Kapcsolódó cikkek
Apa segítsége nem kell
#dackorszak
Tisztelt Szakértők!
Abban szeretném a véleményüket és segítségüket kérni, hogy van egy kislányom, aki áprilisban lesz 4 éves, 1 éve óvodás, és a következő probléma gyakorlatilag a kezdés óta fenn áll: Nagyon okos, korához képest fejlettebb készségekkel rendelkezik, az óvodában minta gyerek, a vissza jelzések alapján. Amivel meggyűlik a bajunk, az az, hogy ha én is és a párom(apukája) is jelen vagyunk adott szituációba, akkor nem fogadja el a segítséget közreműködést semmiben az apjától, mindenben csak én segítsek, legyek ott. Amíg ezt kivitelezni tudom addig nincs baj, de pl.ha elmegyek fürdeni, akkor is engem hív, hogy segítsek neki wc-snél és nem pedig az apját, és inkább megvárja, hogy végezzek, addig "ott ül" vagy ha párom megunja és bemegy, akkor jön a dühkitörés, ordibálás, sírás.
Próbáljuk szépen, türelmesen magyarázni, jutalmazni, ha Önállóan segítség nélkül végzi, de van hogy elfogy a türelmünk sajnos. És ez csak 1 példa volt, tehát minden amiben lehet segíteni vagy közreműködni, abban elvárja, hogy én (az anyukája) vegyek részt. Sajnos ez nem mindig kivitelezhető, és már ötlethiányba vagyok hogyan tudnám ezt felé kommunikálni. Ami miatt ez még jobban zavar, az az, hogy legtöbbször ez a helyzet csak akkor áll fenn, ha ketten vagyunk párommal, vagy esetleg valaki más (pl.mama) van ott rajtam kívül. Ha egyedül van velem, vagy az apukájával, vagy ugye az oviban, akkor mindent szó/tiltakozás nélkül megcsinál, akkor nincs ez a "fesztivál". Sajnos lassan ott tartunk, hogy minden délutánra jut valami, ami miatt üvöltözhet és én tanácstalan vagyok a sokszori türelmes elmagyarázás után, hogy mit csinálhatnék még v.másképp. Párom szerint az a baj, hogy egy idő után megcsinálom amit kér, hogy feloldjam ezt a hangzavart és végre mindenki megnyugodjon.
A teljes történethez az is hozzá tartozik, hogy én otthonról rossz mintákat örököltem, és próbálok nem ugyanúgy reagálni szituációkra, mint édesanyám, de sajnos ez sokszor nehéz és van hogy csak utólag jövök rá, hogy megint nem úgy reagáltam ahogy kellett volna, illetve páromon se érzem a kellő támogatást abban, hogy kilépjek a hozott mintáimból. Segítő válaszukat előre is köszönöm
Tisztelt Szakértők!
Abban szeretném a véleményüket és segítségüket kérni, hogy van egy kislányom, aki áprilisban lesz 4 éves, 1 éve óvodás, és a következő probléma gyakorlatilag a kezdés óta fenn áll: Nagyon okos, korához képest fejlettebb készségekkel rendelkezik, az óvodában minta gyerek, a vissza jelzések alapján. Amivel meggyűlik a bajunk, az az, hogy ha én is és a párom(apukája) is jelen vagyunk adott szituációba, akkor nem fogadja el a segítséget közreműködést semmiben az apjától, mindenben csak én segítsek, legyek ott. Amíg ezt kivitelezni tudom addig nincs baj, de pl.ha elmegyek fürdeni, akkor is engem hív, hogy segítsek neki wc-snél és nem pedig az apját, és inkább megvárja, hogy végezzek, addig "ott ül" vagy ha párom megunja és bemegy, akkor jön a dühkitörés, ordibálás, sírás.
Próbáljuk szépen, türelmesen magyarázni, jutalmazni, ha Önállóan segítség nélkül végzi, de van hogy elfogy a türelmünk sajnos. És ez csak 1 példa volt, tehát minden amiben lehet segíteni vagy közreműködni, abban elvárja, hogy én (az anyukája) vegyek részt. Sajnos ez nem mindig kivitelezhető, és már ötlethiányba vagyok hogyan tudnám ezt felé kommunikálni. Ami miatt ez még jobban zavar, az az, hogy legtöbbször ez a helyzet csak akkor áll fenn, ha ketten vagyunk párommal, vagy esetleg valaki más (pl.mama) van ott rajtam kívül. Ha egyedül van velem, vagy az apukájával, vagy ugye az oviban, akkor mindent szó/tiltakozás nélkül megcsinál, akkor nincs ez a "fesztivál". Sajnos lassan ott tartunk, hogy minden délutánra jut valami, ami miatt üvöltözhet és én tanácstalan vagyok a sokszori türelmes elmagyarázás után, hogy mit csinálhatnék még v.másképp. Párom szerint az a baj, hogy egy idő után megcsinálom amit kér, hogy feloldjam ezt a hangzavart és végre mindenki megnyugodjon.
A teljes történethez az is hozzá tartozik, hogy én otthonról rossz mintákat örököltem, és próbálok nem ugyanúgy reagálni szituációkra, mint édesanyám, de sajnos ez sokszor nehéz és van hogy csak utólag jövök rá, hogy megint nem úgy reagáltam ahogy kellett volna, illetve páromon se érzem a kellő támogatást abban, hogy kilépjek a hozott mintáimból. Segítő válaszukat előre is köszönöm
Szakértői válaszok
2db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
