A hiperaktív gyermek, a közhiedelem sztereotípiája szerint magatartásproblémás, verekedős, rossztanuló és izgága. Ez azonban korántsem írja le a valóságot, ugyanis az ADHD-t változatos tüneti kép jellemzi. Az ADHD figyelemhiányos, hiperaktivitás zavart jelent, melyben három fő tünetcsoportot különítünk el: a hiperaktivitást, az impulzivitást és a figyelemzavart. Az ADHD-s gyermekek viselkedése nagyon eltérő lehet az idegrendszer érintettségi fokának, a gyermek személyiségének és nem utolsó sorban a környezet elvárásainak és reakcióinak függvényében.

Sok szó esik mostanában az önismeretről. Vagy annak hiányáról. Nem egy könnyű terep! Mások működését könnyebb átlátni, mint a sajátunkat...

„Más szemében a szálkát is észreveszi, a sajátjában a gerendát sem…”.

Az önismereti munka egy hosszantartó folyamatot igényel. És nemcsak az egyénről szól, hanem a kapcsolatrendszeréről is, kezdve a családdal, akikkel a kezdeti évek megalapozódtak.

Többen kerestek meg minket azzal az igénnyel, hogy mit mondhatnának a gyerekeknek a jelenlegi háborús helyzetről. Kérdés volt, hogy kell-e egyáltalán bármit mondani róla? Két pszichológus szakértőnk tanácsait hallhatjátok a következő videókban.

Tapasztaltad már, hogy egy érzelmileg megterhelő szituációban nem tudod kontrollálni önmagad? Észrevetted már, hogy bizonyos érzésekre különböző módon reagál a tested? Fel tudtad azt ismerni, hogy egyes érzéseidet hogyan tudod szabályozni? Volt már részed abban, hogy túlságosan elárasztott és magával ragadott egy másik ember érzelmi állapota?

Neked is eleged van már abból, hogy a szülésed óta folyamatosan rossz hangulatod van és a környezeted nem érti, hogy mi történik veled, inkább csak bántanak érte a következő mondatokkal?

„ Szedd már össze magad! Miért sírsz állandóan? Nem igaz, hogy nem tudod elfogadni a mostani állapotod? „

Ilyen, vagy ehhez hasonló mondatokkal tudják megbántani a frissen szült anyát, aki lehet épp most kezd belekerülni a posztpartum (szülés utáni) depresszióba.

Gyakran felmerülő kérdés az újdonsült szülők részéről, hogy milyen matracot érdemes venni a babáknak. A cikkben Mikó Laura, gyógytornász írását olvashatjátok.

A „tisztelet” szó alatt, nem a negatív értelemben vett, állandó szigorral kikövetelt tekintélyre gondolok. Hanem arra a finom állapotra, amikor anya magabiztosan kiáll az érdekeiért, ebből kifolyólag egyértelművé válik a gyermeknek, hogy egy szülőt nem bántunk, akármilyen dühös is abban a pillanatban.

Újra szigorítások jönnek a vírushelyzet miatt.
Felvegyem az oltást? Ne vegyem? De babát várok, mi lesz velünk? Szoptatok, nem árt nekünk?
Megint maszkot kell viselni bizonyos helyzetekben, pedig útálom.
Nem elég, hogy nehéz a kicsivel és még az itthoni feladatok megoldását is stresszesen élem meg, de ezek olyan nehéz, felelősségteljes döntések nekem, hogy összezavarodom mi jó, mi nem jó? Mit tegyek?

Segítsen valaki!