Gyermeklélektan

Elköszönés kisgyermektől

#bucsu #elvalas #elkoszones
Kedves Szakértők!
Két és fél éves a kisfiam, születése óta igény szerint szoptatom, együtt alszunk, itthon vagyok vele, nem bölcsis. Én egyetemre járok, ahová az elmúlt két évben csak havi egyszer-kétszer kellett bemennem pár órára.
Az elmúlt fél évben viszont egyre több a 12 órás kórházi gyakorlatom. Ezidő alatt az apukajaval szokott lenni, jól elvannak. Amikor eljövök reggel akkor ő még alszik vagy ha ébren van akkor kilopózom, hogy ne sírjon amikor látja, hogy elmegyek.

Az elmúlt napokban azonban többször mondta nekem amikor itthon voltam vele, hogy nehogy elmenjek. Attól tartok hogy van benne egy félelem, hogy anya bármikor eltűnhet mostanában. Előző nap meg szoktam vele beszélni, fel szoktam készíteni, hogy majd másnap apával lesz. De elbúcsúzni nem szoktam induláskor. Mi lenne a helyes megoldás, hogy ne legyen sírás amikor látja, hogy elmegyek de ne is legyen bizonytalanság benne, hogy bármikor elhagyhatom?

Szakértői válaszok

2db válasz elérhető

A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.

Csatlakozás
Van már fiókod?
Bejelentkezés