Biológus vagyok, ebből fakadóan a gyerekek testközelség iránti igényét elemi szükségletnek tartom. 3 gyerekem van, akik közül egyet-egyet 16 éve hordozok. A Beli Buba Babahordozó Iskolánál 12 éve hordozási tanácsadó és 3 éve iskolavezető vagyok. A Babahordozásért Közhasznú Alapítvány alapítója és kurátora, valamint a Hordozási Tanácsadók Nemzetközi Testületének (IBCICC) elnöke vagyok. Szívügyem a hazai hordozási tanácsadás ügye is, ezért a másik két magyar hordozóiskola vezetőivel karöltve megszerveztük 2019 őszén az első Magyar Babahordozó Konferenciát. Az Európai Babahordozó Hét szervezőbizottságának tagja és magyarországi koordinátora vagyok.

Gyerekeim születése után a tudományos érdeklődésem is a hordozás irányába fordult, tavaly jelent meg első nemzetközi szemlecikkünk a hordozás evolúciójáról. Küldetésemnek érzem a téma tudományos eredményeinek közérthető tolmácsolását. 

Szívügyem, hogy minden gyerek és szülő, gondozó élvezhesse a testközeli nevelés számos pozitívumát. Bármilyen nevelési stílust választ is a szülő, a hordozás mindenki számára nyújt boldog pillanatokat.
A hordozást a méhen belüli élet születés utáni természetes folytatásának tartom. Véleményem szerint a szülők mellkasa a gyerekek természetes tartózkodási helye az élet első félévében, és utána ez még több évig így marad, már egyre rövidülő és ritkuló időszakokra. Hordozás alatt nem csak a hordozóeszközökben történő hordozást értem, hanem minden olyan helyzetet, amelyben a szülő magához öleli gyermekét és vele a karjában sétál, mozog, táncol, főz, azaz éli az életét. 
Ebben a szemléletben segítem a hozzám forduló szülőket és szakembereket a hordozás megkezdésében, folytatásában, a saját útjuk megtalálásában.