3 éves gyermek elválasztása
#elválasztas #nemmegy #nemszeretemmaraszopit #kistesó #feltekenyseg
Kedves Szakértők!
Kislányom novemberben lesz 3 éves, mindig is kötődve nevelt (hordoztam, együtt alszunk) iszsz baba volt, most is szopizik, már nagyon szeretném leválasztani, viszont márciusban kistesója született. Az öccsét szereti, ragaszkodik hozzá, egyre többet foglalkozik vele. Nem is mutatkozott másban féltékenység, csak a szopiban.
A várandósságom vége felé kezdett megint egyre többet szopizni, a tesója születése után pedig állandóan szopi volt. Ezen nem is csodálkoztam, egy darabig a tandem is ment. Azóta eltelt 4, számomra nagyon hosszú nehéz hónap és odáig jutottam, hogy nem szeretném már a kislányomat szoptatni, elég csúnyán hangzik, de idegesít már ahogy, és ahányszor szopizik.
A 4 hós öccse nem cicizik annyit komolyan, mint ő. Ha leülök valahova, egyből ott terem, hogy szopizni akar. Szopizik elalváskor, ébredéskor, ha történik valami (pl megüti magát), unalomból. Szopizna úton-útfélen.
Próbálom finoman elválasztani de sehogy sem sikerül. Ha nem kap cicit rögtön, amikor szeretné dühöng, csapkod, ráncigálja a ruhám, eldobál mindent, ami a kezébe kerül, csak azért se csinálja azt, amit mondok neki, undok mindenkivel. Mint egy drogfüggő, aki nem kapja meg az adagját. Nem segít a figyelemelterelés, a más ital felkínálása, a csak 'összebújunk megölelem simizem és ő is simizheti a cicit' sem. Hiába mondom, hogy értem a dühét, de akkor sem kaphat cicit, míg pl. be nem fejeztem a reggelim.
Ha valahonnan hazaérünk neki kell előbb ciciznie különben tombol. Ha akkor jön rá a szopizhatnék, amikor az öccse szopizik, kiabál, hogy most ő következik, húzza az öccse fejét el a cicitől. Ha cicizik és azt mondom most már elég lesz, undok, ellök magától. Értem én, hogy ez a tesó dolog nagyon nehéz neki, plusz a dackorszak is a nyakunkban, de úgy érzem ez állandó cicin lógás, harc a ciciért inkább már elválaszt minket, mintsem összeköt.
Azt gondoltam az idő múlásával javulni fog a helyzet, de nem. Igyekszem sokat foglalkozni vele, figyelni rá, de így ilyen formán én már nem bírom ezt, sajnos a hangom is egyre gyakrabban emelem fel. Ez miatt ő is.
Mi a legjobb megoldás? Legyek még türelemmel és szorítsam össze a fogam napi 15x mikor cicit kér annak ellenére, hogy én már nagyon nem szeretem, addig amíg magától nem ritkítja az alkalmakat? Vagy hogy tudnám szépen leválasztani? Úgy érzem nem is engem szeret a lányom, hanem csak a cicit,ha az nincs én sem kellek. És úgy is érzem, ha már nem cicizne, minden sokkal könnyebb lenne. Minden mást megért, ha nem lehet, más miatt nincs komoly vita köztünk, okos, értelmes kislány. Szeptembertől bölcsis lesz (eddig nem járt közösségbe) és nem tudom ez majd rontja-e vagy segíti a helyzetet.
Köszönöm, ha tudnak segíteni, tanácsot adni!
Kedves Szakértők!
Kislányom novemberben lesz 3 éves, mindig is kötődve nevelt (hordoztam, együtt alszunk) iszsz baba volt, most is szopizik, már nagyon szeretném leválasztani, viszont márciusban kistesója született. Az öccsét szereti, ragaszkodik hozzá, egyre többet foglalkozik vele. Nem is mutatkozott másban féltékenység, csak a szopiban.
A várandósságom vége felé kezdett megint egyre többet szopizni, a tesója születése után pedig állandóan szopi volt. Ezen nem is csodálkoztam, egy darabig a tandem is ment. Azóta eltelt 4, számomra nagyon hosszú nehéz hónap és odáig jutottam, hogy nem szeretném már a kislányomat szoptatni, elég csúnyán hangzik, de idegesít már ahogy, és ahányszor szopizik.
A 4 hós öccse nem cicizik annyit komolyan, mint ő. Ha leülök valahova, egyből ott terem, hogy szopizni akar. Szopizik elalváskor, ébredéskor, ha történik valami (pl megüti magát), unalomból. Szopizna úton-útfélen.
Próbálom finoman elválasztani de sehogy sem sikerül. Ha nem kap cicit rögtön, amikor szeretné dühöng, csapkod, ráncigálja a ruhám, eldobál mindent, ami a kezébe kerül, csak azért se csinálja azt, amit mondok neki, undok mindenkivel. Mint egy drogfüggő, aki nem kapja meg az adagját. Nem segít a figyelemelterelés, a más ital felkínálása, a csak 'összebújunk megölelem simizem és ő is simizheti a cicit' sem. Hiába mondom, hogy értem a dühét, de akkor sem kaphat cicit, míg pl. be nem fejeztem a reggelim.
Ha valahonnan hazaérünk neki kell előbb ciciznie különben tombol. Ha akkor jön rá a szopizhatnék, amikor az öccse szopizik, kiabál, hogy most ő következik, húzza az öccse fejét el a cicitől. Ha cicizik és azt mondom most már elég lesz, undok, ellök magától. Értem én, hogy ez a tesó dolog nagyon nehéz neki, plusz a dackorszak is a nyakunkban, de úgy érzem ez állandó cicin lógás, harc a ciciért inkább már elválaszt minket, mintsem összeköt.
Azt gondoltam az idő múlásával javulni fog a helyzet, de nem. Igyekszem sokat foglalkozni vele, figyelni rá, de így ilyen formán én már nem bírom ezt, sajnos a hangom is egyre gyakrabban emelem fel. Ez miatt ő is.
Mi a legjobb megoldás? Legyek még türelemmel és szorítsam össze a fogam napi 15x mikor cicit kér annak ellenére, hogy én már nagyon nem szeretem, addig amíg magától nem ritkítja az alkalmakat? Vagy hogy tudnám szépen leválasztani? Úgy érzem nem is engem szeret a lányom, hanem csak a cicit,ha az nincs én sem kellek. És úgy is érzem, ha már nem cicizne, minden sokkal könnyebb lenne. Minden mást megért, ha nem lehet, más miatt nincs komoly vita köztünk, okos, értelmes kislány. Szeptembertől bölcsis lesz (eddig nem járt közösségbe) és nem tudom ez majd rontja-e vagy segíti a helyzetet.
Köszönöm, ha tudnak segíteni, tanácsot adni!
Szakértői válaszok
1db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
