Kapcsolódó cikkek
Nehezen viseli az új helyzeteket
#beilleszkedés
Kedves Szakértők!
Kisfiam most lesz 6 éves és megy iskolába. A környezete és Mi is úgy gondoljuk, hogy Ő alapvetően egy kiegyensúlyozott gyermek, aki érettebb a koránál és az érzelmi intelligenciája is elég fejlett a korához képest. Viszont azt is érezzük, látjuk rajta, hogy a változásokat, új helyzeteket nehezen viseli. Gondolok itt olyanra pl, hogy reggelente ha korábban vittük oviba és gyűjtőcsoportba kellett mennie, sokáig nem szeretett oda menni, csak a saját csoportba. Pont ezek miatt nem is igazán éltünk ezzel a lehetőséggel. Nagycsoportos korában már nem volt ezzel gond, ha mégis előfordult ilyen. Ha új helyre mentünk neki mindig kellett egy kis idő, hogy "felmérje a terepet" és csak utána oldódott fel. Eddig is figyeltem erre, az óvónő is mondta, hogy a kisfiamnak új helyzetben több biztatásra van szüksége, de semmi "kóros", hisz minden kis társa szereti őt, hamar megtalálja mindenkivel a hangot, feltalálja magát bárhol. Ami engem most arra sarkalt, hogy írjak és segítséget kérjek az a következő. Karantén után újra nyitottak az ovik. Pár héttel nyitás után kisfiam újra ment oviba. Ennek több oka is volt: Ballagni fog, szeretettük volna ha elköszön.
Újra munkába álltam, édesanyámnak nehéz volt rá és a kishugira is egyszerre vigyázni. És ami a legfontosabb, a kisfiam nagyon vágyott arra, hogy újra mehessen. Felfogta, hogy szeptembertől Ő iskolás lesz. Sokszor beszéltünk róla, hogy a "nyári" ovi más, mint a megszokott. Sajnos annyira más volt, hogy egy kis barátjával se került egy csoportba. A barátok közül többen kerültek egy csoportba, sajnos Ő nem. Hiába kértem többször, nem tették át máshova. Az udvaron találkoztak, jól érezte magát, de már a 2. naptól nehezen ment oviba, utolsó nap sírt is, hogy nem szeretne menni. Így 5 nap után nem is vittem. Pedig az új csoportban is már a 2. nap talált új barátot. Mindig elmondta, hogy jól érezte magát, de napközben (ebéd után hazahozta mindig valaki) többször jött a "rossz érzés", hogy hiányzom /hiányzik a család. Az eddig nagyon várt táborba se szeretne már menni. Őszinte leszek, én is éreztem hasonlókat gyerekkoromban. Mindig előre féltem a változásokról, arra koncentráltam, hogy de rossz lesz nekem. És én is hamar megtaláltam a helyem, barátaim lettek, központi figura voltam mindig (csakúgy mint Ő) . És mégis másnap újra kezdődött minden elölről. Sok hasonlóságot látok akkori érzéseim /viselkedésem között és kisfiam helyzete között. A kérdésem : hogy, mivel és esetleg milyen szakértő segítségével tudnék neki segíteni feldolgozni/kezelni ezeket az érzéseket?
Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Szakértők!
Kisfiam most lesz 6 éves és megy iskolába. A környezete és Mi is úgy gondoljuk, hogy Ő alapvetően egy kiegyensúlyozott gyermek, aki érettebb a koránál és az érzelmi intelligenciája is elég fejlett a korához képest. Viszont azt is érezzük, látjuk rajta, hogy a változásokat, új helyzeteket nehezen viseli. Gondolok itt olyanra pl, hogy reggelente ha korábban vittük oviba és gyűjtőcsoportba kellett mennie, sokáig nem szeretett oda menni, csak a saját csoportba. Pont ezek miatt nem is igazán éltünk ezzel a lehetőséggel. Nagycsoportos korában már nem volt ezzel gond, ha mégis előfordult ilyen. Ha új helyre mentünk neki mindig kellett egy kis idő, hogy "felmérje a terepet" és csak utána oldódott fel. Eddig is figyeltem erre, az óvónő is mondta, hogy a kisfiamnak új helyzetben több biztatásra van szüksége, de semmi "kóros", hisz minden kis társa szereti őt, hamar megtalálja mindenkivel a hangot, feltalálja magát bárhol. Ami engem most arra sarkalt, hogy írjak és segítséget kérjek az a következő. Karantén után újra nyitottak az ovik. Pár héttel nyitás után kisfiam újra ment oviba. Ennek több oka is volt: Ballagni fog, szeretettük volna ha elköszön.
Újra munkába álltam, édesanyámnak nehéz volt rá és a kishugira is egyszerre vigyázni. És ami a legfontosabb, a kisfiam nagyon vágyott arra, hogy újra mehessen. Felfogta, hogy szeptembertől Ő iskolás lesz. Sokszor beszéltünk róla, hogy a "nyári" ovi más, mint a megszokott. Sajnos annyira más volt, hogy egy kis barátjával se került egy csoportba. A barátok közül többen kerültek egy csoportba, sajnos Ő nem. Hiába kértem többször, nem tették át máshova. Az udvaron találkoztak, jól érezte magát, de már a 2. naptól nehezen ment oviba, utolsó nap sírt is, hogy nem szeretne menni. Így 5 nap után nem is vittem. Pedig az új csoportban is már a 2. nap talált új barátot. Mindig elmondta, hogy jól érezte magát, de napközben (ebéd után hazahozta mindig valaki) többször jött a "rossz érzés", hogy hiányzom /hiányzik a család. Az eddig nagyon várt táborba se szeretne már menni. Őszinte leszek, én is éreztem hasonlókat gyerekkoromban. Mindig előre féltem a változásokról, arra koncentráltam, hogy de rossz lesz nekem. És én is hamar megtaláltam a helyem, barátaim lettek, központi figura voltam mindig (csakúgy mint Ő) . És mégis másnap újra kezdődött minden elölről. Sok hasonlóságot látok akkori érzéseim /viselkedésem között és kisfiam helyzete között. A kérdésem : hogy, mivel és esetleg milyen szakértő segítségével tudnék neki segíteni feldolgozni/kezelni ezeket az érzéseket?
Előre is köszönöm a segítséget!
Szakértői válaszok
2db válasz elérhető
