Hogy mondják azt magyarul, hogy „mothering the mother”?
És főleg: hogyan csinálják?
Avagy, kire is támaszkodhat az Anya?
Az angol kifejezést a szülés körüli és a gyermekágyas időszakban szokták a leginkább használni. Talán a legjobban „az anyáról való gondoskodás” kifejezéssel fordítható.
Az újdonsült anyának a babájáról kell gondoskodni éjjel és nappal. Ahhoz, hogy ez minél gördülékenyebben menjen, és hogy a szülést is ki tudja pihenni, illetve, hogy az újszülöttel egymásra tudjanak hangolódni, hogy a szoptatás beinduljon, az anyáról is kell valakiknek gondoskodni.
A nem-nyugati kultúrákban általában a nőrokonok feladata ez: etetik, masszírozzák, „kényeztetik” az anyát a gyermekágyas időszakban. A nyugati kultúrában, jó esetben a szülő nő édesanyja, anyósa besegít az első hetekben, vagy dúlák, gyermekágyas segítők könnyítik meg ezt a periódust, de sok családban nem sikerül ezt megoldani, például azért, mert még aktív dolgozók a nagyszülők, vagy messze laknak.
A hat hét gyermekágy leteltével általában könnyebbé válik az élet, de annyira mégsem, hogy innentől kezdve az anya egyedül maradjon a babagondozás és a háztartás kihívásaival. Nem beszélve a nagyobb testvérek neveléséről.
Éppen ezért a fiatal anyákat támogató élő és online csoportokban sok szó esik arról, hogy mi okoz nekik stresszt a mindennapokban. És mi segíthet ennek a kezelésében? Nagyjából ugyanazokat, vagy nagyon hasonló stresszfaktorokat szoktunk összeszedni. Persze ez nem is annyira meglepő, hiszen az anyai kihívások nagy része univerzális! Vagy legalább is: sok a közös vonás.
Az édesanyák elsők között szokták említeni, hogy stressznek élik meg, ha a babájuk sírdogál, nyűgös, panaszkodik, nehezen nyugtatható. Ez abból a szempontból rendben is lenne, hogy a természet pont erre „találta ki” a babasírást: vészcsengőnek, hogy a gondviselő ne tudjon nem reagálni! Hangos jelzőrendszernek a szülő felé, hogy reagálnia kelljen!
Ennek a jelenségnek az lehetett az egyik evolúciós oka, hogy az őskorban az ősemberbabának jó hangosnak kellett lenni ahhoz, hogy veszélyhelyzet esetén a sok gyerek közül nehogy pont őt felejtsék ott, ha menekülni kellett. És ez egy kicsit még most is így van.
Az a baba, aki sokat sír, jelez, az tulajdonképpen „jó kommunikátor”, azaz nagy hatásfokkal kommunikálja a szükségleteit, így őt óhatatlanul nagyobb figyelem veszi körül, mint azt a „könnyebb természetű” gyereket, aki sokkal több időt tölt békés, nyugodt hangulatban. Szóval ez a stresszfaktor az anyai életben, tényleg lehet kellemetlen, de van funkciója és jótékony hatása.
Ehhez szokott kapcsolódni az, hogy az anyák kialvatlansága, állandósult fáradtsága is hozzájárul a rosszabb idegállapothoz. A baba által igényelt éjszakai gondoskodással általában azok az anyák küzdenek meg könnyebben, akik nem szeparálják külön szobába a kisbabát, hanem karnyújtásnyira fektetik magukhoz közel, hogy ne is kelljen kikelniük és teljesen felébredniük, amikor éjjel visszaaltatják a kicsit.
Az éjszaka, fekve szoptató anyák bírják jobban ezt az első időszakot, amíg megérik a gyermekük az önálló visszaalvásra, mint azok az édesanyák, akiknek fel kell kelniük az ágyból, és át kell menniük egy másik helyiségbe, majd állva, járkálva próbálni megnyugtatni, altatni a kicsikét. Szerencsére ők szoktak segítséget kapni az apától. Kivéve, aki nem…Vagy szimplán azért nem, mert ez „az anya dolga”, vagy jogosan azért nem, mert az apának reggel korán dolgozni kell menni.
A nehézségek felsorolásában hamar szokott az következni, hogy a baba, kisgyerekek mellett fut a háztartás, halmozódik a mosatlan edény, a teregetni- hajtogatni való ruha és így tovább. És bizony sok családban sajnos csak az anya feladata ezzel megbirkózni. Őket szoktuk arra bíztatni, hogy próbáljanak meg családi kupaktanács felállításával munkamegosztást kérni. Bevonni a nagycsaládot, a rokonokat. Erre persze sajnos leginkább csak akkor van mód, amikor nincs járvány…
A stresszfaktorok összegyűjtése után meg szoktuk nézni, hogy a stressz hogy hat rájuk? Azaz, hogy érzik ilyenkor magukat? És hogy változik meg a viselkedésük? Talán ezt nemcsak az anyák érzik a bőrükön, hanem minden empatikus ember ki tudja találni: ingerültebbek lesznek vagy sírósabbak, türelmetlenebbek a gyerekeikkel és a párjukkal.
Na, és hogy bezáruljon a kör: hogyan jelentkezik ennek a hatása a babákon?
Milyen lesz ettől a babák viselkedése? Hát bizony úgy hat ez vissza, hogy a babák, totyogó kisgyerekek átveszik ezt a hangulatot, és ők is feszültek, nyűgösebbek lesznek.
Ennek a körnek a megtörésére még nem talált ki mást a tudomány, mint azt, hogy a kisgyermekes anya nem maradhat magára gyermekgondozási és nevelési kihívásokkal és a háztartás terheivel. Ahhoz, hogy az első gyermekévek méltó módon élvezhetőek legyenek, mindenképpen segítséget kell kérnie és kapnia az anyának!
És végül jöjjön az idetartozó utolsó kérdés, a fejtörő, a rejtvény: DE KIRE IS TÁMASZKODHAT AZ ANYA?
Ezt a kérdést feltettük egy sok-sok anyát tömörítő, online felületen. Utószóként ezzel:
Kérjetek segítséget a nagycsaládban vagy a szomszédoktól! Vagy régi barátoktól, esetleg egy ismerős nénitől, pótnagyitól. Akár zsebpénzért egy egyetemistától! Mert nem szabad egyedül maradni a terhekkel! - felkiáltással.
Most lássuk – a hozzászólók beleegyezésével - hogy milyen anyai vélemények érkeztek ehhez:
„Mindenkinek a saját élete a döntő. Javarészt senkire sem támaszkodhat, ahogy észrevettem. Maximum a férjre, de sok esetben rá se.”
Ez a komment igen sok figyelmet kapott, de ez is:
„Nekem a férjem a legnagyobb segítség. Szuperül leköti a gyereket, amíg főzök, takarítok. Sajnos nekem az nem a pihenés, hanem az alapvető komfortérzet megtartásához kell.”
A férj jelenlétéről még olvashattunk ilyet is:
„Nálunk inkább hátráltató. Mikor itthon van, úszik minden. Semmit nem tesz el, semmit nem csinál, még plusz ki kell szolgálni. Az enyém olyan, mint 3 másik gyerek.”
Egy tapasztalt, többgyermekes anya írt jó ötleteket:
„Néha én is stresszes leszek, ha nem végzek a betervezett házimunkával, de aztán rájövök, hogy felesleges. Egyszer-egyszer a melegszendvics, vagy tojásrántotta is jó ebédre, és igen, később is lehet mosni. Apa itt él, nem „segít”, hanem kiveszi a részét. A nagycsalád sajnos messze van, és a baráti kör feloszlott. A tinik is motiválhatók a megfelelő eszközökkel.”
A régi ismerősök elmaradásáról ezeket olvashattuk még:
„Nekem a nehézség, hogy akikkel szívesen beszélnék napközben, azok akkor nem érnek rá, amikor én, és viszont. Emiatt izoláltnak érzi magát az ember.”
„Akinek a saját szülei messze élnek, vagy nem jó a családi viszony, eléggé magára magad. A munkaerőpiacon maradt barátokkal, ismerősökkel, kollégákkal való kontakt lecsökken, mert egy kisgyerek teljes figyelmet kér. Az enyém legalábbis nem viseli el, ha huzamosabban nem vele foglalkozom. Sok esetben az apa eljár dolgozni, este megy haza, és szerintem ettől ők ugyanúgy szenvednek.”
Felmerült a takarítónő alkalmazása, hogy aki egy kicsit is ki tud kanyarítani a konyhapénzből a fizetett segítségre, az tegye meg, tehesse meg - legalább amíg kicsik a gyerekek. De mintha nehéz lenne Magyarországon felvállalni, hogy minden nem fér bele a nő energiájába. Bár természetesen nem ez a fő indok, hanem az anyagi nehézségek. Csak egy külföldön élő anya írta, hogy:
„Külföldön élünk, mindketten teljes állásban dolgozunk. Hát nem egyszerű, az biztos… Nálunk fizetett segítség volt és lesz, mert fontosabb az együtt töltött idő.”
A szerencsésebbek számíthatnak a nagyszülői segítségre is:
„A férjemre, anyukámra és apósomra. Ez a triumvirátus segít. De mindenki aktív dolgozó, plusz építkezünk is, ezért a heti 1 “segítség” van meg nagyjából. Jah, és mellette pocakban a kistesó. Nem könnyű ma anyának lenni! Nem lehetetlen, de nem is könnyű. Gépesítés ide vagy oda:)”
Nagyszülői segítségben sincs mindenkinek része vagy a távolság miatt, vagy mert még aktív dolgozó a nagyi és a nagypapa:
„Én leginkább a férjemre, nekem nagy segítség. De megszoktam, hogy mindig nekem "kell" a gyerekkel lenni és "nincs" pihenés, pedig jól esne. Mi úgy vagyunk, hogy megoldunk mindent ketten. Egyik részről már nagyon öregek a nagyszülők, másik részről meg dolgoznak. Panelban lakunk a házimunka nem nagy dolog, van szárítógép. Nincs pöpec rend, de nem várom el magamtól, és nincs minden nap új kaja. De így rengeteg időt tudok lenni a gyerekkel, hisz igazából ez a fontos. Mert ha visszamegyek dolgozni, akkor ez az idő nagyon lecsökken, és ez a nagyon szomorú.”
„Nálunk a férjem nem segít, hanem ugyanúgy részt vállal a szülői feladatokból, mint én. Amikor nem dolgozik, ugyanúgy etet, pelenkáz, altat, játszik velük és minden egyéb. Ezenfelül főz is, ha úgy alakul. Egyébként anyósom is egy kincs, rengeteget segít. Van egy hároméves örökmozgó kiscsaj, és egy 7 hós öcsike, aki mászik és kapaszkodva lépeget, de a mami minden nap jön segíteni ebédeltetni őket, meg utána altatni, szóval napi 2-3 órát itt van, ezenkívül heti 1x elviszi magához a nagyobbat napközben.
Mivel én is nagyon maximalista vagyok/voltam, anno a kislányomnál az elején nagyon nehezen viseltem, hogy nincs minden úgy megcsinálva itthon, ahogy szeretném, de mára már "rutinos" anyukaként sokban változtak az elveim. Persze igyekszem igy is rendben tartani a házat, de azért nem kapok agyvérzést, ha nincs megpucolva az ablak, vagy főzés helyett menüt rendelek. Ami engem pillanatnyilag frusztrál az az, hogy nehéz egyensúlyozni a két gyerkőc között, hogy mindkettőnek jó legyen.
A nagy igényelné, hogy vele foglalkozzak, fessünk, gyurmázzunk, rajzoljunk, viszont ezekbe a kicsit még nem tudom bevonni, illetve még nem tudnak együtt játszani. A kicsi még nincs el a játékokkal egyedül, a nagy sose volt az az egyedül játszós fajta, most sem az, és ez így most kicsit megterhelő néha. De tudom, hogy idővel jobb lesz, és összenőnek majd.”
A kisgyermekes anyáknak nagy-nagy szükségük van az önzetlen rokoni segítségre! Vagy lehet akár "önző" is, hiszen az a rokon, aki gondoskodik, az visszakapja a befektetett időt, energiát a kisgyerek felől áradó szeretetben.
Tamás Anna
Pedagógus, háromgyerekes anya, az Attachment Parenting International (Kötődő Nevelés Nemzetközi Szervezete) tagja és oktatója
www.apait-anyait.hu
www.facebook.com/apaitanyait.hu
Tetszett a cikk? Hasznosnak találod? Megköszönjük a megosztásokat!
Kövessétek az Édesanyák Facebook oldalunkat, csatlakozzatok az Édesanyák Szakértői Csoport elnevezésű zárt Facebook csoportunkhoz, melyben kizárólag szakértők válaszolják meg a szülők kérdéseit, vagy olvasgassatok itt, az Édesanyák weboldalon.