Dackorszak

#dackorszak #fetreng

Kedves Szakértők!

Kisfiam 28 hónapos. Egyáltalán nem barátságos, félénk, elutasító típus. Egy mai esetet szeretnék leírni, mely tökéletesen összefoglalja a mindennapjainkat. Délutáni alvás után megbeszéltük, hogy elsétálunk a tőlünk kb 200 m-re lévő játszótérre homokozni. Elindultunk, de már odafelé a szokásos játszma indult el kettőnk között: kisfiam rohan ész nélkül, meg sem hallja, ha szólok, utána kell rohannom és elkapnom az úttest előtt. Számtalanszor megbeszéltük már miért kell anya kezét fogni, miért veszélyes az úttest stb. Mégis minden alkalommal ez van. Ezt tisztázzuk, megyünk tovább, meglátjuk a játszóteret, ahol - érdekes módon - vannak más gyerekek is már. Erre a kisfiam lába gyökeret ver és mondja, hogy nem. Fordul vissza az ellentétes irányba.

Próbálom meggyőzni, hogy ezért jöttünk, a játszótér arra van, hogy ott gyerekek legyenek/ ha nem akar nem kell velük játszania/ milyen rosszul eshet ez a többi gyereknek, ha azt látják ő nem akar velük lenni stb. Nem. És kezdődik a szokásos séta közbeni műsor, a fetrengés, mászás. Ez kivétel nélkül minden sétánkon előfordul, hogy fetrengeni kezd a talajon (fű, aszfalt, mindegy) Tisztáztuk már ezt is ezerszer, miért nem célszerű, de mindig előjön. Rendszeresen haza kell cipelnem, mert nem hajlandó a lábán jönni. (Most biztos nem fáradt el, mert alig gyalogoltunk valamennyit)
Kérdésem az, hogy mindez betudható a dackorszaknak?
Köszönöm előre is a választ!