarok azt a választ kapom hogy nyugodjak meg nincsen semmi baj, nem tenne olyat velem. Ezeket a szavakat sajnos már hallottam és hiteltelenné váltak. Régen mikor felhoztam neki, hogy esetleg féltékeny vagyok (okkal) azt mondta hogy én teszem tönkre a kapcsolatunkat a folytonos féltékenykedéssel. Miközben neki már rég viszonya volt és bennem keltett bűntudatot. És igen, elég rendesen sikerült is neki. Még én kértem bocsánatot és jártam a kedvében amíg ő szeretőzött. Most ismét rám tereli a dolgot, hogy csak az én hülyeségem rondít a kapcsolatunkba. Ez megőrjít. Hogy bolond vagyok? Vagy ennyire naiv? Nem tudom sajnos.

Nem szeretném ha a gyerekünk ezt a példát látná, vagy ha boldogtalannak látna. Egyik sem jó neki. Azt gondolom ha valami nem stimmel érdemes időben kezelni, mert amikor eldurvul a helyzet akkor már nincs más csak a keserűség!