Szobatisztaság

#szobatisztaság #2éves #fél #EC_alapú_szobatisztaság #ec

Kedves Szakértők!

Van egy 26 hónapos, intelligens, nagyon ügyes, szuper kislányom. Nyilván mindenkinek a saját gyereke a legszebb/legokosabb/stb, de több olyan visszajelzést kaptam, hogy milyen okos, korához képest. Én is hiszek benne, tudom, és látom, hogy mi mindenre képes, milyen sokat megért, nagyon büszke szülők vagyunk. A beszédfejlődése most indult be igazán, már 2-3 szavas nagyon egyszerű mondatokat mond, helyesen ragoz, de sokszor még nem érteni, mit is akar mondani.

Nemrég született egy már 2 hónapos kishúg. Testvérféltékenység nincs, legalább is nincsenek látható vagy érezhető jelei. Mindketten iszsz, odafigyelek a nagy igényeire, anya-lánya/apa-lánya időre, úgy érzem, ezen a fronton most nincs gond, persze nyilván nagy változás a kistestvér születése. Nekem (!) nagyon elegem van a nagyobb pelenkázásából. Nem szól a kaki miatt, benne ül, a nunijába belemegy (anyatejes kaki hurrá…), kicsípi, kész rémálom pelenkázni, mert fáj neki, tiltakozik. A pisi állandóan kicsurgott, egész nap ruhát cserélgettünk, pedig a sok mosnivalóra a szobatisztulással számítottam. Mosható pelenkáztunk, arra tippelek, hogy változott a pisilési szokása, egyszerre enged el nagyobb adagot, és ezt a mosi nem bírja felszívni, illetve mivel nagyobb termetre, mint a korosztálya, nem is igazán illeszkedik már jól rá a pelenka, kinőtte őket. Mindig mondtuk neki, hogy szóljon, ha kaki van, mert a kaki kicsípi, cseréljünk időben. Volt, hogy szólt.

A kistesóval elkezdtünk részleges EC-zni. Ekkor ismerkedtem meg az EC alapú gyengéd szobatisztasággal. Oda-vissza körberágtam a témát, mindent elolvastam (a tanfolyamra nem jártam), kérdeztem az erre dedikált csoportban. A nagylányom érettnek gondoltam, bár nem szól, nem jelez. Nekem elegem volt az állandó öltöztetésből, minden folyton pisis-kakis…
A félelmem az (volt), hogy ha eddig megszokta, hogy a wc-je a pelenka, és most hirtelen nincs, akkor ez nem sokkolja-e, hogy lesz a „gyengédnek” nevezett szobatisztulás gyengéd? Erre nem kaptam 100% megnyugtató választ a csoportban, de megértettem, hogy ez határozott hozzáállást kíván e szerint a szobatisztulási módszer szerint. Ha nincs pelenka, hát nincs pelenka, „elindulunk ezen az úton, és nem nézünk vissza” a jelszó.

Sokat készültünk előtte. Bori szobatiszta lesz könyv, minket néz a wc-n, beszélgettünk a pisi kakiról, hogy a wc-ben a helye, a pelusból a gurítható kaki ment a wc-be és integettünk neki (elment kakiországba, ott igazán boldog a barátai között), a Boris könyv miatt is el akart menni a boltba bugyit venni, stb. Úgy éreztem, tényleg csak egy lökés kellene.
Az adta meg nekem a kezdéshez a bátorságot, hogy 4 napja reggel a lányom tiltakozott a pelenkára „nem akarom nem akarom” kiabálással. (Persze nyilván dackorszak, bizonyára ez nem volt úgy tudatos a részéről.)

Akkor bugyi. Hurrá! Büszke volt magára. (Tényleg.) Jött az első pár nap a megfigyelés jegyében. Kisnadrág+bugyi. Ha csorgott a pisi, a leírtaknak megfelelően „állj, a pisi helye a wc/bili”, és vittem oda. Eleinte a wc-szűkítővel próbálkoztunk, fellépett a lépcsőfokra, majd sírós hangon mondta, nem akarom, nem akarom. Nem erőltettük. Azt sikerült kibogarásznom a beszélgetésünkből, hogy a wc túl nagy – no semm gond, akkor ott a bili.

A bilire sem akart ugyan így ráülni. Egyfajta félelem. Ha le is ült rá, azonnal pattant fel. Nem sikerült egyszer sem egy cseppet sem beletenni, pedig ettől reméltem az áttörést. Volt mese, ének, fogom a kezed, „gyere itt vagyok, ha készen állsz rá akkor itt a bili”, támogatás, nem erőltettük. Egyszer maradt csak rajta a bilin, amikor mesét kapcsoltam a telefonomon (amúgy képernyő/mese mentes), de erről később azt olvastam, nem jó megoldás. Kérdeztem „hol a helye a pisinek” – „bili” – „hol a bili” – „ott” – „mit kell csinálni, ha pisilni kell?” – leülést imitál és pispispis hangot ad ki. Tehát tudja, érti, csak épp ő nem akar ráülni, ott elengedni magát. Alváshoz kapott pelenkát, ezt megbeszéltem vele, hogy akkor nehezebb érezni, hogy pisilni kell, stb.

A probléma:
Tegnap délután, alvás után száraz volt a pelenka. Már lassan 4-5 órája nem pisilt, amikor egyre fokozódóan hihetetlen zaklatott lett, sírós, fel-alá rohangált, „hisztis” lett, folyton szopit kért, toporgott, összeszorította a combjait, totál egyértelmű volt, hogy pisilnie kell. De nem, nem ül rá. Sír, még zaklatottabb lett. A mamáék is itt voltak, reméltem, hátha nekik/velük menni fog. Nem, így sem. A mama mondta, hogy ez nem egészséges, ha ennyire visszatartja. Megbeszéltem a lányommal, hogy akkor pelus. Ráadtam a pelust. Egy csapásra megkönnyebbült. Valamivel később a kaki is jött. (Hagyta magát tisztába tenni.)

Éjjel ugyan ez megismétlődött. Hihetetlen zaklatott lett, levetkőztettette magát, pelust is letépte. De nem, nem ül a bilire/wc-re. Csak sír zaklatottan. A pelenkája altatás óta száraz volt. Teljesen megzavarodtam. Nem meri elengedni magát, még úgy sem, hogy pelenka van rajta… Reggelre hál Istennek tele volt a pelus, ki is folyt belőle a pisi. Reggel elé tartottam egy bugyit és egy pelust: melyiket kéri? A pelust választotta. Ma is a reggeli pelusban ment aludni, mert száraz volt. A bili témára hihetetlen tiltakozással reagál, sír, nem nem nem… Most pelenka van újra rajta, pihentetni akarom a szobatisztulás témát egy jó darabig, de az hogy benne megmaradt, hogy nem akarja elengedni magát, nagyon megijesztett! Most sikerült ezzel traumatizálnom a gyermekem? Az, amitől tartottam, megvalósult – nem tudom, hogy ez anyai megérzés volt, vagy önbeteljesítő jóslat, de ez van. Most mit tegyek?