Nem szeretne enni a kislányom az oviban
#óvoda #beszokás #hogyansegítsem
Kedves Szakértők!
Kislányom júliusban töltötte a 3 évet,így szeptemberben kezdte az óvodát. Bőcsödébe nem járt, itthon voltam vele és kis tesójával,aki 1 éves múlt nyáron. Elég anyás, a nagyszülők még dolgoznak, más segítségünk nincs,így szinte mindig velünk volt/van. Az elmúlt évben a járványhelyzet miatt nagyon nem is találkozott korabeli gyerekekkel. Elég érzékeny, bújós, ragaszkodó kislány. Pont ezért kicsit tartottunk is az ovikezdéstől. Az óvodánkban volt beszoktatás, az első napokban ott voltam vele, akkor még úgy tűnt minden rendben lesz.
Most a 3.heténél tart, de reggelente még mindig sírva megy be a csoportszobába, integet,elköszön,de sír közben. Ez már talán egy picit javult, az elején sokkal jobban sírt, kint várok még ilyenkor és pár perc után megnyugszik,nem sír. Az egyik problémám az, hogy az utóbbi napokban játszani sem akart,végig az óvó néni mellett ül és állandóan ki kell nézniük,hogy mikor megyek érte. Itthon viszont amikor kérdezzük,azt mondja,hogy jó az oviban, várja,hogy mehessen másnap újra, csak hiányzunk neki. A másik problémánk, hogy semmit nem eszik, alapjáraton is válogatós,de amiket tudom, hogy szeret azt sem eszi meg. Még a tányérhoz sem hajlandó fordulni, ilyenkor mindig sír. Inni sem akar,csak a saját kulacsából iszik vizet,semmi mást. Pedig szereti a tejet,kakaót is. Nincs erőltetve, ha megkérdezem,hogy miért nem kóstolta meg, azt válaszolja, hogy ő majd otthon eszik.
Az óvó néni szerint így sztrájkol az ovi ellen és idővel enni fog. Ez valóban ez lehet? Hogyan segíthetném ebben? Beszéljük róla vagy inkább ne? Ebéd után megyünk érte, az ottalvásról hallani sem akar,ami jelenleg nem gond,mert a tesóval még otthon vagyok. Hogyan segíthetném az elválásban, hogy megértse, hogy megyek érte, attól hogy az oviban van ugyanúgy szeretem? Mindig azt mondja ilyenkor,hogy de anya én szeretlek...Esetleg ilyen témájú mesekönyvekkel? Vagy tényleg csak az időre kell bíznunk, hogy megszokja? Illetve a kistesónál hogyan kerülhetem el ezt a szintű ragaszkodást,hogy ne élje meg ilyen nehezen az elválást? Vagy ez így rendben van, ez a normális?Folyamatosan olyan érzésem van, hogy én rontottam el valamit..
Válaszukat,segítségüket előre is nagyon köszönöm
Kedves Szakértők!
Kislányom júliusban töltötte a 3 évet,így szeptemberben kezdte az óvodát. Bőcsödébe nem járt, itthon voltam vele és kis tesójával,aki 1 éves múlt nyáron. Elég anyás, a nagyszülők még dolgoznak, más segítségünk nincs,így szinte mindig velünk volt/van. Az elmúlt évben a járványhelyzet miatt nagyon nem is találkozott korabeli gyerekekkel. Elég érzékeny, bújós, ragaszkodó kislány. Pont ezért kicsit tartottunk is az ovikezdéstől. Az óvodánkban volt beszoktatás, az első napokban ott voltam vele, akkor még úgy tűnt minden rendben lesz.
Most a 3.heténél tart, de reggelente még mindig sírva megy be a csoportszobába, integet,elköszön,de sír közben. Ez már talán egy picit javult, az elején sokkal jobban sírt, kint várok még ilyenkor és pár perc után megnyugszik,nem sír. Az egyik problémám az, hogy az utóbbi napokban játszani sem akart,végig az óvó néni mellett ül és állandóan ki kell nézniük,hogy mikor megyek érte. Itthon viszont amikor kérdezzük,azt mondja,hogy jó az oviban, várja,hogy mehessen másnap újra, csak hiányzunk neki. A másik problémánk, hogy semmit nem eszik, alapjáraton is válogatós,de amiket tudom, hogy szeret azt sem eszi meg. Még a tányérhoz sem hajlandó fordulni, ilyenkor mindig sír. Inni sem akar,csak a saját kulacsából iszik vizet,semmi mást. Pedig szereti a tejet,kakaót is. Nincs erőltetve, ha megkérdezem,hogy miért nem kóstolta meg, azt válaszolja, hogy ő majd otthon eszik.
Az óvó néni szerint így sztrájkol az ovi ellen és idővel enni fog. Ez valóban ez lehet? Hogyan segíthetném ebben? Beszéljük róla vagy inkább ne? Ebéd után megyünk érte, az ottalvásról hallani sem akar,ami jelenleg nem gond,mert a tesóval még otthon vagyok. Hogyan segíthetném az elválásban, hogy megértse, hogy megyek érte, attól hogy az oviban van ugyanúgy szeretem? Mindig azt mondja ilyenkor,hogy de anya én szeretlek...Esetleg ilyen témájú mesekönyvekkel? Vagy tényleg csak az időre kell bíznunk, hogy megszokja? Illetve a kistesónál hogyan kerülhetem el ezt a szintű ragaszkodást,hogy ne élje meg ilyen nehezen az elválást? Vagy ez így rendben van, ez a normális?Folyamatosan olyan érzésem van, hogy én rontottam el valamit..
Válaszukat,segítségüket előre is nagyon köszönöm
Szakértői válaszok
1db válasz elérhető
