Dadog és agresszív a kisfiam az utóbbi időben
#dadogás #kistesó #bölcsőde
Kedves Szakértők!
2 éves 2 hónapos Kisfiam a koránál jóval érettebb: mind fizikailag, mind szellemileg, az egész eddigi élete során több, mint kielégítően haladt a fejlődésében. Kb. 3-4 hónapja mondatokban, választékosan, gyönyörűen beszélni kezdett. November elején-közepén érkezik a kistestvére és szeptember eleje óta bölcsődébe is járni kezdett. Augusztus vége óta (amikor már természetesen egy ideje folyamatosan "készítgettük" a közelgő nagy változásokra mesékkel, történetekkel, játékokkal stb.) elkezdett enyhén dadogni. Ez a dadogás nem minden mondatában jelenik meg, nem érzékeljük egyelőre súlyosnak, bár azért észrevehető, de mindenképpen említésre méltó változás az eddig szinte tükörsima beszédében. A szavak elején jelentkezik a nehézség: "Anyu, mmmmmit csinálsz?" Tehát az első betűt, szótagot nyomja / hosszabbítja meg. Egy mondaton belül maximum egyszer fordul ez elő, de nem minden egyes megszólalásánál.
Bölcsődébe azért kezdett járni, mert imád gyerekek között lenni, élvezi a társaságukat, sokszor azt éreztem már nem tudom itthon egyedül kielégíteni őt, nagyon hiszek a közösség erejében, amit egyébként ő is láthatóan élvez. 1-2 nehezebb, sírósabb napot leszámítva a beszoktatása is gördülékenyen ment. A másik probléma itt kezdődött kb. 1 hete: a csoportjában két nála sokkal fiatalabb (mászó korú) baba is jelen van. Eleinte kedvesen simogatással, ölelgetéssel közeledett feléjük, megvigasztalta őket, ha sírtak, felsegítette őket, ha elestek stb., majd egyszer csak gorombán kezdett el fellépni velük szemben. Az alapvetően egyáltalán nem indulatos, nem agresszív kisfiam több alkalommal is ellökte a kisbabákat, amikor azok közelíteni próbáltak felé játékosan, vagy elvették a játékát.
A gondozói szerint érezhetően féltékeny a kisebbekre és követeli a figyelmet magának. A vele egykorúak, vagy idősebbek kiváló játékpartnerei, semmi ehhez hasonló agressziót vagy elutasítást nem érzékelnek más gyerekekkel. Kérdéseim a következők: erre a helyzetre miként léphetünk? Az 1 hónapja tartó dadogás, a csoportjában fellépő atrocitások a kisebbekkel, mikor érzik indokoltnak a szakemberi beavatkozást? (logopédus, pszichológus stb) A bölcsődéből nem szeretnénk kiemelni, mert jól érzi magát, szeret járni és itthon fele annyi inger nem éri, mint amire már napi szinten igénye van, ez az itthon lét még 1 éven keresztül (az óvodáig) szó szerint kínzás lenne neki, pláne úgy, hogy önhibámon kívül is fele annyi figyelmet tudok rá fordítani majd a kistestvére érkezése okán. De ha nem a bölcsi felfüggesztése, akkor mi lehet a megoldás arra, hogy oldjuk benne a testvére érkezése iránti feszültséget, ami vélhetően okozza ezeket a frusztrációit? A dadogás hashtag alatt íródott korábbi posztokat és szakértói véleményeket elolvastam, de az esetünket picit komplexebbnek érzem, és úgy vélem az okát is látjuk a probléma kialakulásának, csak a megoldását nem. Illetve félünk, hogy sokat rosszabbodhat a helyzet, amint beköltözik a kistesó is az életében... Segítségüket előre is köszönöm!
Kedves Szakértők!
2 éves 2 hónapos Kisfiam a koránál jóval érettebb: mind fizikailag, mind szellemileg, az egész eddigi élete során több, mint kielégítően haladt a fejlődésében. Kb. 3-4 hónapja mondatokban, választékosan, gyönyörűen beszélni kezdett. November elején-közepén érkezik a kistestvére és szeptember eleje óta bölcsődébe is járni kezdett. Augusztus vége óta (amikor már természetesen egy ideje folyamatosan "készítgettük" a közelgő nagy változásokra mesékkel, történetekkel, játékokkal stb.) elkezdett enyhén dadogni. Ez a dadogás nem minden mondatában jelenik meg, nem érzékeljük egyelőre súlyosnak, bár azért észrevehető, de mindenképpen említésre méltó változás az eddig szinte tükörsima beszédében. A szavak elején jelentkezik a nehézség: "Anyu, mmmmmit csinálsz?" Tehát az első betűt, szótagot nyomja / hosszabbítja meg. Egy mondaton belül maximum egyszer fordul ez elő, de nem minden egyes megszólalásánál.
Bölcsődébe azért kezdett járni, mert imád gyerekek között lenni, élvezi a társaságukat, sokszor azt éreztem már nem tudom itthon egyedül kielégíteni őt, nagyon hiszek a közösség erejében, amit egyébként ő is láthatóan élvez. 1-2 nehezebb, sírósabb napot leszámítva a beszoktatása is gördülékenyen ment. A másik probléma itt kezdődött kb. 1 hete: a csoportjában két nála sokkal fiatalabb (mászó korú) baba is jelen van. Eleinte kedvesen simogatással, ölelgetéssel közeledett feléjük, megvigasztalta őket, ha sírtak, felsegítette őket, ha elestek stb., majd egyszer csak gorombán kezdett el fellépni velük szemben. Az alapvetően egyáltalán nem indulatos, nem agresszív kisfiam több alkalommal is ellökte a kisbabákat, amikor azok közelíteni próbáltak felé játékosan, vagy elvették a játékát.
A gondozói szerint érezhetően féltékeny a kisebbekre és követeli a figyelmet magának. A vele egykorúak, vagy idősebbek kiváló játékpartnerei, semmi ehhez hasonló agressziót vagy elutasítást nem érzékelnek más gyerekekkel. Kérdéseim a következők: erre a helyzetre miként léphetünk? Az 1 hónapja tartó dadogás, a csoportjában fellépő atrocitások a kisebbekkel, mikor érzik indokoltnak a szakemberi beavatkozást? (logopédus, pszichológus stb) A bölcsődéből nem szeretnénk kiemelni, mert jól érzi magát, szeret járni és itthon fele annyi inger nem éri, mint amire már napi szinten igénye van, ez az itthon lét még 1 éven keresztül (az óvodáig) szó szerint kínzás lenne neki, pláne úgy, hogy önhibámon kívül is fele annyi figyelmet tudok rá fordítani majd a kistestvére érkezése okán. De ha nem a bölcsi felfüggesztése, akkor mi lehet a megoldás arra, hogy oldjuk benne a testvére érkezése iránti feszültséget, ami vélhetően okozza ezeket a frusztrációit? A dadogás hashtag alatt íródott korábbi posztokat és szakértói véleményeket elolvastam, de az esetünket picit komplexebbnek érzem, és úgy vélem az okát is látjuk a probléma kialakulásának, csak a megoldását nem. Illetve félünk, hogy sokat rosszabbodhat a helyzet, amint beköltözik a kistesó is az életében... Segítségüket előre is köszönöm!
Szakértői válaszok
2db válasz elérhető
