Gyermeklélektan

#testvérféltékenység #éjszakaisírások #nappalialtatás

Kedves Szakértők!

Előre is elnézést de hosszú leszek. Van egy 3 éves és egy 3 hónapos kislányom. A nagy velem alszik, a kicsi babaöbölben mellettem. A problémánk kb 2-3 hete kezdődött és nem látom a fényt az alagút végén. Napközben minimális féltékenység van most már csak, úgy látszik nálunk ez éjszaka jön ki. A kicsi kb 2-3 óránként kel enni (iszsz baba), ha esetleg ilyenkor felkel a nagylányom (1-3x még ő is kel éjszaka) akkor sír, hogy a kicsit tegyem le, őt vegyem ölbe. Semmivel nem lehet meggyőzni pedig tényleg mindennel próbálkoztam. (Fekve szoptatok és közben őt is megölelem, ülve szoptatok és úgy bújjon oda, már azt is felajánlottam neki, hogy mindketten legyenek az ölemben és úgy etetem a kicsit). Amikor már semmi se jó és mindkét gyerek sír átjön a férjem és nagy nehezen visszaalszik, de sajnos ez sem mindig megoldás.

Mindannyian együtt aludni nem tudunk, egyrészt mert az ágyunk kicsi, nagyobb nem fér be a szobába, másrészt korán kel a férjem, van hogy éjszaka is dolgozik és szörnyen rossz alvó, ha egyszer felkelt utána órákig vagy egyáltalán nem tud visszaaludni. (Persze mindkét gyerek ezt örökölte ) Egyébként este a férjem altatja őt, én a kicsit, mert cicin alszik el. A nagylányomról még annyit, hogy nagyon okos, korához képest sokkal fejlettebb (fejlesztő pedagógus szerint is) választékosan beszél már 2 éves kora óta, mindent megért. Sokat szoktunk vele beszélgetni napközben erről, hogy ilyenkor megetetem a tesóját, visszateszem és itt vagyok vele közben is, idebújhat stb. Terhesség alatt is rengeteget beszeltünk arról, hogy mi hogy lesz, amikor megszületik a tesója, napközben úgy tűnik, hogy meg is érti, tényleg szereti a kicsit.

Az, hogy külön aludjon nem opció, szerintem még nagyobb féltékenységet szülne, és csak nagy sírások árán menne, amit nem akarunk semmiképpen. Hogyan segíthetnénk neki feldolgozni ezt? Sajnos már ott tartok, hogy gyomorideggel indulok neki az éjszakáknak, főleg ha tudom, hogy másnap a férjemnek teljesítenie kell a munkahelyén (komoly vizsgákat kell tennie, ha nem sikerül, másnaptól felmondanak neki, szóval elég nagy tétje van, stresszes időszak ez minden szempontból). Az is hozzá tartozik a történethez, hogy a kicsi napközben maximum 30 percet alszik egyszerre, ilyenkor 100%-ban a nagylányommal foglalkozok de ez nyilván kevés neki.

Ebből a rövid alvásból következik a másik kérdésem, ugyanis a nappali altatással is küzdünk. Általában elaltatom a kicsit, leteszem és felkel legalább 3x addig, amíg le nem tudom tenni úgy, hogy fél órát aludjon egyben, ameddig ha szerencsém van sikerül elaltatni a nagyot, aki csak úgy alszik el ha mellé fekszem. Viszont nem mindig sikerül elaltatni mielőtt a kicsi kel, így van,hogy kimarad a déli alvása (ami szintén nem sok, maximum 1 óra, de még igényli, hogy legyen) ez persze rányomja a bélyegét az éjszakaira.

Ezekben kérném a tanácsukat, hogyan oldhatnám meg ezeket úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Hogyan segíthetnék a nagynak feldolgozni azt, hogy kistesója van? Szeptembertől oviba megy és már előre félek, hogy sérül a kapcsolatunk és még féltékenyebb lesz a kicsire, hogy ő maradhat itthon velem.
Előre is köszönöm a válaszokat!