Ez a serdülőkor időszaka, amely időszak alatt az eddigi énkép teljesen darabjaira hull és kezdetét veszi az én-keresés időszaka. Megannyi szerepet próbálnak magukra a kamaszok, elkezdi érdekelni őket a szubkultúrák világa. Változik a zenei ízlésük, kommunikációjuk, stílusuk. Általában dacolnak a világgal, szüleikkel, családjukkal és javarészt önmagukkal is.
Hajduska Marianna (2015) könyvében is olvashatjuk, számtalan krízist megélnek ebben az időszakban biológiai, pszichológiai, szociológiai szinten. Megélik az identitás-, teljesítmény-, autoritás krízisét. Ennek a korszaknak a problémái adódhatnak gyermekkori traumatikus történtekből, családi egyensúlynak a zavaraiból, a kortárscsoport vagy a szubkultúra ellentétes elvárásaiból, lojalitáskonfliktusból is.
Ebben az időszakban a kortársak véleménye, a társas kapcsolatok értékítélete fontosabbá válik, mint a szülőké vagy akár a pedagógusoké. Ez azt jelenti, hogy a saját magát kortársaihoz fogja hasonlítani, mind külsejét, kognitív képességeit, öltözködését, anyagi helyzetét. A kortárscsoportokon belül elkezdődik a harc a különböző hierarchikus pozíciókért, hogy ki lesz a népszerű, ki lesz a vezető, ki lesz a csendestárs. Ezek a helyzetek meghatározzák a későbbi felnőttkori önbizalmat és kapcsolatteremtő készséget.
A családból hozott minta nagyon befolyásolja és meghatározza ezt az időszakot is, hiszen, ha a szülők túlzott kontrollt gyakorolnak, mindig azt figyelik, hogy majd mit szólnak mások, akkor a gyermekben is erősebb lesz a frusztráltság és a megfelelni akarás a kortársak felé.
Az a gyermek, aki nagyon eleget szeretne tenni a kortársai kívánalmának, hamar peremre szorul és népszerűtlenné válik. Ha túlzottan monitorozza magát és mindig azt figyeli, hogy milyen véleménnyel vannak róla a többiek, akkor a tinédzserkori szociális gátlás hatására is nehezebben oldódik, merevebb lesz. Ha ebben a helyzetben fixálódik, akkor komoly beilleszkedési zavart eredményez.
Nagyon sok szociális fóbiának az eredete kamaszkorra datálható. Egy kamasz esetén abban mindenképpen biztosak lehetünk, hogy minden olyan dolog csábítani fogja, amelyet a társasága nagyon erőltet, amely nagy élvezetet nyújt vagy örömére szolgál. Amennyiben a szülő tiltja egy adott cselekvéstől, nem valószínű, hogy azt éri el vele, amit szeretne, hiszen a tiltás pont serkentőleg hat az agy bizonyos területeire.
Kamaszok esetén gyakran tapasztalható, hogy túlreagálnak helyzeteket és érzékenyebbé válnak. Ennek magyarázata az agyban keresendő. Az amigdala, amely egy mandula alakú, neutroncsoportból álló szerv az agy középső részében felel a stresszreakciókért. Serdülő korosztály esetén ez a szerv különösen érzékeny és reaktív, mivel a neocortex homloklebenyi része, amely magáért az információ feldolgozásáért és a reakciók szabályozásáért felelős agyterület, melinizációja még nem történt meg. Ennek teljes kialakulása körülbelül 25 éves korra datálható majd.
Ahogyan írtam az identitás is erős krízisbe kerül, amely az énkép egyik alapja. Ennek a komplex fogalomnak a konfliktusa számtalan ijesztő helyzet elé állítja a fiatalt. Folyamatosan keresi az én-azonos momentumokat, azokat a külső és belső visszajelzéseket, amely szerint azonosíthatja önmagát. Hajduska (2015) is kifejti könyvében, hogy a vágyott és valós szerep közötti eltérés nagy belső feszültséget okozhat, ami szintén erősíti a szorongást.
A szexuális vonzalom is változáson megy keresztül. Sok tinédzsernek van ebben az időszakban homoerotikus álma, amely megzavarhatja, kétségei támadhatnak. A másság felfedezése és annak elfogadása önmagában is kritikus lehet. Ez az úgynevezett szexuális identiásküzdelem különösen nehéz folyamat, mert ad egy nagyfokú titkolózást, elszigetelődést, hiszen ezt a témát nem csak a kortársak előtt vállalják fel nehezen, hanem a felnőttekkel, szülőkkel szemben is. Továbbá, amennyiben nincs elfogadó közeg, ahol biztonságban érzi magát, ha nem rendelkezik kellő tájékozottsággal, akkor elhatalmasodhat a benne lévő frusztráció, feszültség.
Ebben az életszakaszban nem csak a saját nemmel való azonosulás történik meg, hanem a különböző szexuális próbálkozások sem egyediek. Különböző partnerkapcsolati próbálkozások, ha sikerre vezetnek, akkor az növeli az önbizalmat. Ebben az esetben is igaz az, hogy a helyzet mindkét vége problematikus. Az sem jó, ha túl korán találkozik a fiatal a szexuális tartalmakkal és élményekkel, azonban ha ezek teljes hiánya tapasztalható vagy túl későn jelenik meg is gondot okoz.
A családi környezetben megbújó dinamika, elnyomott emlékek a tinédzserkori lázadással felszínre kerülhetnek. A serdülőkorban lévő fiatalok képesek tükröt tartani a családdal, a szülőkkel szemben, ami konfrontációhoz vezet.
Az énkeresés időszakában lévő fiatallal való kommunikációt is új alapokra érdemes helyezni, hiszen már szüksége van jobban a kompetencia érzetre és hogy van beleszólása az életéb. Hiszen a korszak maga pont erről szól, hogy egyre inkább önállósodjon.
A szülőnek fokozatosan el kell tudnia engedni az irányítást és egyre nagyobb mozgásteret biztosítani a döntésekben. Itt nem arról van szó, hogy a szülőnek egyáltalán nem lesz és nem kellene, hogy legyen beleszólása a gyermeke életébe, inkább azt jelenti, hogy a keretek, a döntési helyzetek egyre tágabbak. Érdemesebb ilyenkor többször kikérni a véleményét, hogy szerinte mi lenne a megoldás bizonyos szituációkat illetően. A szabályok felállításában szintén célravezetőbb vele együtt meghozni a döntést, hogy érezze ő is részese a folyamatnak, így a betartatása is valamivel egyszerűbb.
A kamasz leválni, önállósodni próbál, mégis még annyi-annyi területen szüksége van a támogatásra. Teljesen elveszett abban a káoszban, ami benne történik. Dühös mindenre és mindenkire mégis arra vágyik, hogy szeretve legyen.
Az autoritás krízisének megélése is fontos pontja a felnőtté válásnak, hiszen ahhoz, hogy valaki megfelelően be tudjon illeszkedni a társadalomba, értse a hierarchiát és legyen arról gondolata, hogy a különböző hatalmi rendszerekhez miként viszonyul, ennek megélése elengedhetetlen.
Serdülőkorban a szülőknek, pedagógusoknak teljesen behódoló fiatal ugyanolyan problémásnak tekinthető, mint aki gondolkodás nélkül, cél nélkül, minden ellen lázad. Folyamatos csatatér ez a korszak, hiszen minden olyan személlyel, aki bármilyen szabályt is képvisel a fiatallal szemben, képesek szembemenni. Ennek lényeges pontja és tanulási állomása a saját érdek megfelelő érvényesítése. Ha lehetősége van a pubertásnak győzni, ha megtapasztalja, hogy neki is lehet igaza, akkor sokkal magabiztosabbá és teherbíróbbá válik. Azonban, ha mindig legyőzik, akkor kishitűvé és agresszívvá válhat.
Hajduska (2015) könyvében a családi rendszer fontosságáról is ír. Ebben a tekintetben a túlzott lázadásnak oka lehet például a túlzottan nemtörődöm, szétesett vagy akár izolált család, ahol a fiatalnak nincs lehetősége megélni ezeket az érdekütköztetéseket és nem tudja megtapasztalni az ilyen helyzetet. Problémás, ha a szülő a gondoskodásának hiányát a pénzzel próbálja kompenzálni vagy ha a túlzott elfoglaltság miatt már csak a probléma teljes csúcsosodásakor figyel oda. Az érem másik oldala a túlzott szigorral fellépő, teljesen korlátozó család, amely esetén a lázadás erősen megjelenik.
Az autoritás krízisére utaló jelek például a drogfogyasztás, bűnözés, trágár beszéd, kegyetlenség, túlzott feltűnés keresése, nagyfokú veszélykeresés, szélsőséges csoporthoz való csatlakozás.
Ezen időszakot tekintve mindenképpen fontos még megemlíteni a pályaválasztás kérdését. Előremutató, ha a serdülő motivált saját döntéseket hozni, vannak elképzelései a jövőjét illetően. Mindenképpen figyelemfelhívó jel, ha a kamasz teljesen céltalan vagy vitatkozás nélkül elfogad bármit, amit a szülő javasol, mond neki.
Bizonyos esetekben ez akár a társadalomba való beilleszkedés teljes elutasításában is megmutatkozhat. Ezen a területen is nagyon meghatározó a kortárscsoport, amely befolyással bír a pályaválasztásra, tanulási motivációra és a beilleszkedésre is. Természetesen a szülők, a családi háttér valamint a pedagógusok, az iskola szerepe is kiemelkedően fontos.
M. Laufer (1975) leírta a különböző serdülőkori vészjeleket, amelyet a következőkben sorolok fel.
Problémás, ha a kamasz túlságosan ragaszkodik a gyerekszerephez, ha görcsösen igyekszik tartani a kontrollt, ha kevés a spontanaitás az életében.
Továbbá, ha csak a tőle kisebbekkel vagy éppen csak a nagyobbakkal képes megtalálni a közös hangot és a kortársaitól tart.
Ha kötődése a szülőkhöz túlzott mértékű, ha közömbös, teljesen érzelemmentes, ha nem érdekli a jövője, ha túlérzékeny, bizalmatlan és nagyon gyanakvó.
Ezeken felül mindenképpen figyelemfelhívó, ha túlzottan uralma alatt tartják a félelmet keltő gondolatok, illetve ha nem éli meg a szabad akaratot és mindent önmagától teljesen függetlennek tulajdonít.
A serdülőkori krízis komplexitása miatt az egész családot érintő folyamat. A rendszer egészének változnia kell ahhoz, hogy a kamasz ismét megtalálja benne újra a helyét. Ehhez szükség van rugalmasságra, tudatosságra, a változásra való hajlandóságra.