Miben segít a Gyerekidő?

Megszoktuk, hogy a gyereknevelés arról szól, hogy a gyermekünk viselkedését próbáljuk megváltoztatni. De mi a helyzet, hogy ha elhisszük, hogy a gyermekünk alapvetően jó. Együtt akar működni velünk. Szereti a testvérét. Alapvető értéke a jóság.

A Kapcsolódó Nevelés alapgondolata ez. Ha mi is magunkévá tesszük, akkor másképp nézhetünk arra a helyzetre is, amikor mégsem ennek megfelelően viselkedik. Amikor valami ellen tiltakozik, üti a testvérét, vagy elveszi a játszótéren a másik játékát, akkor ezt vehetjük egyfajta jelzésként is. 

Gyermekünk számára ezek a helyzetek ugyanúgy nem jók, nem érzik komfortosnak. Ilyenkor arra van szükségük, hogy velük legyünk és fogjuk a kezüket. Legalább érzelmileg.

A Kapcsolódó Nevelés öt eszköze közül a Gyerekidő ebben segít minket: hogy kicsit helyrebillentsük a gyermekünk lelkivilágát. Felajánljuk neki a szünetet a szabályokból, tanulásból, megfelelésből. Felajánljuk neki, hogy pár percig csak maga lehessen, minden nélkül. Ez egy olyan ajándék számára, ami gyógyít.

A legszebb, hogy egyszerűségében csodálatos ez az eszköz. Ez egy olyan idő, amikor azt csináljuk amit a gyermek szeretne, úgy, ahogy ő szeretné, olyan dolgokat is megengedve neki, amiket máskor nem szabad.

Fontos, hogy minden testvérnek saját ideje van. Nem muszáj minden nap mindenkinek sorra kerülnie, de lényeges, hogy ugyanaz az idő jár mindenkinek. 

Minden esetben beállítjuk az órát, és bejelentjük azt, hogy most Gyerekidő van! Ez azért fontos, hogy legyen eleje és vége ennek az időnek, ami számunkra és a gyermek számára is jelzi, hogy mi most csak rá fogunk figyelni. Ebben az időben mi extra figyelmet, extra lelkesedést adunk számára, és mindenben hagyjuk, hogy ő irányítson. Ilyen egyszerű.

Hogy miért szabályok nélkül?

Ez biztonságot ad neki, hogy kipróbáljon dolgokat, amiket mindig szeretett volna. Hogy biztonságos környezetben építhesse a személyiségét, újrajátszva olyan helyzeteket, amik érték valamikor. Hogy feldolgozza a félelmét.

Miért állítjuk be az órát?

Hogy ténylegesen a teljes figyelmünket tudjuk adni számára. Nem kell néznünk, hogy mikor jár le az idő, belemelegedhetünk abba az érzésbe, hogy együtt játszunk, figyelhetünk a gyerekünkre, hogy hogyan és mit kér tőlünk. Az óra jelzés, hogy ez most az ő ideje. Neki is, nekünk is.

Miért más ez, mint a minőségi idő?

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg időt szánsz már most is a gyermekedre. Tanítod, neveled, olyan dolgokat csinálsz, amiben jól tudjátok érezni magatokat együtt. Ez az idő viszont csak róla szól. Ilyenkor nem mondjuk, hogy jaj nem akarok megint Peppás fekete pétert, hogy unom az autók tologatását, hogy megőrülök, ha még egyszer negyed órát labdát kell dobálnom. Higgyük el, hogy neki az a játék valami fontos jelentéssel bír, és ha Gyerekidőben kéri, akkor biztosan erre is van szüksége.

Miért nem elég, ha együtt töltök vele időt?

Fontos elhinnünk, hogy eleget adunk a gyermekeinknek. Szeretjük őket, vigyázunk rájuk, a legjobbat akarjuk nekik. A Gyerekidő egy eszköz, amit alkalmazhatunk, ha úgy érezzük, hogy túl sok a nevelési kihívásból, ha azt látjuk, hogy szüksége lenne valamire, de nem tudjuk eldönteni, hogy mire. Ez egy titkos fegyver, amit anélkül alkalmazhatunk, hogy meg akarnánk “szerelni” a gyermekünket.

Miért éri meg rendszeresen csinálni?

Amikor érkezik a nyaralás sokszor visszafelé számoljuk az időt. Nem baj, hogy most többet kell dolgozni, majd pihenek a nyaralás alatt. Mindjárt itt a szünidő, lesz lehetőségünk többet együtt lenni. Ha várunk valamit, és biztosan tudjuk, hogy érkezik, tudunk még tartalékokat felszabadítani. Ugyanígy működik az is, ha tudja a gyermekünk, hogy minden délután ovi után vagy minden vasárnap van Gyerekidő. Oda viszi a kipróbálandókat, oda viszi a frusztrációt a tesóval kapcsolatban, és ott próbálja ki, hogy mi lenne, ha azt mondaná az óvónéninek, hogy “hülye vagy!”.

Az én kisfiam pont így csinálta másfél évesen. Előszeretettel ugrált fejest mindenhonnan, akár a parkettára, ugrálva közlekedett bútorról bútorra, és szeretettel esett le. Gyerekidőben azt kérte rendszeresen, hogy hadd mászhasson a hátamra, és onnan nagyokat kacagva leesett. Nekem semmi más dolgom nem volt, minthogy négykézláb álljak, és biztosítsam, hogy nem veri be a fejét a falba. Ettől elmúltak azok a helyzetek, amikor úgy éreztem, hogy lábon hordok ki szívrohamot, mert úgy ugrik, hogy esélyem sincs elkapni. Biztonságos környezetben, matracon tanult meg esni, és ugrani is, így én is és ő is nyugodtabbak lettünk a mindennapokban. Már tudtam, hogy nem kell féltenem őt, mert megtanult biztonságban lenni.

Meg fogja érteni a szabályokat?

A rövid válasz az, hogy meg. Őszintén megvallom, hogy nem tudom, hogy miért, de hihetetlen gyorsan megértik a lényeget. Már az egészen kicsi gyermekek is pontosan értik, hogy ez az idő róluk szól, és hogy vége lesz a szabálynélküliségnek az órával. Sőt, egy olyan eszközt ad a kezükbe, amit kérhetnek, ha tudják, hogy valami nem komfortos, és szeretnének újra a napsugaras önmaguk lenni. 

Miért borul ki, ha most csináltam azt, amit szeretett volna?

Értetlenül állhatunk a helyzet előtt, hogy miért borul ki, amikor most adtuk meg a világ összes figyelmét számára. Talán ismerős lehet számunkra, amikor beszól valaki, vagy történik valami a munkahelyünkön, és addig tartjuk beszívva a levegőt, amíg egy szerettünk meg nem kérdezi: hogy vagy? És akkor indulnak be a könnyek. Ez nagyon hasonló szituáció! Feltöltöttük a jelenlétünkkel, a figyelmünkkel. Biztonságban érzi magát. Ott vagyunk neki. Most teheti meg, hogy kiadja a benntartott feszültséget. Éppen ezért azt szoktuk javasolni, hogy ha van húsz percünk játszani, akkor tíz perc Gyerekidő után hagyjunk időt a kiborulásra is. Nem minden esetben érkezik, de ha igen, akkor jó, ha fel vagyunk rá készülve.

A Gyerekidő legfontosabb összetevője mi magunk vagyunk. Bennem mindig ez a kérdés merül fel: vajon a szabályokkal teli világban én örülnék-e egy ilyen kikapcsolódásnak? Szeretném, ha valaki ott lenne velem, amikor örülök valaminek? Ha érezném a biztonságot, hogy teljes valómban legyek jelen?

Az, hogy nektek ez napi vagy heti tíz perc az a ti családotok és lehetőségeitek szerint, ezt ti döntitek el. De egy biztos, a Gyerekidő bevezetésével egyszerűen időt takarítotok meg, mert együttműködőbb kiegyensúlyozottabb gyermek kevesebb munkát, és több gyönyörködnivalót ad nekünk. 

Ambrózy Noémi
Kapcsolódó Nevelés oktató