Iskolakezdés után: Hogyan legyen a kötődés az iskolában is szoros?

Az iskolában rengeteg új helyzettel találkoznak a gyerekek. A teljesítmény, a kudarcok és a sikerek, valamint a megfelelés iránti vágy még egy nagyobb diák lelkében is nyomot hagy. A szülői jelenlét ereje azonban segíthet abban, hogy a gyermek könnyebben vegye az akadályokat.

Mi a szülő szerepe az iskolai mindennapokban?

Fontos, hogy megőrizd a kapcsolatot a gyermekeddel, és legyél olyan támasz a számára, aki akkor is megérti őt, ha nem jól teljesített aznap, vagy elfelejt valamit. Míg az iskola feladata a tanítás és a számonkérés, a tiéd az, hogy a kiegyensúlyozott, biztonságot nyújtó hátteret biztosítsd számára. Ehhez hozzátartozik a lelki támasz, a meghallgatás, a biztatás.

Fontos, hogy ösztönözd gyermekedet, hogy merjen belevágni új kihívásokba. Az önbizalma akkor erősödik, ha életkorának megfelelően támogatod, és hagyod, hogy önállóan küzdjön meg az elé gördülő akadályokkal. Bizony az egészséges pszichés fejlődéshez hozzátartozik az is, hogy olykor hibázunk, elrontunk egy feladatot, de vele együtt megtapasztaljuk azt is, hogy képesek vagyunk kijavítani a hibánkat, vállaljuk a felelősségünket, bocsánatot kérünk, ha kell, újratervezünk, újrapróbálkozunk addig, amíg a lehető legjobbat ki nem hozzuk az adott helyzetből, feladatból. Ez fejleszti a gyermek megküzdési stratégiát, ez segíti az önbizalma megerősödését, ehhez kellesz te, mint tudatos szülő, és a minőségi kapcsolódás a mindennapok kötelességei között.

Hogyan kapcsolódjunk a gyermekünkhöz az iskolai hétköznapokban?

- Legyen minden nap 15-20 percetek, amikor csak egymásra figyeltek, amikor mindent elmondhat a gyermek, ami felszakad belőle. Lehetőleg ne az iskola kapujában legyen egy fél perc arra, hogy beszélhessen az aznapi élményeiről, hanem később, nyugodt körülmények között, amikor benne is leülepedtek az aznapi történések.

- Ha kell, akkor legyen egy közös kis rituálétok, ami összeköt benneteket, és egész napra „elkísér”. Ez lehet akár egy nagy ölelés, amit reggel, még indulás előtt adtok egymásnak, lehet egy közös kulcstartó, vagy toll, amiből akár minden családtagnak jut egy. A reggeli elválás, vagy az új környezetbe való beszokás még mindig lehet nehéz érzésekkel teli, és ezek a kis rituálék ezt megkönnyíthetik, mint egy üzenet, hogy „Nem vagy egyedül, veled vagyunk, és szeretünk!”

- Nem csak beszélgetés, hanem a mozgás és a közös játék is kapocs lehet közted és gyermeked között. Az óvodai nap végén a mozgás elég fontos szerepet kapott a délutáni közös időtöltés során, de iskolában már nem jut erre annyi idő. Ha lehet, akkor iktassatok be egy közös sétát, egy 10-15 perces kis mozgást, ami felfrissíti a gyermeket, és téged is. Sokkal könnyebb úgy átnézni a leckét, ha az iskolai és a délutáni tanulás között van egy kis szünet.

A játékról sem szabad lemondani, mert feszültséget old, megnevettet, jó stressz levezető. Kisebbeknél akár egy fogócska, egy kis torna, biciklizés is jó lehet, de a társasjátékok is lehetőséget nyújtanak a kapcsolódásra.

Mit tegyünk, ha megváltozik a viselkedése?

Ha úgy érzed, hogy a gyermeked viselkedése túlzottan megváltozott, akkor tedd félre a kötelességet, és helyezd előtérbe a kapcsolódást, a beszélgetést! Tartsd a kapcsolatot a pedagógusokkal, és kérdezd meg tőlük, hogy mi lehet az oka annak, hogy gyermeked nem hasonlít egykori önmagára. Nem baj, ha nem csak te, hanem a tanítók is figyelnek rá.

A szülői jelenlét ereje a legnagyobb segítség, amit a gyermekednek adhatsz. Használd a valódi jelenlét erejét.

Dobosné Bús Ágnes

tanácsadó szakpszichológus, kisgyermekes családanya, az Anyakép facebook oldal pszichológusa