Dackorszak

Tényleg a kitartás és a türelem az egyetlen út?

#dackorszak #változások

Sziasztok!

Van egy csodálatos kisfiam, aki decemberben töltötte a 3 évet. Az elmúlt fél év rengeteg változást hozott neki:
-augusztusban szemüveges lett
-Szeptemberben elmentek a bölcsiből a kispajtásai (90%a a csoportnak)
-szeptember végén tesója született
-október végén elköltöztünk városon belül, 10 perccel arrébb, de panelból családi házba
-saját szobában ébred
-decemberben lekerült a pelus végleg (szept. óta száraz volt szinte 90%ban)
-januárban kezdtük az ovit.

Tudom, hogy borzasztó teher egy ilyen kisgyereknek ennyi változás, de mégsem tudom eldönteni, hogy normálisak-e a mindennapi kirohanásai.
-nem akar fürdeni
-nem akar levetkőzni
-nem akar kiszállni a kádból
-nem akar felöltözni
- mindezek elkerülése érdekében hajlandó befeküdni az ágyába és önállóan elaludni (soha máskor )
-nem akar oviba menni
-nem akar hazajönni

Egyszer kipróbáltam, hogy "otthonhagyom". Nem jött utánam. A garázsból mentem vissza érte. Kb ha van rajtam sapka az a baj, ha nincs, akkor az. Próbálok közös programokat szervezni vele kettesben, az öcsivel hármasban, az apjával kettesben és négyesben is. Nem konkrétan velem vagy az apjával van a gondja. Ha én hívom pisilni, csak az apjával megy, és fordítva. A tesóval sincsenek konfliktusai, nagyon szereti, néha bevonható öcsi ellátásába(cumit odahozza, sapkáját odaadja stb). Segítsetek! Tényleg a kitartás és a türelem az egyetlen út? Vagy van bármi ötletetek? Szerintetek ez belefér a dacosságba? Az oviban jövő héten kérek fogadó órát. A nevelési tanácsadó időpontját is várom már.
Köszi!

Szakértői válaszok

3db válasz elérhető

A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.

Csatlakozás
Van már fiókod?
Bejelentkezés