Mi a KIÉGÉS? Mit tudunk tenni ellene?

A kiégésnek több jele, tünete van, amelyek mindegyikére külön-külön, de együttes fennállásuk esetén feltétlenül érdemes figyelnünk és lépéseket tennünk önmagunkért.

Szomatikus tünetek a fáradtság, fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavar, mozgásszervi panaszok, gyakori betegállomány.

Emocionális tünetek az ingerlékenység, szorongás, érzelmi kiüresedés, alkalmanként túlzott felhangoltság, érdektelenség.

Mentális tünetek a teljesítőképesség csökkenése, figyelemproblémák, beszűkültség, döntésképtelenség, a gondolkodási folyamatok hatékonyságának csökkenése.

Magatartásbeli tünetek pedig a cinikusság, szarkazmus, negatív ítéletek másokra, felszínes-távolódó emberi kapcsolatok, elzárkózás, kivonulás a feladatokból vagy a sztereotíp munkavégzés. 

Ugyan lehet száraznak tűnt a fenti szöveg, mégis fontosnak tartottam a felsorolást, hogy a tüneteket tudd azonosítani. Az anyák élete az elmúlt évszázadban megváltozott. Egészen más körülmények között akarjuk megállni a helyünket. Szándékosan nem a kell és muszáj szavakat használtam az előző mondatban. A kiszolgáltatottság, bizonytalanság érzések helyett munkám során arra törekszem, hogy visszaadjam az anyák kezébe a belső hitet és a tettvágyat, motivációt, reményt, hogy igenis tudnak tenni a jólétükért és az elég jó anyaságukért.

A szülőséget gyakran bizonytalanságnak élik meg, elsősorban az anyák. Egyrészt, mert nincsenek egyértelmű visszajelzések, hogy azért van rendben a gyerek, mert az anya jól „teljesít”, az viszont elég gyakori, hogyha valami baj van a gyerekkel, akkor az anya nem csinál valami jót. Egyik irányból működik az egyenes út, másik irányból nem. Rendszerszemléletben gondolkodva sosem egy ember okoz egy nehézséget. A család is egy rendszer, ahol mind a származási családunk, mind a jelenlegi családunk hat ránk és emellett kb. 50%-ban van egy velünk született személyiségünk is.

A bizonytalanságot még az is fokozhatja, hogy nem látjuk tisztán, hogy mik is konkrétan a feladataink, miben kell nekünk döntenünk, cselekednünk és mi már szakember hatásköre. Gyakran pedig nem tudjuk, hogy mikor is vagyunk elég jók. Nagyon szeretem Peter Szabo Svájcban élő mestercoach kollégám mondatát: „Biztos alapokon állok bizonytalanul.”

Az természetes és szerintem fontos is, hogy a szülő önreflexiót tartson a tettei után. Megfigyelje mit tett jól, miben tévedett, mit tanult a helyzetekből, mit csinálna másként legközelebb. Ezt a monitorozást pedig egészsítse ki az, hogy akkor is elég jó vagyok, ha tegnap éppen nem csináltam jól valamit. A gyerekeim legjobb szülője vagyok a gyengeségeimmel és tévedéseimmel együtt. Egészséges önértékelésnek is mondanám ezt az állapotot.

Szakértőként gyakran találkozom azzal, hogy a szakértői vélemények nagy nyomást tesznek a szülőkre. „Nem tudtam szoptatni és emiatt azt éreztem, hogy olyan hibát követtem el, amely visszafordíthatatlan károkat okozott a gyermekemnek.” – hangzott el a legutóbbi coachingomon. Ahogy az elakadások is rendszerszinten jönnek létre, úgy gondoljuk végig, hogy a pozitívumok is. Mennyi mindent teszel jól? Hogy van a gyermeked? Mit mondanál neki, ha ő egyszer anyaként valamit nem tudna megtenni a gyermekéért, amiről tudja, hogy jó lenne neki? 

A válaszok máris egy lelki megerősödést adtak az anyának és érezte, hogy a kapcsolatuk, a lánya egészsége szépen halad a maga útján, biztonságban vannak együtt. Minden úgy jó, ahogy történt.
 

Sajnos léteznek mérgező szülők is. Susan Forward ugyanezen című könyve alapirodalom a témában. Ők gyakran pszichés betegségben szenvednek, bántalmazók, függők, s nem tartanak önreflexiót. A gyermekük a hibás minden elkövetett hibáért és nehézségért. Aki már dolgozik magán, gondolkodik az gyengeségein, az éppen elég jó szülő. 

Nem lesz sosem ugyanaz az életünk a gyermekünk születése után. Nem leszünk soha ugyanaz az ember sem, aki azelőtt voltunk. Van, akinek ez egy gyászfolyamatot is igényel.



Miket tehetünk annak érdekében, hogy megelőzzük a kiégést? 

Az érzéseink azonosítása, elfogadása, megértése. Jogom van azt érezni, amit és ezt megélni. 

Pozitív megküzdési stratégiák:

  • pihenés, lazítás
  • tanulás: erőszakmentes, asszertív kommunikáció, önismeret, nyelvek, szakmai ismeretek
  • relaxáció/meditáció (autogén tréning)
  • távolságtartás egy ideig a problémától, elkerülés-menekülés: van olyan, hogy könnyebb ránézni, új szemüveget ad, ha egy kicsit elengedjük a probléma megoldását
  • kizökkentés, egészen újszerű dolgok kipróbálása, intenzív élmények keresése 
  • coaching/terápia/lelkigondozás
  • minőségi társas kapcsolatok
  • realitás vizsgálat: mi is a valóság és mik az én nyomógombjaim, érzéseim?
  • megvalósítható elvárások kialakítása
  • kisebb bevonódásra való törekvés
  • megnézni rosszabb helyzetben lévőket/önkéntes munka/segítségnyújtás másoknak
  • pozitív jelentés keresése/ÁTKERETEZÉS: nehéz ez a helyzet, de mit tanulhatok belőle, mégis mi lehet jó ebben? Pl.: nagyon fáradt, kimerült vagyok, de most megtanulom hogyan lehet egy csecsemőt gondozni, a gyerekem megkapja tőlem a testi kontaktust, megtanulhatok a szüleimnél/páromnál kiállni magamért….
  • képzelet (elképzelem, ahogy a nehézségeimet bezárom egy dobozba stb.)/imagináció
  • gondolatelterelés pl. puzzle vagy más tevékenységgel, amit szeretek
  • önjutalmazás: kitüzök célokat és azt is, hogy mit teszek meg, adok magamnak, ha elértem azokat
  • önmegerősítő mondatok, önmegnyugtatás
  • tudatos jelenlét
  • egyszerre egy dolgot csinálni

Negatív megküzdési stratégiák: az alkohol, drog, játék és egyéb függőségek

Szemléletfejlesztés: Hogyan tekintek a nehézségekre? Abbahagyni, ami nem működik és csinálni valami mást. Ami működik abból többet csinálni. A probléma problémát szül, a megoldás pedig megoldást. Törekedni az optimális megoldás megtalálására! Elismerni, ami jól működik. Kis lépések vezetnek a változáshoz. A vágyott jövő megfogalmazása. A megoldásnak nincs feltétlenül köze a megoldáshoz. 

Mindenkinek más kombinációk működnek. Minden ember és minden család más. Érdemes nyitottan keresni a saját megoldásainkat és segítő beszélgetések segítségével jóban lenni magunkkal.

A válaszok benned vannak!
 

Mógor Krisztina
Megoldásfókuszú coach, andragógus

www.dayflykriszti.hu


Felhasznált irodalom: Dávid Imre-Fülöp Márta-Pataky Nóra-Rudas János: Stressz, megküzdés, versengés, konfliktusok, Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, 2014. (online elérhető) 
Peter De Jong-Insoo Kim Berg: Feladattól a megoldásig, Családterápiás sorozat 23.
Susan Forward: Mérgező szülők, Háttér Kiadó, 2014.


Tetszett a cikk? Hasznosnak találod? Megköszönjük a megosztásokat!

Kövessétek az Édesanyák Facebook oldalunkat, csatlakozzatok az Édesanyák Szakértői Csoport elnevezésű zárt Facebook csoportunkhoz, melyben kizárólag szakértők válaszolják meg a szülők kérdéseit, vagy olvasgassatok itt, az Édesanyák weboldalon. 

Szakértő cikkei