Alvás

#alvás #altatás #szeparációsszorongás
Kedves Szakértők. Talán csak egy gyors megnyugtatásra vágyok. Első babámmal léptünk be egy új viselkedési szakaszba, ami engem eléggé megvisel, és sajnos türelmetlenné tesz.

7 hós +1 hetes. Felül, feltérdel, lassan kúszik, napok kérdése és talpra húzza magát. A kötődő és a válaszkész nevelés minden eszközét alkalmazom. Minden rendben is ment, bár sokszor voltam fáradt, mert éjjel is gyakran ébred cicizni, bilizni. Most viszont valahogy lelkileg fárasztóbb egy hete és ma reggelre mélypontra jutottam. Egy 1-2 órás egybefüggő alvás talán átlendítene, de hátha van még valami jó tanácsotok.

Tehát kb 1-2 hete az esti altatás 3-4 órát vesz igénybe a korábbi fél-1 óra helyett. Szopi után alvás helyett felül, jelzés nékül azonnal pisil és nyűglődni kezd. Innentől tök mindegy, hogy mesélek, éneklek, táncolunk, hempergünk, puszilgatom, ölelem, hordozókendőzünk, cicizünk (ülve/fekve/jobból/balból), játszunk, beszélhgetünk, sétálunk az udvaron, eszünk valami gyümölcsöt, vagy ...bármi, 2 perc után nyűglődve sír, búg, berreg, üvölt, közben karmol, csíp, markol, tol el, feszíti meg magát, csápol. Aztán egyszer beájul aludni, majd 90 percenként kel és sír. Cicizünk, bilizünk, lehomorodik róla, aztán egyből lepisili a pelenkát, és az ágyat is. Pelenkacsere. Így én 40 perceket alszok kb 4-5×, 30-40perces ébrenléttel.

Nappal annyiból jobb, hogy kint az udvaron legalább 1 óráig leköti a "füvezés". De ha messze vagyok (>1m) nyújtja a kezét és sír. Ha közel (<1m) elfordul, vagy csíp, eltol, sír. Egyszerűen nem tudom, hogy legyek válaszkész.
Apa itthon van, sokat segít, jól megvannak együtt, 2 percig. Vagy amíg engem is lát.

Megint iszonyú gyakori lett éjjel nappal a cicizés. Sokszor épp csak csak megszívja. Vagy tapogatja hogy kell neki, odaadom és belecsíp/markol. (Rászólok ilyenkor persze.) Sokszor meg 50-60 percig is rajtam lóg.

Nem akarom megnehezíteni, tudom, hogy neki is nehéz időszak ez, de fáradtságomban elfogy a türelmem és ilyenkor nem vagyok kedves mosolygós vele. Lényegében mellette vagyok és amit "kell" megteszem. Vagyis pelenkacsere, felveszem, ringatom, ...de nem mosolygósan. És iszonyú tükör nekem a csajszi - hihetetlenül érzékeny ilyenekre - és megrémít amit látok.
Mit tehetek? Meddig tart ez? Hogy könnyíthetem meg mindkettőnknek? Jó ötlet-e, ha éjjel minimalis lámpafénynél alszunk (nem úgy, mint eddig)? Vagy van-e ilyen "trükk", ami segíthet kicsit az elalvásban?