Család és párkapcsolat

#anyaság #szexualitás #elhanyagoltság #anyaiösztönök
Tisztelt Szakértők!
Elsőként szeretném megköszönni ezt a lehetőséget, hogy kérdezhetek, már ez egy nagyobb súlyt vesz le a vállamról. Mióta anya vagyok nagyon megváltozott minden, nemcsak a külvilág hanem belülről is. Nagyon sok pozitív változás ment végre bennem. Viszont egy dolog van, ami változott és zavar, de nem tudom hogy ez valóban probléma-e.

Egyszerűen nem tudok figyelni a kinézetemre. Nincs kedvem ruhát venni, a lehető legkevesebbet figyelek a külsőmre. Nem elhanyagolom magam, csak egyszerűen fárasztó ezzel foglalkoznom. Ezt régebben úgy indokoltam, hogy az anyai ösztönök miatt csak a picire figyelek. Ez az önfeladás. Egyszerűen csak arról lenne szó, hogy megváltozott az értékrendem? Nem érzem úgy, hogy mindegy hogy nézek ki, úgy se hagy el a férjem.

Igazából látok sok csinos nőt a környezetemben, és van bennem félelem hogy elhagy a férjem, mert én ilyen egyszerű vagyok ebben, de nem igazán tudok változtatni és nem tudom hogy kellene-e. Sajnos súlyfeleslegem az bőven lett, de kevés segítsége van a gyermekünk mellett, egyenlőre nem tudtam ledolgozni. De nincs bennem irigység más nők miatt. Korábban sokkal jobban adtam magamra. Önök szerint?

Nehéz leírnom mi a helyzet. A férjemet alapból nem zavarja, hogy nem az a nagyon csinos nő vagyok, mint amikor megismert. Viszont sosem dicsér, szinte semmilyen területen sem, ő ezt az örökös élcelődést szereti, kis egymásba harapást. Ő ez a típus. A humor, irónia fontos neki a hétköznapokban. Én már mondtam neki, hogy jól esne ha néha elismerne, nem kell mindig, csak picit. De nem igazán akar ezen változtatni.

Szexuálisan viszont nagyon aktív, főképp a kismama létem szokta izgatni, ha babát várok. Igazából ezzel nincs gondom, jó a szexuális életünk. Sajnos gyermekem mellett vesztettünk el több babát is. 2,5 éve vagyok anyuka, nagyon erős fészekrakó ösztönöm volt, szülés után is. Ez a nem érdekel hogy nézek dolog mindig is megvolt, mióta szültem (bár én is azt gondoltam, hogy változni fog ahogy egyre nagyobb lesz a gyermek.)
Ha néha kiöltözök igazából nem szokott reagálni rá, a többi környezetem igen, ők dicsérnek, de viszonylag elzártan élünk mi hárman. A környezetem, a volt családom (szüleim) sokszor leszól az miatt, ahogy kinézek, pl. fogyjak le, de velük kevésszer találkozok. Önök szerint a környezet hatása tud ennyire befolyásolni?

Nekem ez az anyai lét nagyon jót tett, nagyon boldognak érzem, s igen talán ez miatt is kevesebb bennem a nő érzés. Nem tudom hogyan lehetne ezt az oldalt visszahozni, hisz mindig én vagyok a gyermekkel s ezen kívül a háztartás, főzés az ami miatt mindig szorongok, amin sokat gondolkodok (hogy legyek jó háziasszony s egyben egy nagyon jó anya).

Remélem jól körbeírtam. Köszönöm a válaszokat!