Bölcsőde/ Óvoda

#bölcsi #beszoktatás #gondozónőváltás #sír

Kedves Szakértők!

Kislányom szeptemberben kezdte a bölcsődét 2 év 4 hónaposan. Egy kedves, aranyos gondozónőhöz került. Amíg mellette voltam a beszoktatás alatt reggel jókedvűen készült, kézen fogva mentünk. Bent mindig szemmel tartott, sokat együtt játszottunk, pl. labdáztunk, de apránként el-el ment tőlem kicsit egyedül is felfedezni. Tudni kell, hogy ő rettentően ragaszkodós típus. És itthon sokat foglalkozok vele. Amikor még részben ott voltam vele a bölcsiben és csak rövidebb időkre hagytam ott még akkor se volt gond. Aztán mikor már csak beadtam kezdődött, hogy csak ölben volt hajlandó menni ill. a reggeli pityergés, hogy ne menjünk, ne hagyjam ott. Ezek elvileg addig tartottak míg el nem búcsúztunk. Nagyon elkezdett ragaszkodni a gondozónőhöz, fogta a kezét, ölben volt, játszani akkor játszott, ha a gondozónő is ott volt. Ha eltűnt a szeme elől hatalmas sírásba tört ki, és amíg vissza nem ért senki sem tudta megvigasztalni. Ekkor járt 3.5 hete már a bölcsibe, közben 1 hétig betegen itthon volt. Gondoltam apránként egyre jobb lesz, alábbhagy a túlzott ragaszkodás a gondozó néni iránt. De jött a feketeleves...

Egyik napról a másikra kaptuk a rossz hírt, hogy a gondozónőnket várhatóan egy hónapra másik bölcsibe rendelik ki helyettesítésre. Teljesen lesokkolódtam... El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz az én kislányommal. Ráadásul azért, mert a társgondozónőt 2 hétig pont nem is látta. (Egyik héten a kislányom volt beteg, másik héten ő volt szabadságon) Következő nap bár fél órát ott voltam reggel vele mégis nagyon sírt, kereste a "régi" gondozónőjét, meg ugye azért is, hogy én se hagyjam ott. 1,5 hete jár már így, minden nap kérdezi mikor jön vissza a régi gondozónő. Reggel ébredéstől sír, hogy ne vigyem. És bent is nagyon sokat sír. Nem játszik senkivel és semmivel. Nem igazán lehet bevonni játékba. Ha nem sír akkor szomorkás arccal csak néz maga elé.

Elkezdte, hogy ő nem eszik, csak ha etetik. Hónapok óta egyedül eszik, pohárból iszik. Rettentően aggódom, hogy a gondozónő váltás nem okoz-e nála lelki törést, traumát. Egyébként haragszom az egész bölcsire, hogy lehet ilyet tenni egy kisgyerekkel beszoktatás alatt. A kislányom, mások szerint is, nagyon okos, értelmes, hihetetlen memóriája van. Ismer számtalan mondókát, dalt. A kedvenc mesekönyvéből több mesét is szóról szóra tud. Ha hazajövünk játszunk, látszólag jól van. Itthon is kéri, hogy etessem, de nem minden alkalommal. A bölcsiről nem szívesen beszél. Korábban mesélt dolgokat. Most csak azt mondja ő nem akar menni egyedül, és ő ott egész nap csak sírdogál, inkább marad itthon, vagy menjek be vele. Mi tehetnék, hogy jobban menjen a beilleszkedés, hogy tudok segíteni neki? A jelenlegi gondozónő azt mondja ne aggódjak majd jobb lesz, csak neki nehezebb ez az egész és most dacol is. Itthon van bölcsis könyve abból szoktunk olvasgatni. Mondom neki, hogy a bölcsi egy jó hely, minden gyerek odajár. Érezze jól magát. Már arra is gondoltam lehet jobb lenne neki az ovi, pl. januártól, mert azt is mondta nekem, hogy rajta meg egy kislányon kívül senki nem tud beszélni a bölcsiben. Összesen 5 hete bölcsis, jelenleg 8-14-ig jár. Ahogy ébred megyek is érte.

Köszönöm