Gyógypedagógia

#fejlődés #másmintatöbbiek #kihezforduljak?

Kedves Szakértők!

Iránymutatásra lenne szükségem, hogy hová, milyen vizsgálatra vigyem a 2.5 éves fiamat. A helyzet a következő: nem sokkal 2 éves kora előtt kezdett bölcsibe járni, ahová hamar beszokott, s a mai napig szereti is. Az első időkben a gondozónők szerint igen visszahúzódó gyerek volt, semmi panasz nem volt rá, együttműködött, szinte észre sem lehetett venni, hogy ott van. Később azonban (gondolom ahogyan fokozatosan kinyílt, illetve ő lett a nagy, mert többen oviba mentek szeptemberben) elkezdett hangot adni az akaratának. S a gond, hogy nála a hiszt olyan formában jelenik meg, hogy maga ellen fordul: fejét veri a padlóba, harapja a kezét, karmolja az arcát… Ez a „hiszti” igazából akkor van nála ha nem úgy történik valami, ahogyan ő akarja (pl abba kell hagyni a játékot és kimenni kezet mosni) vagy csalódás, kudarc (pl nem sikerül összeilleszteni az autót és a vontatókocsit) éri.

Őszintén szólva erre úgy tekintettünk, hogy dackorszakban van, csak más a földre fekve ordít vagy másokat üt/harap (mert ez normális!?), ő viszont maga ellen csinálja mindezt. S nekünk ezzel a düh levezetésének irányával van problémánk. A gondozónő azonban mondta, hogy ő abban is más, hogy nem keresi a gyerekek társaságát (bár a védőnő szerint ez ebben a korban normális), nehezen vált tevékenységet, és hogy "bennragad" dolgokban. Pl egy ‘átlag’ gyerek megkérdezi hogy “Milyen bogár ez?” A válasz után max. még egy kérdést feltesz, aztán továbbáll. Az én fiam viszont még 5 kérdést tesz fel és még másnap is visszatér a témára.

Tudni kell, hogy beszédfejlődésben viszont határozottan előrébb tart, mint társai. Mondatokban beszél, válaszol. Könnyedén használja a 4-5 szótagos szavakat is. Szereti a szerepjátékokat. Én ezeket annak tudom be, hogy tényleg sokat olvasunk, s ha a mesében kérdése merül fel, akkor elkanyarodva a történettől beszélgetünk. Illetve a környezetünkben sincs hasonló korú gyerek, hogy lássam miben más esetleg. Továbbá pl. én úgy tudtam, hogy ebben a korban normális ha nem akar bizonyos ruhadarabokat felvenni vagy öltözködni valaki. A védőnőnk mondta valóban normális, de nem úgy van jelen ez a dolog másnál, mint nálunk. Mert más gyerek egyszerűen nem hajlandó felvenni a pulcsit és pont. A fiam viszont nem hajlandó felvenni a kutyás felsőt, mert a kutyák megharapják (pedig élőben minden kutyát imád, félelem nélkül simogatja, játszik velük), az oroszlánosat azért, mert az oroszlán üvölt rajta, az autósat azért nem, mert az autók beszorítják (autókkal sincs amúgy baja, sokat autózunk, az udvarban még vezetni is szokta).... Szóval mindenhez van sztorija hogy miért nem.

Így a lényeg: a bölcsődei gondozók és a védőnő szerint is más, mint egy átlag gyerek. Szerintük nézessem meg egy szakemberrel, hogy esetleg átlagon felüli az IQ-ja, s ez lehet pl az oka annak, hogy nehezen kezeli a kudarcot, vagy esetleg autizmus enyhe formája lehet nála. Merre induljak? Milyen szakemberrel nézessem meg? Neurológus? Pszichológus? Korai fejlesztő? Vagy igazából minden normális nála, csak mégis más?
Válaszukat előre is köszönöm!