Dackorszak

#dackorszak #csapkod

Kedves Szakértők!

Én a fegyelmezéssel kapcsolatban kérdeznék, mert kicsit tanácstalannak és elveszettnek érzem magam. Nem igazán működik semmilyen fegyelmezési, vagy éppen figyelemelterelési eszköz a 28 hónapos lányomnál. Röviden összefoglalnám a történetünket, és utána tenném fel a kérdéseimet. Nyáron töltötte 2. életévét az amúgy is nagyon akaratos és -olyan másfél éves kora óta tartó - dackorszakos, hangos kislányom. Akkor én pár napra kórházba kerültem kistesóval a pocakban. És életében először töltöttünk külön 5 napot. Nagyon jól megvolt az apukájával, elkezdett egy családi napközit, ahová már én szoktattam be. 3 hónapot járt nyáron oda délelőttönként.

Szeptember végén elköltöztünk egy másik házba, és egyidejűleg elkezdett egy másik bölcsődet. A beszokás, és elválás sírásmentesen történt. Azóta is minden nap vidáman megy a bölcsibe. Az új ház kétgenerációs, és édesanyámmal költöztünk. Tudom, hogy rengeteg változás érte. Ezekről olvastam, mert rengeteg költözős poszt van. Nekünk az itthoni napirendünk még nagyon hektikus. Azt veszem rajta észre, hogy jó lenne egy rendszer az életébe, egy kiszámítható ritmus.

Amikor a nagyi itthon van, megnyugtathatatlanul zokog, ha nem megyünk be hozzá a bölcsi után. Ugyanez van akkor is amikor dolgozik, és nincs itthon. Van, hogy azonnal elalszik a bölcsi után annyira fáradt, de van, hogy átlendül, és csak 3- kor alszik el... ez általában akkor van, ha nagyi itthon van, és bemegyünk hozzá. Van,hogy fél órát alszik, és van, hogy másfelet. Nem tudom,hogy ez még a költözésre fogható-e?! Úgy látom, hogy nem is tudja külön rakni azt, hogy mi egyébként külön lakunk a nagyitól...ő azt hiszi,hogy mind együtt. Maga a kérdésem sem a dackorszakra vonatkozik,hisz erről is rengeteget olvastam, elfogadtam. Igyekszem megértően reagálni, életkori sajátosság, változás, stb. Bár mostanában nem igazán tudok dolgokkal azonosulni, mert nagyon ő akar irányítani.

Ami aggaszt, hogy elkezdett a kisebb gyerekekkel verekedni, és rácsapni a kezükre, és nem játszik már együtt velük, nem adja oda a játékait. Eddig ezzel nem volt gond. Kérdeztem a bölcsiben, azt mondták, hogy ott nem csinál ilyet. És akkor itt jön az első kérdésem, hogy ezzel kapcsolatban is bárhogy reagáltam, mégis ugyanúgy csinálja tovább, és ugyanúgy rácsap a másik gyerek kezére. Mi a helyes megoldás,hogy jól jöjjünk ki mind ebből a szituációból? Ha felajánlok neki egy adott szituációban A és B verziót, akkor ő tuti,hogy egy C verzióért zokog. Az elején írtam arról, hogy hangos. Ezt is elfogadtam, mert születése óta ilyen a megnyilvánulása. Végtelenül érzékeny. Szeretettel van nevelve, nem volt rácsapva, és tőlünk nem hall hangos szót, vitatkozást. Én mostanában(az elmúlt egy hónapban kiabáltam, vagy szóltam rá hangosan.)

Ő rengeteget zokog és hisztizik. Ami a kérdésem még, hogy ilyenkor ezekből a szituációkból sehogy nem tudom kizökkenteni. Például nem tetszik neki, hogy mellényt vagy kabátot kell felvennie...és ezt egy fél órás- 40 perces zokogás követi, hangos hisztivel. Illetve tépi le közben a mellényt,hogy nem...és nagyon erőszakos a reakciója. Volt, hogy rám csapott. Vagy másik dolog, hogy ő akarja megmondani és irányítani,hogy ki mit csinálhat. Például milyen ruhát vegyen fel, ki érhet hozzá a cipőjéhez, ki tolja a babakocsit, melyik szobába mehet be,ki melyik kanállal ehet, stb... Ha pedig máshogy történik, akkor jön a kiborulás. És nem fogad el más verziót, nem működik a megértés, figyelem elterelés, csak az, ha már én is kiabálok, és kikelek magamból.

Olyan mintha nem lenne tekintélyem, hogy azt érzem, hogy én semmilyen módon nem tudok rá hatni. Illetve nem bírom azt sem,hogy csak akkor hagyja abba,ha már eljutok a kiabálásig. És ez nekem nagyon rossz és fáj, mert nem jókedvemben csinálom. Hangsúlyozom, hogy nem a dackorszak, és az ezzel járó hisztikkel van problémám, hanem azzal, hogy nálunk semmilyen módszer nem jött be ennek a kezelésére. És négy hét múlva újabb óriási változás fogja érni,hogy tesó születik, és nagyon nehezen viselem ezeket a szituációkat, hogy nem tudom elterelni a figyelmét, és kizökkenteni, és hogy miért kell odáig eljutni, hogy kiabáljak.

Ez ennyire a dackorszakra fogható? Vagy most jön ki rajta ezzel az ellenkezéssel minden változás? Az miért van,hogy ha valami nem úgy történik, akkor képes majdnem egy órán át tartani magát hozzá, és nem tudjuk kizökkenteni? A családban sokan mondták, hogy ők még nem láttak ilyen gyereket, és hogy ez normális viselkedés-e. Elnézést, hogy hosszúra sikerült és remélem érthetően, összeszedetten leírtam.
Köszönöm a választ!