Szoptatás

#sebesmell #szoptatás #sebgyógyulás
Kedves Szakértők, nagyon el vagyok keseredve, segítséget szeretnék kérni. Február 17-én volt 10 hónapos a kisfiam, fél évig kizárólag szoptattam, ahogy és amikor szerette volna, azóta eszik pépes ételt napi 3-4x, de intenzíven szopizik, éjszaka 3-6x felkel, 5-15 perc szopizással szoktam visszaaltatni.

Úgy alakult, hogy a kezdetek óta a bal mellem a domináns, a jobból hónapok óta nem is próbáltam szoptatni, nem volt rá szükség, abban nincs is semmi, a mérete visszament kb a lánykori méretnél is kisebbre. A babának kijött az alsó két foga, és hétfő éjjel véletlenül megsértette a mellemet - cuppanós hangot adva nagy lendülettel szokta lerántani a fejét a mellemről (nem mindig, de gyakran,és fogak nélkül is ezt csinálta), szerintem ekkor akadhatott bele, vagy kapott bele, nem szándékosan harapott. Kedd napközben nagy fájdalmak mellett, de szoptattam - napközben most már ritkább ez, mint éjszaka, a kétszeri napközbeni alváshoz van mindenképpen -, talán kicsit javult is a seb, de kedd éjszaka megint intenzív, állandó szopi, fel is szakadt újra a seb, illetve talán nagyobb lett, vagy lett mellette másik, nehéz megállapítani.

Tegnap lényegében egész nap nem szoptattam, a nap egy részében nem is voltunk együtt, így estére begyógyult a seb, de az esti szoptatás végén megint felsértette. Az éjszaka horror volt, gyakori ébredés, egyre fájdalmasabb szoptatás, hajnalban egy 20 perces szopi után, amikorra már megint tiszta seb voltam, próbáltam sétálgatással elaltatni, fél óra séta után 5 percet aludt. Kétségbe vagyok esve, nem akarom ezért abbahagyni a szoptatást, de az egy dolog, hogy meddig bírom a fájdalmat (iszonyatos, pont a sebbe állnak a fogai), de aggódom is, hogy mi lesz a vége, ha a mellem nem tud rendesen meggyógyulni.

Olvasgattam a korábbi posztokat, sajnos a kisfiammal nagyon arra álltunk rá, hogy abban az egy pózban szopizik, ahogy szoktunk, nem fogadta el a hónaljtartást (mást újszülött kora óta nem fogad el), nem fogadta el megtévesztésként az üres jobb mellet, nem fogadta el, hogy a szokott pózban, csak mell nélkül feküdjön az ölemben a szokásos hintáztatás, zümmögő hangok mellett, amivel a szoptatás mellett is segíteni szoktam az elalvását. Bimbóvédőt próbáltam, nem fogadja el, ráadásul ugyanannyira fájt, mintha anélkül szopizott volna.

Most az a tervem, hogy ma is sokat leszek távol, hátha addig gyógyul kicsit, illetve éjszaka megpróbálok legalább minden második szoptatást sétálással, ringatással, kendőben hordozással vagy valami mással kiváltani, mert ha ilyen gyakran szoptatok, biztos, hogy sosem gyógyul meg a seb.

A kérdésem az lenne, hogy mennyit kellene nem szoptatni, vagy könnyítenem, hogy legalább valamennyire begyógyuljon a seb? Gondoltam arra, hogy éjszaka vízzel vagy tápszerrel kínálom, hogy legalább egy-két szopit kiváltsak, nem tudom, hogy mennyire az éhségről szólnak az ébredései, de sosem adtam tápszert, azt sem tudom, milyet kell, hogy praktikus ezt kezelni éjszaka, ebben is szeretnék segítséget kérni?

A mellemet ápoló krémmel kenem, próbálom itthon szellőztetni, amikor csak lehet. Kérem, adjanak tanácsot, hogy milyen ritmusban mivel próbálkozzak még, az biztosnak látszik, hogy az eddigi szoptatási ritmus mellett nem fog meggyógyulni a seb, valamin változtatni kell. A kieső időkben fejni csak kézzel tudok pár cseppet, gépi mellszívót még nem próbáltam, hogy a pihenőidőkben azzal fejjek, hogy maradjon tej, és ne gyulladjon be a mellem, ezt még lehet, hogy kérek majd kölcsön. Az számomra is látszik, hogy kisfiam nem ideális szopizásra szokott rá, ha segítem is, hogy megfelelően a szájába vegye a mellemet, menet közben cuppan egyet-egyet, és egyre csúszik kifelé a szájából a mellem, így a seb is közvetlenül a bimbó tövében van, nem kint a bimbóudvar szélén, ebből gondolom, hogy általában itt vannak az alsó fogai, de ez eddig gondot, fájdalmat nem okozott, nem foglalkoztam vele különösebben, most meg nyilván nem nagyon hagyja magát ebben a stresszhelyzetben másra átszoktatni.

Most kiemelten próbálok figyelni arra, hogy mindig jól vegye a szájába, de nehéz megtartani az egyensúlyt, mert ha gyakran szakítom meg a szoptatást, hogy helyesen tegyem vissza a mellemet a szájába, ingerült lesz, és van, hogy már egyáltalán nem lehet rávenni a szopizásra, plusz én is úgy vagyok vele, hogy ha csak kicsit rossz helyen van, de nem a legnagyobb fájdalmat okozza, akkor nem merem leszedni, hogy nehogy még rosszabb helyre tapadjon vissza, ráadásul éjszaka én is kába vagyok a fáradtságtól, mire észbe kapok, már rosszul is van a mellemen. Kérem, adjanak tanácsot, hogy hogyan tudjuk ezt az időszakot áthidalni, átvészelni, a kislányomat gond nélkül szoptattam 14 hónapos koráig, a kisfiamat is legalább addig terveztem, végtelenül szomorú lennék, ha ez így érne véget. A lelki oldalán is igyekszem dolgozni, van, aki meghallgat, igyekszem támogató és empatikus lenni saját magammal is, csak most nagyon el vagyok keseredve.