Ismerlek Téged! De mennyire ismerem magamat?
A gyermekévek meghatározóak, de nincs minden kőbe vésve egy életre. Felnőtt tudatossággal ránézve kiegyenesedhetnek régebbi gubancok.
És hogy mi az a családi önismeret?
Furcsának tűnhet ez a szóösszetétel...
Származási családunk megismerésén keresztül is vezet út önmagunk működésének jobb megértéséhez.
Szülőként sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy hirtelen kell reagálnunk valamire, nincs idő megfontolt döntéseket hozni. Van, hogy elégedettek vagyunk a saját reakciónkkal, mert sikerült jófejnek maradni a gyerekkel a kiélezett helyzetben. De persze ez nincs mindig így. Néha magunk sem értjük, hogy miért "így" reagáltunk egy-egy gyermeki csínyre vagy kiborulásra.
Ha foglalkozunk azzal, hogy mit hoztunk otthonról, milyen viselkedési mintákat, akkor közelebb kerülhetünk saját reakcióink megfejtéséhez is. Ha megnézzük, hogy hogy éltek szüleink szülei (és így tovább), ha megvizsgáljuk a családfánkat, akkor rávilágíthatunk bizonyos jellegzetes ismétlődésekre a családi életben.
Egy egyszerű példa: én megszokásból úgy ágyazok, hogy a takaróhuzat gombos vagy cipzáras része ne az arcunknál legyen. Hogy miért? Mert a nagymamám is így csinálta, és ezt azzal magyarázta, hogy az elviszi az álmot. Én is továbbadtam ezt a gyerekeimnek (ők már a negyedik generáció a sorban, és biztos a nagymamám is tanulta hétgyerekes anyjától, aki kb. 150 éve született). Persze én már hozzáteszem a gyerekeknek, hogy ezt lehet úgy is nézni, hogy babona és úgy is, hogy talán van benne valami népi igazság...
Ennél komolyabb mintákat is öröklünk mindannyian, jókat és kevésbé jókat. De ha utánajárunk ezeknek, és bíbelődünk velük, akkor talán dönthetünk arról, hogy mit viszünk tovább, és mit teszünk le...
