Bántalmazás

#hiszti #verés #nagyszülők #rosszpélda #fegyelmezés

Kedves Szakértők!
Van egy 3,5 éves kislányom és egy 1,5 éves kisfiam. A kislányom hisztis, főleg mióta testvére van, de úgy gondolom, ezt a részét tudom kezelni, azaz látom én hol hibázok, illetve nem non stop megy a hiszti, szóval annak tudom be, hogy 3,5 éves, ez normális (egy szintig).

A szüleim szerint viszont nem. Azaz nem mondták ki, de céloznak rá, hogy mi a húgaimmal bezzeg egyhelyben ülő, csendes gyerekek voltunk, akikkel bárhová el lehetett menni. Az én gyerekeim tényleg nem ilyenek. Rohangálnak, örömükben sikítoznak, röhörésznek, a sárban dagonyáznak, pocsolyában ugrándoznak és egy helyben alig vannak meg. Az evés így elég nehéz téma nálunk.

Amikor a szüleimnél vagyunk, érzem is, hogy frusztrálja őket, hogy nem lehet normálisan enni, nincs csend stb ezért arra szoktak kérni, hogy etessem meg előbb a gyerekeket. De nem ez a fő gondom. Ma a nagyszülőknél aludtak a gyerekek, és mikor értük mentünk, édesanyám elmesélte, hogy mivel a kislányom beleharapott a kisfiam ujjába, ő előbb szájon vágta, majd apukám elfenekelte.

Teljesen sokkolódtam, így reagálni sem tudtam, de azóta harag van bennem. Félreértés ne essék, semmilyen formában nem fogadom el, hogy a lányom így viselkedik, sajnos gyakran fordul elő, hogy bántja az öccsét. Viszont én nem ütök vissza. Engem egész gyerekkoromban ütöttek, főleg az édesanyám, édesapámtól kétszer kaptam, de akkor a csillagokat láttam, a mai napig rossz visszagondolni.

Mivel ezt a nevelést kaptam, nekem már kezdetektől nagy meló magamat féken tartani, mert automatikusan járna el a kezem. Minden egyes hisztinél tartom magam, nehogy üssek. Egész jól megy, volt rá példa sajnos, hogy kapott a fenékre, de engem lelkileg úgy megviselt, hogy megígértem, nem ez lesz a módja a fegyelmezésnek. És ha én nem így fegyelmezek, akkor elvárom, hogy más se érjen egy ujjal sem a gyerekemhez, főleg ne a nagyszülők.

Hálásnak kéne lennem, mert volt egy szabad estém a férjemmel, de e helyett mérges vagyok rájuk. Ezt elmeséltem a húgaimnak, de annyi jött vissza, hogy azért tudhatom milyen tud lenni a lányom, biztos nem bírták már, meg szívességet is tettek nekem, hogy vigyáztak rájuk, így egy szavam nem lehet. Kétségbe vagyok esve teljesen. Tudom, hogy sokkal több idő kéne kettesben a kislányommal. Úszni azért kezdtünk el járni, hogy legyen csak anya lánya idő. Délután úgy alszunk, hogy közöttük alszom a nagy ágyon, hogy mindkettő hozzám bújhasson. Este előbb elaltatom a picit, majd odabújok a kislányom mellé, simogatni a pofiját.

Esti mese közben a kislányom ül az ölemben és ilyenkor szinte csak mi vagyunk, mert a kisebbet ez még nem köti le. De ennél több közös nem nagyon fér bele. Illetve belefér, csak öcsivel együtt. Próbálok majd ezen is változtatni.

Első sorban most a fegyelmezés érdekel. Nem tűröm, hogy bántja a testvérét. Viszont úgy tűnik, a szép szóval semmire nem megyek. Nézessem meg a kislányomat szakembernél? Én mit tehetnék másképp? Szüleimmel hogyan tárgyaljam le ezt a verés témát?

Ezek után kedvem sincs odavinni a gyerekeket. Amúgy is sérült a szüleimmel a kapcsolatom (1 évre meg/kitagadtak, mikor elváltam az első férjemtől húszasas éveim elején.) Hálás vagyok bármilyen segítségért. Köszönöm