"Bár tudnék aludni. "
"Hetek/hónapok óta nem tudom kipihenni magam. "
"Ébredés után nehéznek érzem minden testrészemet. Erőtlen vagyok, kikelni is alig bírok az ágyból. "
"Aludtam pár órát, de mintha semmit nem ért volna. A hangulatom is egyre rosszabb. Hogyan fogom így ellátni a kicsit? "
"A naggyal tanulni kéne még, de egész nap csak az ágyban feküdnék legszívesebben."
Gyakran elfelejtjük anyaként, hogy nekünk is vannak szükségleteink, amiket, ha huzamosabb ideig megvonunk magunktól, különböző testi-pszichés tünetekben, például álmatlanságban, vagy negatív érzelmekben fejeződnek ki.
Az alvászavar csökkenti az alkalmazkodóképességünket, azaz a „túlélést": a reagáló-, tanulási és tűrőképességet. Dekoncentráltak, ingerlékenyebbek, fáradtabbak leszünk, sőt, tartósan kimerült állapotban a test teljesen erőtlenné válik. Ezért érezhetjük úgy, hogy még kikelni sincs kedvünk az ágyból egész nap. Pedig amikor a testünk, és az elménk kipihentebb, élettel telinek érezzük magunkat, a gyerek(ek)hez is sokkal több energiánk marad. Ezért érdemes időben reagálni a testünk jelzéseire. Ha a 7 napból 4 éjszaka kihívás, akár az elalvás, vagy az éjszakai fentlétek miatt, az már egy erős jelzés, hogy változtatni szükséges, mert hosszú távon nem fenntartható ez az állapot, vagy, ha igen, akkor következményei lehetnek.

Sajnos van egy általános tévhit, miszerint mindent az anyának kell megoldania. Ezt még a környezet is fel tudja erősíteni az elvárásaival, az anya felé. Emiatt úgy hisszük, nekünk nem szabad annyit pihenni, hisz el kell látni mindenkit. Amiben persze van igazság. Azonban fontos megtalálni az egyensúlyt az aktivitás és a pihenés között. Merjünk több segítséget kérni a családtól, környezettől, hogy legalább heti 2x elmehessen az édesanya egy sétára, vagy egy általa szimpatikusnak talált tornára.
Úgy látom, néha meg is lenne a segítsége az anyukának, azonban nem találja megfelelőnek a személyt. Úgy gondoljuk, mi tudjuk a legjobban, mire van szüksége a gyereknek. Ez így is van, de ilyenkor emlékeztessük magunkat arra, hogy heti 2x60 percet megérdemlünk. Lehet, mi ismerjük a legjobban a gyermekünket, de neki sem ártunk azzal, ha másnál is meg tudja tapasztalni a gondozottság érzését. Akire pedig rábízzuk, valószínűleg nőni fog az önbizalma, hogy ezt a feladatot elláthatja, és még lehet a családdal való kapcsolat is erősebbé válik ezáltal.

Én sport-és jógaoktatóként, azért a jógát ajánlom, mert egy nagyon komplex mozgásforma. Sok olyan eszköze van, amellett, hogy kimozgatja a feszültséggel teli izmokat, amelyek megtanítanak minket a jelenben maradni. A gondolatainkat egyre könnyebben tudjuk irányítani, így a múlton való rágódás, vagy a jövőn való aggódás lényegesen lecsökken. A légzésfigyeléssel egyből el tudjuk csendesíteni a gondolatokat, az idegrendszerben pedig beindul a paraszimpatikus hatás. Vagyis megnyugszik a testünk, a belső szervi folyamatok is egyensúlyba kerülnek. Ezekkel nagyon sok későbbi betegségtől tudjuk megvédeni magunkat, vagy legalább enyhíteni a már kialakult tüneteket.
Szeretettel.