Életmód

#inzulinrezisztencia #táplálkozásizavar #babatervezés

Megpróbálom röviden megfogalmazni. Van egy kisfiam akit 2016-ban szültem. 2018-ban kistesót terveztünk, ami viszonylag hamar sikerült, viszont 6 hetesen elvetéltem. Ezt követte 2019-ben 2 vetélés aminél művi befejezés kellett. A szülésem után volt egy hirtelen 20 kilós hízásom de a 3. vetélésig semmit nem vizsgáltak (a szoptatásra és a genetikámra fogtak mindent, az orvos szerint le kellett volna választanom a fiamat "és akkor nem lennék akkora"), pedig napi 2x ettem csak és igyekeztem figyelni mit eszem.

Végül kivizsgáltak terheléses cukorral és hormonpanellel, ahol IR igazolódott. Endokrinológus gyógyszert írt fel napi 2x 1000mg Merckformint és 150gr CH diétát ötszöri étkezésre lebontva, és itt kezdődik a gondom. Mióta szedem a gyógyszert érzek javulást pl. napra pontosan beállt a menzeszem nem vérzek annyira mint régen pedig szülés előtt is voltak vele problémaim, a fokozott szőrösödés is abba maradt, de a táplálkozásom elég hektikus.

Van hogy napközben nem eszem semmit, viszont este eszem pl. egy szendvicset (2 szelet tk kenyér, sonka, sajt) 7 óra körül és sajnos csokit szoktam utána pl 1 buenot. Dietetikust kerestem fel aki személyre szabott étrendet készített 10 hétre, de egyszerűen nem tudom tartani. Próbálom magam rávenni, de ha reggel ennem kell hányingerem van és rosszul érzem magam egész nap puffadás, hasfájás stb. Az endokrinológus szerint táplálkozási zavar kategória, de muszáj lenne tartanom, nincs választásom.

A szülés után 2018-ban amikor a 2. vetélésem sajnos elértem a 127kg-t. A 3. vetélésnél 121kg voltam és jelenleg 115 kg vagyok. Az endokrinológus szerint 110kg-nál olyan esélyekkel indulnék egy újabb terhességnél mintha a vetéléseim "nem is lettek volna" (az első terhességemnél 93kg-al indultam 100kg-al mentem szülni) és tavaly szeptember óta pszichológushoz járok a vetéléseim feldolgozása miatt és próbáltam beszélni a táplálkozásról, de szerinte háttérbe szorítom magam és amiatt akarom ennyire görcsösen a diétát mert szeretnénk babát és ez nem jó, mert magam miatt kellene.

Igazából ha az én szempontomat nézem, én teljesen jól érzem magam hogy nem eszem napközben, de ha arra gondolok hogy terhesség esetén 5x kéne ennem, méregetnem, számolnom rosszul vagyok, viszont lélekben késznek érzem magam egy babavárásra. Facebookon beléptem több IR tematikus csoportba is hátha segít, de elnézem a méregetést a számolást és utálom az egészet, de ha este eszem akkor azt nagyjából számolom. Nincs bűntudatom az evés miatt, fizikailag érzem rosszul magam ha nem így eszem ahogy most.

IR tünetet nem is érzékelek magamon a hízáson, a nehéz fogyáson és a vetéléseken kívül. Hogy tudom az agyam átállítani a normális táplálkozásra és gondolkodásra? Fejben tudom hogy ezt kellene, és minden egyes este átrágom magamat ezen. Minden vágyam egy kisbaba, de félek egy újabb vetéléstől és tudom, hogy nem sikerülhet ha nem tartom az étrendet. Mintha egy paradox ördögi körben élnék.

A diétát próbáltam többször elkezdeni, de mindig híztam utána, szóval rossz tapasztalataim vannak. A dietetikussal összeállított étrendet variálhatom úgy, hogy napi 5 étkezésből csökkentek 3-ra? A tízórai és uzsonnára gondoltam. Mióta elkezdtem hízni, azóta tk dolgokat eszem, cukros üdítőket nem fogyasztok. Egy dolog ami maradt az az esti csoki, amiről megvallom őszintén eddig csak ideig óráig tudtam lemondani. Őszintén szólva mai napig úgy voltam vele, hogy nincs semmi bajom csak szimplán "dagadt vagyok" ahogy az első endokrinológus mondta. Mikor nézem ezeket az IR tematikus csoportokat, mindig az jut azt eszembe, hogy így hogy lehet élni? Mármint nem rosszindulatú értelemben hanem ezekre az állandó számolás és méregetésekre gondolok. Mennyi idő mire átáll az ember és az egész nem egy kényszer hanem már élvezhető rutinná válik?
Köszönöm a segítséget és a válaszokat!