Gyermeklélektan

#szeparációs? #szorongás? #alvás #ovi

Kedves Szakértők!

Van egy majdnem 5 éves kislányunk, aki születésétől fogva nagyon aktív, temperamentumos leányzó. Az óvodát 2,5 évesen elkezdte, könnyen beilleszkedett, szerette. Születésétől kezdve külön szobába aludt, de a mi szobánk nagyon közel van hozzá. Viselkedése fokozatosan elkezdett változni, elkezdett éjszaka félni, amit minden féle taktikákkal próbáltunk orvosolni (gondűző manó, angyalok őrzik, a szokásokat is változtattuk, már együtt fürödtünk és mi is lefeküdtünk mikor ő... stb.) De ezek a félelmek megmaradtak, és már odáig jutottunk, hogy csak úgy alszik el, ha a mi ágyunkba átjön. Aztán ha már mélyen alszik, átvittük a szobájába. Ez is egy ideig bevált, de mostanában erre megébred, és kezdődik az altatás elölről.

Ezekkel a problémákkal az éjszakai alvásidő nagyon lecsökkent, ami esetleg eredményezheti a további gondokat... De a délutáni alvás ennek ellenére sem megy neki. Ezzel együtt jöttek az óvodai gondok is, már kevésbé érzi ott jól magát, nem nagy kedvvel ment, aztán már menni sem akart, már nem volt jó ha apa viszi, csak anya, és főként azzal indokolja az óvodai problémáit, hogy azért nem szereti, mert délután nem tud ott aludni és mindig rászólnak (megkérdeztük az óvónőket, nem hangoskodik, és ők is csak annyit mondanak neki, hogy csukja be a szemét). Ezeket ő felnagyítja, és azt “füllenti”, hogy kiabálnak vele, meg hogy ki akarják állítani a folyosóra. Ha én viszem az óvodába, akkor ott nem akar tőlem elválni, úgy kell “elszakítani” tőlem, mint egy beszoktatáson lévő kicsit.

1,5 éve jár táncra is, amit imádott, most ott is ugyan ez a jelenet, nem akar bemenni, de ha nehezen bemegy, akkor is szomorúan jön ki, hogy olyan egyedül érezte magát. Azt látom, hogy a kis társai örömmel közelednek hozzá, de ő visszahúzódó és szorongó lett. Holott régebben kifejezettem társaság kereső és kedvelő volt. Az ujját nagyon szopta mindig is, napközbe is, éjszaka is, amihez kb. 1 éve a körömrágás is társult.
Itthon vannak kemény hisztijei, amiket szerintünk főként a testvérféltékenység okoz, ill. figyelemfelhívás. Sokszor durcás, ha valami nem úgy sikerül, picit megüti magát (amit ütésnek sem lehet nevezni) vagy épp nem rá figyelünk.

Próbálunk rá nagyon odafigyelni, sok minőségi időt töltünk együtt, feltölteni szeretettel, de az ő elvárásai egyre csak többek, a helyzet pedig nem javul. Talán a fokozott figyelem megadása nem is annyira jó, mert pont ezt akarja kiváltani, és mivel “bejött”, így még jobban húzogatja a határokat? Vagy mégis komolyabb szorongás áll a háttérben? Menjünk pszichológushoz, vagy kineziológushoz a stresszoldás miatt? Mi lehet vele? Félünk, hogy az éjszakai alvása már nem áll vissza, mert jellemzően ami egyszer meg volt már engedve, akkor utána abból nem enged (bármilyen magyarázattal vagy taktikával sem!)
Nagyon sokat foglalkozunk már a problémáival és a helyzet nem akar javulni!
Nagyon szépen köszönöm előre is a segítő hozzászólásokat.