Hol kezdődik a határok meghúzása? - Valóban mindent engedünk kell egy kisgyermeknek?

Találkoztam már olyannal, amikor anya engedte, hogy a gyermek rendszeresen úgy fejezze ki nem tetszését, hogy anyát kezdte el bántani, ütni. A szülő reakciója pedig annyiban merült ki, hogy azt mondta: „Jaj, mindig mondom, hogy ne csinálja, de csak csinálja”. Olyan is volt, hogy még el is nevette magát a végén az anyuka.

Feltételezve ez a reakció nem annak szólt, hogy anya milyen jól érzi magát ebben a helyzetben? Úgy hiszem, inkább a feszültségét próbálta oldani, hogy nincs egy olyan eszköze, amivel magabiztosan meghúzhatná azt a határt, amit a gyermek tiszteletben tarthat.

A „tisztelet” szó alatt, nem a negatív értelemben vett, állandó szigorral kikövetelt tekintélyre gondolok. Hanem arra a finom állapotra, amikor anya magabiztosan kiáll az érdekeiért, ebből kifolyólag egyértelművé válik a gyermeknek, hogy egy szülőt nem bántunk, akármilyen dühös is abban a pillanatban.

Minél többször hagyjuk, hogy ezeket a vonalakat átlépje a gyermek, úgy, hogy közben nekünk az autoritásunk is sérül, hosszútávon egy kialakult „játszma” lesz belőle.

Gyermek dühös – anya már izgul a reakciótól – gyerek odacsap (mert megszoktam, hogy lehet) – anya nyugtázza a megszokott reakcióval (nevetés, vagy düh).

Nem is beszélve arról, amikor az ember közösségbe megy, és már attól tart, hogy ne legyen balhé, mert akkor mindenki látni fogja ezt, és még onnan is jönnek a „jó tanácsok”, amik végképp elbizonytalanítják az embert önmagában.

Sokszor félünk mi anyák attól, hogy ha NEM-et mondunk a gyermeknek, akkor attól „rossz anyák” vagyunk.

Amikor olyan helyzetbe kerülök, hogy nem tudom eldönteni mennyit engedjek, nekem mindig a nőstény oroszlán jut eszembe, mint szimbólum. Egy erőt sugárzó, mindentől óvó anya, aki hagyja egy ideig, hogy a kölyök oroszlán játszon a farkával, de, amikor már sok, akár rá is harap a farkára a kölyök, akkor bizony nem engedi tovább a játékot.

A képzeltedre bízom, hogyan is oldja meg a nőstény oroszlán a dolgot? Az biztos, hogy nem időzik sokat, kevés fontolgatás után meghoz egy határozott döntést! ITT ELÉG, ÉS NEM TOVÁBB!

Mit tehetünk, amikor felismerjük, hogy változtatni kellene?

A legfontosabb az önismeret. Ebben tud segíteni a jóga, a coaching, vagy más önismereti terápia. A jóga hogyan tud támogatni minket?

Az egyik legjobb segítőnk a mozgás. A testünkből kioldott feszültség, hatalmas könnyebbséget hoz, a lelkünkben, és a gondolatainkban egyaránt.

A gyakorlatoknak köszönhetően több terhelést bírsz, sokkal könnyebbnek érezed a testedet egy jól átmozgatott óra után. Csökken a stresszkor termelődő hormonok mennyisége, javul a légzésed minősége, sokkal több oxigénhez jutsz ezáltal, mint előtte. Az oxigénnel teli vér pedig a vérkeringést is fokozza, nő a belső szervek, valamint az agy vérellátottsága. Ez mind egy nyugodtabb lelkiállapotot eredményez.

A jóga filozófiája, vagy a coaching pedig szellemileg tud megtámogatni, hogy elkezdd meghúzni a határokat, amikor valóban szükséges.

Hogy kinek hol lenne szüksége erre, az nagyon egyén függő. Már néha 1-2 kérdés megválaszolása is segít, hogy lásd a belső motivációidat, miért nehéz, vagy mikor szükséges NEM-et mondanod?

A következő kérdésekkel segítelek:

Mi tart vissza, amikor nem húzod meg a határaidat?
Miért érzed nehéznek, hogy kimondd a Nemet?
Te hogy vagy azzal, amikor neked mondanak Nemet?

Remélem ezek a kérdések segítenek, hogy közelebb kerülj magadhoz. Érdemes úgy megválaszolni őket, amikor nagyjából nyugalom van körülötted.

Ami nagyon fontos! Sose érezd, hogy baj van veled, mert most nem találod a megoldást. Ez egy természetes állapot, hogy néha szükségünk van egy kis plusz támogatásra.

Ne félj segítséget kérni kedves Édesanya! Most is épp „Elég jó anya vagy”. Egyszerűen csak szükség van néha egy külső szempárra, aki más szemszögből is rámutat a világra, és önmagunkra.

 

Szeretettel,

Hézső-Roszkos Mónika
Sport-és jógaoktató