Hozzátáplálás

#evésproblémák #nagyonválogat #egyoldalúétkezés #bölcsi

Kedves Szakértők!

Van egy kétéves kisfiam, akinek az étkezési szokásaival nagy problémák vannak. Mindig is rossz evő volt, de ma már eljutottunk odáig, hogy csak a csupasz tésztát eszi meg, a sült krumplit, a fokhagyma krémlevest és a húslevest csigatésztával. Se zöldség, se gyümölcs, se hús, mindössze a fentebb felsorolt négyféle ételt eszi. Ebből kell megoldanom a főétkezéseket, ráadásul a köztes étkezésekre sem hajlandó legalább valami tejterméket, joghurtot, túrót megenni, tízóraira vagy uzsonnára általában kekszet vagy kukit rágcsál. Szörnyen aggódom amiatt, hogy az egyoldalú táplálkozás következtében valami súlyos vitaminhiány léphet fel, vagy bármi más probléma az egészségével kapcsolatban. Szeptember közepén megkezdte a bölcsit.

Bíztam abban, hogy legalább ha látja a többi gyereket enni, majd ő is megtáltosodik, de sajnos a bölcsiben egyáltalán nem hajlandó enni, meg sem kóstolja, ami a tányérján van. Bár a gondozó néni igyekszik nyugtatni, hogy adjak neki időt, biztos fog majd enni a többiekkel, de őszintén szólva nem nagyon bízom benne. Sajnos itthon is csak akkor eszik, ha közben mesét nézhet. Olyan, hogy ő leüljön az asztalhoz, és jóízűen bekanalazza az ételt, nagyon ritkán fordul elő. Egyszerűen unja, nem érdekli. Még mindig igényli a szopizást, de már csak minimális tejem van. A bölcsis beszoktatás ideje alatt egyáltalán nem terveztem elválasztani, így is megviseli szegényt. A környezetemtől állandóan azt hallgatom, hogy biztosan az anyatej miatt nincs étvágya, azért ilyen válogatós. Elvittük gasztroenterológushoz is, aki szintén arra utalt, talán ideje lenne már elválasztani, állítása szerint egy pár korty anyatej is elég ahhoz, hogy elnyomja az éhségérzetet, és ne csodálkozzak, ha a gyerek nem eszik.

A kérdésem az lenne, hogy milyen szakemberhez fordulhatnánk ezzel a problémával? Foglalkozik-e pszichológus ilyen pici gyermekkel, mert én már arra is gondoltam, talán pszichésen alakult így nála az evéssel szembeni ilyen fokú tiltakozás. Egyáltalán érdemes-e szakemberhez fordulni, vagy életkori sajátosság nála ez, és hamarosan kinövi? Egyébként itthon szeretetben, válaszkészen neveljük, boldog, kiegyensúlyozott kisfiú. Már minden lehetséges módszert kipróbáltunk, így az "üljünk le közösen az asztalhoz", "tegyem érdekessé a tányérját", "hagyjam éhezni" és ehhez hasonló tanácsok sajnos nem segítenek. Hozzáértő segítségét szeretném kérni, van-e okom aggodalomra, szükséges-e bármilyen kivizsgálás, vagy egyszerűen kezeljem lazábban ezt a helyzetet.