Kapcsolódó cikkek
Hogy kezeljem a rugdosós hisztit?
#hiszti #mégcsak13hónapos
Kedves Szakértők!
Kisfiam még csak 13 hónapos. Most bontogatja szárnyait, próbálja érvényesíteni az akaratát. Felütötte a fejét a hiszti, amit szeretnék jól kezelni. Sokszor nem tudom, hogy jól csinálom-e. Nem szeretném már az elején elrontani. Szükségem lenne egy kis megerősítésre, jó tanácsra, igazításra. Hiszti, ha valamit nem szabad: ez a leggyakoribb oka a hisztinek, ami a legtöbbször a fáradtságból is fakad, legalább is olyankor sokkal inkább érzékenyebben reagál mindenre. Apukájával este szeretjük megnézni a műsorunkat a tévében, ő ilyenkor a szőnyegen játszik, mi is figyelünk rá közben és játszunk. Ilyenkor beszokott állni a tv elé és bambulja, rászólunk, hogy ne nézze ilyen közelről a tévét és már csak attól, hogy kimondjuk nem szabad, rögtön sírásba kezd. Ilyenkor, azután hogy elhozzuk a tévé elől csak tereljük el a figyelmét játékkal vagy vigasztaljuk öleléssel puszikkal, hogy ne sírjon?
Ha például olyannal szeretne játszani ami nem neki való: nemrégiben beteg volt, gyakran használtuk a lázmérőt, amivel játszani szeretett volna. Nem engedtem és itt jön képbe a csapkodós hiszti. Dobálja a tárgyakat, csapkod engem, összeüti a tenyerét, néha rugdosódik is. Ha este még nem szeretne aludni és én altatom akkor sokszor erőből belemar az arcomba, hogy tegyem le a földre játszani. Hogyan kezeljem ezeket jól?
Amikor csapkod, megszoktam fogni a kezeit és elmondom neki, hogy lehet mérges, de nem így, nem szabad csapkodni. Próbálom ilyenkor magamhoz ölelni, nem igazán hagyja ilyenkor is belemar az arcomba. Kiabálni nem szoktam vele, és nekem a popsira/kézre csapás sem elfogadható. Igyekszem mindig higgadtan reagálni és ha úgy érzem már elérkeztem a tűrőképességem végére, akkor beteszem a járókába és inkább kimegyek a szobából néhány percre.
Ami elbizonytalanít, hogy nem látom ennek az eredményét. Tudom, hogy hiszti mindig lesz, hogy ezek természetes és normális dolgok. De valamiért azt hittem, hogy egy idő után a higgadtságom kifizetődő lesz. És talán majd engedi, hogy közben megöleljem, megérti, hogy nem szabad csapkodni stb. Jelenleg ennek jelét sem látom. Tudom azt is, hogy ez nem megy egyről a kettőre, mégis elbizonytalanodtam.
Igazából már az is jól esett, hogy ezt kiírhattam magamból. Most biztosan sok anyuka a fejéhez kap, hogy már most nem tudom, hogy jó-e amit csinálok, akkor mi lesz később?!
Előre is köszönöm a segítséget.
Kedves Szakértők!
Kisfiam még csak 13 hónapos. Most bontogatja szárnyait, próbálja érvényesíteni az akaratát. Felütötte a fejét a hiszti, amit szeretnék jól kezelni. Sokszor nem tudom, hogy jól csinálom-e. Nem szeretném már az elején elrontani. Szükségem lenne egy kis megerősítésre, jó tanácsra, igazításra. Hiszti, ha valamit nem szabad: ez a leggyakoribb oka a hisztinek, ami a legtöbbször a fáradtságból is fakad, legalább is olyankor sokkal inkább érzékenyebben reagál mindenre. Apukájával este szeretjük megnézni a műsorunkat a tévében, ő ilyenkor a szőnyegen játszik, mi is figyelünk rá közben és játszunk. Ilyenkor beszokott állni a tv elé és bambulja, rászólunk, hogy ne nézze ilyen közelről a tévét és már csak attól, hogy kimondjuk nem szabad, rögtön sírásba kezd. Ilyenkor, azután hogy elhozzuk a tévé elől csak tereljük el a figyelmét játékkal vagy vigasztaljuk öleléssel puszikkal, hogy ne sírjon?
Ha például olyannal szeretne játszani ami nem neki való: nemrégiben beteg volt, gyakran használtuk a lázmérőt, amivel játszani szeretett volna. Nem engedtem és itt jön képbe a csapkodós hiszti. Dobálja a tárgyakat, csapkod engem, összeüti a tenyerét, néha rugdosódik is. Ha este még nem szeretne aludni és én altatom akkor sokszor erőből belemar az arcomba, hogy tegyem le a földre játszani. Hogyan kezeljem ezeket jól?
Amikor csapkod, megszoktam fogni a kezeit és elmondom neki, hogy lehet mérges, de nem így, nem szabad csapkodni. Próbálom ilyenkor magamhoz ölelni, nem igazán hagyja ilyenkor is belemar az arcomba. Kiabálni nem szoktam vele, és nekem a popsira/kézre csapás sem elfogadható. Igyekszem mindig higgadtan reagálni és ha úgy érzem már elérkeztem a tűrőképességem végére, akkor beteszem a járókába és inkább kimegyek a szobából néhány percre.
Ami elbizonytalanít, hogy nem látom ennek az eredményét. Tudom, hogy hiszti mindig lesz, hogy ezek természetes és normális dolgok. De valamiért azt hittem, hogy egy idő után a higgadtságom kifizetődő lesz. És talán majd engedi, hogy közben megöleljem, megérti, hogy nem szabad csapkodni stb. Jelenleg ennek jelét sem látom. Tudom azt is, hogy ez nem megy egyről a kettőre, mégis elbizonytalanodtam.
Igazából már az is jól esett, hogy ezt kiírhattam magamból. Most biztosan sok anyuka a fejéhez kap, hogy már most nem tudom, hogy jó-e amit csinálok, akkor mi lesz később?!
Előre is köszönöm a segítséget.
Szakértői válaszok
2db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
