Anya, feleség, dolgozó nő.

6 éve még más volt a sorrend, azóta már lassan éves első kislányunk és 5 hónapos második kislányunk. Az anyaság beszippantott. Vezetőként dolgoztam egy multi vállalatnál, az első várandósságom még nem gondolkodtam túl, talán ezért is kötöttem ki egy programozott császármetszéssel a műtőasztalon. Szülés előtt egy héttel még dolgoztam, nem volt lelassulás, átszellemülés, felkészülés, nem volt dúlám, nem vitattam, hogy az orvosom által javasolt út az egyetlen és a helyes út. Azt az egyet tudtam, hogy a gyermekemnek a legjobbat akarom. És a szerencse (Isten, gondviselés, kinek mi) mellettünk állt.

A szoptatás nehezen indult – mint a többségnek általában. Szerencsémre találtam egy szenzációs IBCLC tanácsadót, aki a szülést követő 4. napon már ott ült az ágyam mellett, miközben zokogtam, hogy nem tudom táplálni a kisbabámat. Mert az olyan természetes, szoptatni mindenki tud, nem? Hát nagyon nem. Megtanított Kati szoptatni.

Együtt aludtunk kezdetektől a babámmal, és ez a téma, valamint a szoptatás ahhoz vezetett, hogy gyorsan kikötöttem tematikus csoportokban, ahol rengeteg információt kaptam, és szerencsére mindig megtaláltuk egymást azokkal az anyatársakkal, akik arra az útra tereltek, amely az értékrendemhez közel állt. Sőt, nem csak, hogy arra tereltek, de ott is tartottak. Merthogy nem ez a könnyebb út. Merthogy kellenek a támogató anyatársak. Akik nem relativizálják a problémádat, a fájdalmadat, az aggodalmaidat, akik szükség esetén tanácsokat adnak, vagy legalább értő figyelemmel meghallgatnak. Azt mondják, egy gyerek felneveléséhez egy falu kell. A mai világban nagyon fontos, hogy az anyaságukban elszigetelődött anyák legalább virtuálisan megtalálják a “falujukat”.

Fokozatosan edukáltam magam, például kiderült számomra, hogy a programozott császárnak nem is kellett volna megtörténnie. Akkor tudtam, hogy amikor jön majd a kistestvér, akkor természetes szülésre fogok készülni.

Első kislányomat 3,5 évig szoptattam végül, közben önkéntes alapon néhány hasonló értékeket valló anyukával egyre többet tevékenykedtünk az Evolúciós nevelés és családi együttalvás fb csoport adminjaként, és rájöttem, hogy tulajdonképpen anyákkal és gyermekekkel szeretnék foglalkozni. Támogatni az anyákat abban, hogy megtalálják a saját útjukat a szülővé válásban, és támogatni a babákat, hogy megkapják a nekik járó válaszkészséget, a természetes igényeik kielégítését – és ez a kettő találkozzon. Néhány évem elment arra, hogy dilemmáztam: nem vagyok túl öreg a tanuláshoz? Aztán rájöttem, hogy nagyon sok aktív év áll még előttem ideális esetben, és belevágtam.

Elvégeztem az Anyatejút szervezésében az Önkéntes szoptatási segítői tanfolyamot, a Szoptatásért Egyesület szervezésében a Korszerű szoptatási ismeretek tanfolyam 1. modulját, valamint a DONA International dúlaképzését, és mindeközben az angliai Babyem szervezésében egy főiskolai szintű végzettséget és tudást adó Holistic Sleep Coach képzést is. Ezeknek a területeknek szeretnék egy keretet adni azzal, hogy gyógypedagógiát hallgatok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen.

A küldetésem az, hogy a szülőknek és a szülővé válás előtt állóknak megmutassam, hogy a természetes és ösztönös nevelés, amely evolúciós alapokon áll és a biológiai normát tartja szem előtt nem “ősanyaság” a szó köznapi pejoratív értelmében. Hogy igenis meg lehet találni a modern világgal is ennek az összhangját.

Miért? Mert hiszem és mert a legújabb kutatások is azt mutatják, hogy ha a gyermekeinknél követjük ezeket az elveket, akkor ugyan nem feltétlen a könnyebb utat választjuk, de az egészen biztos, hogy boldogabb, empatikusabb, szociálisan érzékeny felnőtteket nevelünk belőlük! És a világunknak sok-sok boldog és empátiával teli, szociálisan érzékeny emberre van szüksége.

Ha úgy érzed, hogy nem kielégítő a babád vagy kisgyermeked alvása, aggódsz miatta, vagy aggódsz saját alváshiányod miatt, ha segítségre van szükséged újszülötted körül, ha szoptatási nehézségekkel küzdesz, fordulj hozzám bizalommal!

Üdv, Bartha-Szabó Enikő