Gyógypedagógia

#harapás

Kedves Szakértők!

Van egy 10 hónapos kislányom (válaszkészen nevekjük, együtt alszunk, hordozós baba, van egy nővére). A problémám, ami miatt elkeseredve fordulok Önökhöz, hogy harap. Kb 6 hónapos kora óta. Először a fogzásra fogtuk, és látok némi összefüggést, hogy amikor éppen jön a foga, többet harap, de sajnos alig telik el nap harapás nélkül. A harapások nagyobb része a cicire irányul, szoptatás során egyszer csak összezár és letépi magát, vagy csak harap. Az ujjam mindig készenlétben van, hogy próbáljam megakadályozni. Iszsz baba, 95%-ban anyatejes, cicin alszik, így nem szívesen szoktatnám le, de néha azt gondolom nincs más út, mert így a szoptatások nekem gyomorgörcsöt okoznak.

Attól is tartok, hogy emiatt a kötődésünk csorbul, mert “félek tőle”. Nem mindig sikerül kötődően reagálni ezekre a helyzetekre, van hogy felkiáltok, van hogy csak elsírom magam. Egyébként harap máshol is, ahol ér, és sokszor azt érzem, hogy ok nélkül. Ha a nővére feldühíti (elvesz tőle valamit pl), őt is harapná/harapja. Ott értem, hogy a feszültséget akarja levezetni. Fizikai oka a harapásnak (pl feszes izomzat) elvileg nincs. Tudok-e tenni bármit, hogy javuljon a helyzet? Lehet-e pszichológiai oka? Vagy idegrendszeri?
Köszönöm a segítséget!