Gyógypedagógia

#evéssztrájk #ovikezdés #szobatisztaság #pohárbólivás

Tisztelt Szakértők!

Röviden összefoglalnám lassan 3 éves kisfiammal kapcsolatos problémánkat: óvodakezdés előtt állunk, ezért 2020. szeptember eleje óta -az óvó nénik tanácsára, mely szerint igyekezzünk csökkenteni a vírushelyzet miatt betiltott anyás beszoktatás negatív hatásait- ismerkedési céllal elkezdtünk ellátogatni leendő óvodájának udvarára, amely szerintem félelmet, bizonytalanság-érzetet válthatott ki belőle: ekkortól kezdve ugyanis (7-10 napja) nem hajlandó semmit sem enni a tejitalon, tejfölön és a gyümölcsturmixokon kívül... szó szerint azt mondja, hogy úgysem tudja megrágni az ételt és belemegy a fogába. Hiába a szép szó -mondom neki, hogy ilyen sok foggal mindent el tudunk rágni és hogy étkezés után, ahogy eddig is, ezért mosunk fogat-, nem tudok hatni rá: érzékenyebbé, sírósabbá vált... Bár akkoriban valóban a fogai közé szorult egy-két mag a zsemléről, amitől sírni kezdett, de érzésem szerint,kisfiam leginkább sztrájkba kezdett...

Igazából sajnos nincs hozzászokva a gyerektömeghez, zsivajhoz sem (munkám mellett nem tudtam megoldani, hogy foglalkozásokra járjunk, így jobbára itthoni felnőtt közegben mozgott) és a szülői értekezlet után, az egyik óvónő tanácsára -mi szerint ő maga is egyik napról a másikra vonta meg a saját gyermekétől a cumisüveget és ültette rá a bilire-, bár nem erőltetve, de szelíden el kezdtem "macerálni" a pelusról való leszokással, bilizéssel és próbáltam rábeszélni a csőrös itató használata helyetti pohárból történő ivásra, mondván, hogy az oviban is pohár lesz és hogy ilyen nagy fiú már abból szokott inni. ...Sajnos mindettől besokallhatott és véleményem szerint visszakapcsolt jól megszokott baba-üzemmódba - hiába olvastatta el velem napi többször is az újonnan kapott ovikezdéssel és pelus elhagyással kapcsolatos könyveket...Bár egyszer, 2020. augusztus végén, a szülői értekezlet napján, míg anyukám vigyázott rá, hajlandó volt bilibe elvégezni a nagy dolgát, nagyon örültünk, dicsértük, kapott érte apró meglepetést, de nekem azóta is, ezzel kapcsolatban is nemet mond és nem hajlandó még ráülni sem, míg a mamával bármelyik nap, zokszó nélkül odaáll próbálkozni a WC elé...

Azóta akármilyen újdonságra próbálom rávenni (pl: kicsi pohárból ivás, bilire ülés), hiszti és ellenállás a vége, amitől már a kiborulás szélén állok, mivel az óvónőtől e hónap végéig kaptunk haladékot arra, hogy kisfiam megtanuljon önállóan pohárból inni és elkezdje az óvodát, de sajnos kifogytam az ötletekből...Ígértem neki fűt-fát, de hiába...Hacsak meglátja a kezemben a poharat, hevesen tiltakozik és nem-et kiabál, miközben a nagyszülőknek vidáman és szinte büszkén újságolja a tőlem hallott, ismerősnek telefonban említett mondatot: "XY nem hajlandó pohárból inni.". Talán fontos információ lehet, hogy kisfiam születése után pár hónappal -bár napi néhány órában-, de vissza kellett térnem dolgozni a családi vállalkozásunkba, mely időszakban és azóta is a legtöbbet anyukám vigyáz(ott) a kisfiamra. Elképzelhető, hogy esetleg emiatt nem tudott kellőképpen kialakulni gyermekem és köztem a megfelelő kötődés? Vagy esetleg anyukámhoz jobban kötődhet és ezért neki teljesít?

Mindezekkel kapcsolatban szeretném a tanácsukat kérni, mi tévők legyünk? Hogyan tudnánk érdemben segíteni a kisfiúnkon és magunkon és kizökkenteni a családunkat ebből a mindenki számára nehéz helyzetből? Persze, én is izgulok az ovi kezdés miatt és szeretnék az ottani elvárásoknak is megfelelni, és talán éppen ez is (volt) a baj...? Érzi rajtam a fiam a feszültséget és ezért utasítja el a normál étkezést minden mással együtt és hívja fel magára ily módon a figyelmet? Egyébként okos, érdeklődő, közlékeny kisfiú. Elnézést, hogy hosszúra sikerült! Segítségüket előre is köszönöm!