Család és párkapcsolat

#tönkre_ment_barátság

Kedves Szakértők!

Két nagyon jó barátnőm van az egyetem óta. Nekik nincs stabil kapcsolatuk és gyermekük sem. Egyikük a főnököm lett pár hónapja. Szerinte bölcsödébe kellene íratni a lányom, mint más normális anyukák. Lányom születése óta kapom a negatív kritikákat a két elméleti nevelési szakembertől. Kezdődött azzal, hogy mosható pelenkázunk, ő odaállított egy eldobhatós pelenkatortával. A miért szoptatom még (10 hónapos), nem hagyok levegőt neki, magamhoz láncolom, miért hordozom ennyit magamon, elkapatom, emiatt a későbbiekben sérülni fogok nagyon, de én tudom ő nem akar beleszólni. A másik, hogy szerintük megszűntem X lenni, már csak Sári anyukája vagyok és nem normális ez.

Férjem sokat dolgozik, mindig hetekkel előre megtervezzük a szabadnapokat. Egy hónapja költöztünk vidékre, mindkét barátnő hirtelen sokat dolgozott, nem ért rá segíteni a korábbi ígéretek ellenére. Ha sikerül megszervezni az összefutást kb alig beszélgetünk mert ők mennének bulizni, inni, pasizni. Nincs nagyon közös témánk. Legtöbbször a leszervezett, gyerek nélküli találkozó előtt variálnak, főként az egyik barátnőm, hogy másik nap legyen, aztán én keressek helyet ami nyitva van és neki is jó, mert nincs ideje keresgélni. Én minden alkalommal elmondom, hogy oké de akkor lányom velem jön, mert apa dolgozik, nem biztos, hogy odaérünk, mert elalszik, éhes, peluscsere kell, feladom a kiscipőt-leveszi-feladom. Igen van, hogy oda sem érünk, mert ők max 30 percet terveztek összefutni. Minden alkalommal sértődés a vége, hogy ők nem a piacon veszik a szabadidejüket, igazán tiszteletben tarthatnám. Egyikőjük még betegen is felkerekedett a találkozóra.

Amikor ilyen nap van én előre megfőzök, összekészítem a táskánk, pakolok, hogy minden gördülékenyen menjen, mégis bejön valami a képbe, mert ugye egy 10 hónapos azért nem programozható. Aztán jönnek az üzenetek, hogy férjemmel ketten vagyunk osszuk be az időt. A problémám, hogy lelkileg megvisel az egész, napokat rágódok, min változtassak, velem van e baj, hogy ilyen irányban halad a sokéves baráti kapcsolatunk. Nem tudom mit tehetnék? Igyekszem velük őszintén kommunikálni, de szerintük egész nap csak itthon vagyok, ráérek mindenre. Az egyik barátnőm stílusán azt érzem, hogy agresszíven kommunikál, hogy mindenáron az legyen amit ő mond, legutóbb megjegyezte, hogy biztos felkerült a kis fekete listámra a beszólásai miatt.

Nem találom meg a közös hangot velük, valahogy nem akarják megérteni, a megváltozott helyzetet, nincs kire itthon hagyni a lányom mikor gondolnak egyet és egyébként is imádok lányommal kimozdulni. Más barátnőkkel megy gyerekkel együtt is a sütizés, kávézás. A csendesebb barátnőm többször meglátogatott minket, sütiztünk, de külön üzenetben szervezi ezt, mintha nem merné vállalni. Az utolsó üzenetük elgondolkodtatott, hogy akarom-e ezt a barátságot :"Én csak annyit szólok hozzá, hogy nem a piacon veszem a szabadidőmet. Állandóan hősnek tünteted fel magad, mert nevelgeted Sárit, pedig senki nem fog érmet akasztani ezért a nyakadba és dicshimnuszt sem kapsz érte, mert TE vállaltad! Mi semmivel nem vagyunk kevesebbek".