Ha kivenném a bölcsiből, az megoldás lehet?
#bölcsi #csakapa
Kedves Szakértők!
Van egy 2,5 éves és egy 3 hónapos fiunk. A nagyfiú kb 2 éves kora óta bölcsibe jár, még azelőtt kezdett beszokni, hogy megszületett volna a tesó. Igazából nem voltunk rákényszerülve, hogy bölcsis legyen, csak gondoltul nekem lesz könnyebb, ha csak eggyel leszek itthon. Már akkor legbelül tudtam, hogy ez nem jó döntés, hogy beadjuk, jobb szerettem volna, ha itthon marad, mondván majd megoldom valahogy. De sajnos hagytam magam rábeszélni, befolyásolni, hogy mennyivel könnyebb lesz itthon eggyel, illetve a nagynak is jót fog tenni, ha közösségbe jár. Közben megszületett a tesó, akivel igazából nem tud még mit kezdeni a nagy, elvan vele, de nem nagyon érdekli. Kb a bölcsivel egyidőben kezdődött a "csak apa" és "anya nem jó" jelenség. Amikor itthon vagyunk mind a négyen, akkor csak apával van el, vele alszik el, vele öltözik, éjjel ha felébred, őt hívja, ha beteg, akkor apa vegye fel őt és sorolhatnám.
Ez már lassan 4 hónapja tart és borzasztóan megvisel lelkileg. Illetve nem tudom hogy kezeljem a helyzetet. Van, hogy kiakadok és sírok, hogy ennyire eltávolodott tőlem, van, hogy mintha meg sem hallanám és nem foglalkozok ezekkel a "beszólásaival". Úgy érzem, hogy a bölcsi miatt haragudhatott meg rám és a tesó születése rátett még egy lapáttal. Korábban nagyon jó kapcsolatunk volt, sokat játszottunk, sétáltunk, aludtunk együtt, de a bölcsi óta átfordult minden. Legalábbis én a bölcsire tippelek vagy csak véletlen egybeesés lehet, h pont akkor jött rá, hogy apa is milyen klassz? Mert remek apukája van, mindenben kiveszi a részét itthon, plusz ugye napi 8 órában dolgozik is.
Mindig próbálok vele programokat csinálni kettesben, sütit sütünk, takarítunk, karácsonyfát díszítünk, szobájában játszunk, de úgy érzem reménytelen, hogy visszahódítsam.
Tudom, hogy elrontottam a bölcsivel mindent, hogyan lehetne helyrehozni? Illetve meddig tarthat ez a fajta duzzogása? Egy-két hónap? Vagy évekig is akár? Egyébként a tesó születése óta sokat volt itthon nagyon, mert betegeskedett, illetve a járvány is közbeszólt és el lehet bírni kettőjükkel, szóval ezért is ostorozom magam, hogy nem bíztam saját magamban, az anyai megérzéseimben, hogy márpedig menni fog kettőjükkel is.
A bölcsit egyébként szereti, jól elvan, jól eszik, jól alszik bent, mesélni is szokott, hogy megkergették a kislányomat. Oké, hogy a gyerektársaság szempontjából jó a bölcsőde, de a testvérével és az anyjával való kapcsolatának nem biztos, hogy jót tesz.
Hogyan tudnám jobbá tenni a helyzetünket? Vagy ha kivennénk a bölcsiből, az megoldás lehet?
Köszönöm a válaszukat!
Kedves Szakértők!
Van egy 2,5 éves és egy 3 hónapos fiunk. A nagyfiú kb 2 éves kora óta bölcsibe jár, még azelőtt kezdett beszokni, hogy megszületett volna a tesó. Igazából nem voltunk rákényszerülve, hogy bölcsis legyen, csak gondoltul nekem lesz könnyebb, ha csak eggyel leszek itthon. Már akkor legbelül tudtam, hogy ez nem jó döntés, hogy beadjuk, jobb szerettem volna, ha itthon marad, mondván majd megoldom valahogy. De sajnos hagytam magam rábeszélni, befolyásolni, hogy mennyivel könnyebb lesz itthon eggyel, illetve a nagynak is jót fog tenni, ha közösségbe jár. Közben megszületett a tesó, akivel igazából nem tud még mit kezdeni a nagy, elvan vele, de nem nagyon érdekli. Kb a bölcsivel egyidőben kezdődött a "csak apa" és "anya nem jó" jelenség. Amikor itthon vagyunk mind a négyen, akkor csak apával van el, vele alszik el, vele öltözik, éjjel ha felébred, őt hívja, ha beteg, akkor apa vegye fel őt és sorolhatnám.
Ez már lassan 4 hónapja tart és borzasztóan megvisel lelkileg. Illetve nem tudom hogy kezeljem a helyzetet. Van, hogy kiakadok és sírok, hogy ennyire eltávolodott tőlem, van, hogy mintha meg sem hallanám és nem foglalkozok ezekkel a "beszólásaival". Úgy érzem, hogy a bölcsi miatt haragudhatott meg rám és a tesó születése rátett még egy lapáttal. Korábban nagyon jó kapcsolatunk volt, sokat játszottunk, sétáltunk, aludtunk együtt, de a bölcsi óta átfordult minden. Legalábbis én a bölcsire tippelek vagy csak véletlen egybeesés lehet, h pont akkor jött rá, hogy apa is milyen klassz? Mert remek apukája van, mindenben kiveszi a részét itthon, plusz ugye napi 8 órában dolgozik is.
Mindig próbálok vele programokat csinálni kettesben, sütit sütünk, takarítunk, karácsonyfát díszítünk, szobájában játszunk, de úgy érzem reménytelen, hogy visszahódítsam.
Tudom, hogy elrontottam a bölcsivel mindent, hogyan lehetne helyrehozni? Illetve meddig tarthat ez a fajta duzzogása? Egy-két hónap? Vagy évekig is akár? Egyébként a tesó születése óta sokat volt itthon nagyon, mert betegeskedett, illetve a járvány is közbeszólt és el lehet bírni kettőjükkel, szóval ezért is ostorozom magam, hogy nem bíztam saját magamban, az anyai megérzéseimben, hogy márpedig menni fog kettőjükkel is.
A bölcsit egyébként szereti, jól elvan, jól eszik, jól alszik bent, mesélni is szokott, hogy megkergették a kislányomat. Oké, hogy a gyerektársaság szempontjából jó a bölcsőde, de a testvérével és az anyjával való kapcsolatának nem biztos, hogy jót tesz.
Hogyan tudnám jobbá tenni a helyzetünket? Vagy ha kivennénk a bölcsiből, az megoldás lehet?
Köszönöm a válaszukat!
Szakértői válaszok
1db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
